Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Fegyelem mindenek felett

Nagyon emlékszem, amikor gyerek, majd kamaszkoromban kifejezetten inspirált minden tiltás, feddés az ellenszegülésre. Egyre nagyobb kedvvel és megállíthatatlanul álltunk ellen minden regulának. Még ma is ösztönösen gyomortáji izgalom fog el, ha valamit nem szabad. Nekem ne lenne szabad?! Pedig nem vagyok egy igazi anarchista típus.

Van az a vers, hogy „Ne ugrálj, mert kapsz egy frászt, ne fütyülj, mert kapsz egy frászt, ne labdázz, mert kapsz egy frászt, mit csinált Frász néni kislány korában? Nem is volt kislány kislány korában...” 

És jót mosolygunk ezen, pedig nincs benne semmilyen megmosolyogni való. Sajnos, ez a kőkemény valóság. Mindenhol, ahol csak lehet, korlátozzuk, szóvá tesszük a gyerekeink viselkedését. Ezt ne így, hanem úgy! Most ne, akkor másképp tedd! Ne mondd olyan hangosan! Ne olyan lassan! Kicsit erősebben, gyengébben! Ne piszkáld! Gyere most! Ne gyere most! Hagyd! Vedd! Vidd! Tedd! Ne rakd, most rakd! Edd, ne edd, gyere, ne gyere, így, úgy amúgy...! Tiszta őrület! A gyereknevelés arról szól, hogyan tudjuk minél hatékonyabban idomítani arra a formára a gyerekeinket, ami nekünk a legjobban tetszik, amitől a legjobb szülők és tanárok leszünk.

És erre rendezkedett be az életünk is. Erre van terepünk. Nem olyan könnyű ám ettől megszabadulni, ha nem így szeretnénk élni! Mert mindenkinek elvárásai vannak, velünk, a gyerekkel, a családunkkal szemben. Aminek csak akkor lehet megfelelni, ha ebben a cirkuszidomár szerepben menedzseljük a családunk életét. Én ezt végtelenül unom és utálom. Persze hogy én is feszt beleszaladok abba, hogy ezt vagy azt, így vagy úgy kellett volna csinálni... és már magamtól is frászt kapok, mit okoskodok itt?!

Miről szól a nevelés? Nem arról, hogy én tudom, mit kell tennie a másik embernek. Nem arról, hogy megnyirbálom, kiokítom, korlátozom. Nem arról, hogy elérem, hogy az én elvárásaim szerint, a nekem tetsző megoldásokkal bírjon, működjön. Arról, hogy hátrébb lépve, megfigyelem és megpróbálom megérteni, mit, miért tesz. Hogyan tudom a céljaiban segíteni, támogatni. Hogyan tudok olyan célokat és új, ismeretlen gondolatokat megismertetni vele, amiben örömét leli majd? Hogyan tudom az ő egyéni valóságát meglátni és értékelni? És ennek tükrében hogyan bontakozik ki az a kapocs, az a tudás, az az érzelem, ami hozzá fűz, ami vele összeköt?

Rettenetesen nehéz. Annyira máshogy működik a világunk, és annyira nincs erre idő és tér. Mégis, ez az egyetlen értelmes és lehetséges forgatókönyv, amiben egymás tanítóivá szegődhetünk. És ezt nem csak saját gyermekeinkkel, hanem a másokéval is meg kell tegyük. Mert azok is olyan találkozások, olyan együtt töltött idők, amelyek hordoznak számunkra is tanulni, megismerni valót. És ahhoz, hogy tanítani tudjunk, a megfigyelő és megértő pozíció tud a leghatékonyabb lenni. Mert nem egyengyerekeket szeretnénk látni magunk körül, hanem azokat az egyedi és megismételhetetlen történeteket, akiket mellénk sodort az élet. Ez a világ, ez az ország, ez a társadalom nem kedvez éppen ennek a gondolatnak. De nehogy már nekem ne lehessen?! Csak azért is építünk egy új világot, és igen, itt az orruk előtt!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.