Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Szerintem tudunk, és kell. Létező jelenség, amit akcelerációnak hívuk. Felgyorsult fejlődés, amely során főképp a testi növekedés, az érés, a szexualitás hamarabb mutatkozik meg, korábban kerül felszínre. Hogy ennek mi az oka? Talán a jobb táplálkozás, a korszerű orvosi ellátás, a jó életkörülmények, a vitaminok, adalékanyagok, a megváltozott társadalmi, szociális környezet, a média hatása. Egy kutatás rámutatott, hogy egy tanyasi környezetben, csaknem szeparált körülmények között élő lány később kezd menstruálni. Egyszerűen a társadalmi hatásokra, az információs dömpingre válaszol a biológia. Mivel a médiából, a közbeszédből, és minden sarkon a felnőtt ideál kép nyomakszik ránk, a reklámokból, a elvárásokból minden olyan cselekedet és tulajdonság ami nem elég kifejlett vagy gyerekes, az értéktelenebb, a gyerekeink nagyon hamar meg akarnak felelni a tökéletes felnőtt nő és férfi szerepének.

Az iskolák és a szülők folyamatosan képben tartják a gyerekeket, milyennek kellene lennie a jövőjüknek, hogyan kéne megfelelően alakítani, mitől lesz sikeres és gazdag, és ez a vágyott jövőkép beépül a gondolkodásukba, a mindennapjaikba.

Ehhez nem nekik való játékokat adunk a kezükbe, már ideje korán a komolyabb dolgokkal ismertetjk meg őket, hiszen olyan okos az a gyerek, simán egy korosztállyal feljebbi játékokkal játszat, nézheti a nagyobbaknak szóló műsort, hiszen a szomszéd, a rokon, a tesó is ezt játssza. Érti már ő is! Mondogatjuk, és közben nem vesszük észre, hogy túl sok információval látjuk el. Túl sok ingert kap, túlzottan sokat vár tőle a világ.

Ma Magyarországon jól látható és tapasztalható, hogy a gyerekeink nem a saját korosztályuknak megfelelő eszközökkel, játékokkal, tevékenységekkel vannak elfoglalva. Mi több, még bénának és gyerekesnek, értéktelennek is tartjuk sokszor, ha valaki “csak” a saját érdeklődésének és pillanatnyi szórakozásának hódol, nem csinál valami hasznosat és felnőttes, komoly dolgot.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy telepítsük ki a családunkat egy a külvilágtól elzárt tanyasi világba és kezdjünk nomád életet, de azért elgondolkodtató, mennyi család költözik le a vidékre a nagyobb városokból, lassabb, nyugodtabb életet élni. Kár, hogy ennek azért vannak buktatói, például hol találni normális iskolát, megélhetést, de ez egy másik történet.

Akár akarjuk akár nem, már az óvodában, az iskolában, az utcán, a tv-ben, a szomszédtól és minden egyes pillanatban a külvilágból millió információ és ismeret zúdul a gyerkeinkre. Mindeközben elvárások és sokszor egy olyan világkép amire egyáltalán nem volna szükségük. Rajtunk múlik, hogy ezt mennyire engedjük befurakodni az éetünkbe, és mennyire támogatjuk, vagy saját kis cseleinkkel igyekszünk hátráltatni.

És nem, nem kell egy szekta tagjává válni, valami ezoterikus sámán, jótevő, csillagjós tanait sem kell magunkévá tenni. Egyszerűen hallgassunk a józan eszünkre és higgyük el, hogy nem most vágjuk keresztbe gyermekeink ígéretes karrierjét.

Ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet élhessenek, legyen egy dolog, amit szeretnek és azért harcoljanak, dolgozzanak, gondolkodjanak, legyen az akár szellemi, akár kétkezi munka, csak annyi kell, hogy önmaguk maradhassanak.

Mi a szüleik, ebben tudunk nekik nagyot segíteni.

Például abban, hogy mi magunk is ezt a példát mutatjuk. Ha egy kicsit kevésbé vesszük magunkat komolyan és időnként bemutatunk a konzum kultúrának, az elvárásoknak, a tökéletes világnak.

A szülők, anyák és apák is adják meg saját maguknak azt, ami jár nekik. Ne csak a munka, a kötelesség, a nagyon fontos világmegváltás legyen a fókuszban, hanem lássuk felnőni a gyerekeinket, legyünk velük, és élvezzük ezt! Legyen vágyunk arra, hogy ne csak a munkahelyi sikerek adjanak önigazolást, hanem a gyerekünkkel való kapcsolatunk is erősítse az önképünket!

Meséljünk minden nap mesét, még ha nagyobb iskolás, akkor is. Attól, hogy tud olvasni, még élvezi, ha a szülei felolvasnak neki. Úgyis leválik, eltávolodik. Legalább mi ne gyorsítsuk ezt a folyamatot!

Olyan könyvet, filmet, zenét adjunk a kezébe, fülébe, ami valóban neki való. Nem kell komolyabb, okosabb, nagyobb korosztálynak szólót, úgyhis beéri majd, és akkor fogyasztja. De ha átugrik egy-egy korszakot, azt már nem tudja pótolni. Érdemes odafigyelni a korosztályi ajánlásokra. Tudom, hogy sokszor nem reális a besorolás, de mégis csak van valami alapja.

Ne felnőttesítsük őket! Ők gyerekek, nem kis felnőttek. Hülyén viselkednek, hangosak, idegesítőek, veszekszenek, csúnyán beszélnek, irígykednek, egoisták. Meg kell tanítanunk őket arra, hogy kell egymással, a társadalomban viselkedni, de nem így születnek. A családnak és az iskolának az a feladata, hogy ezekre megtanítsa a gyerekeket. Nem tudunk egy varázspálcával rájuk koppintani és megtörténik, hanem hosszú folyamat ez, amire időt kell adnunk. Semmit sem jelent és mutat egy gyerekről hosszútávon az, hogyan viselkedik kisgyerek korában. Az épp aktuális állapotáról ad egy képet. De bármilyen elvetelmült és infantilis is egy gyerek, nem feltétlenül lesz az felnőtt korában is.

Lépjünk hátra, figyeljünk, elemzzünk, értsük meg, mikor, melyik fázisban van, mire áll készen. És a következő lépésben segítsük. Mivel mi vagyunk a tapasztaltak, a felnőttek, ismerjük fel, hogy mi az ő saját üteme, és azon ne akarjunk gyorsítani.

Nem fog lemaradni, csak akkor, ha nem engedjük, hogy teljes értékű szakaszai legyenek az életben. Ha elfogadjuk a saját ütemet, a haladás egyéni ritmuást, hogy hol elidőzik, megtorpan, majd szárnyakat ad, és eezt nem mi irányítjuk, hanem az ős daját belső folyamatai, akkor kiegyensúlyozott lépésekben és magabiztosan tud felnőni. És mindig azt és annyit kap majd, amire épp zsüksége van. Sem túl sokat, sem túl kevest.

Ezt kellene megtanulnunk. Hogyan tudjuk az útjukon kísérni őket, támogatni, bátorítani, nem irányítani. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.