Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Mi minden vásárolható meg pénzen?

Ha belegondolunk, mondhatjuk, hogy könnyű azoknak, akik beírathatják a gyerekeiket menő magániskolákba, kimenekíthetik az állami nyomasztásból őket, hosszabb távú perspektívát és lehetőségeket adhatnak a kezükbe, mert meg tudják fizetni. De ez csak látszólag a könnyebb út. A valóság az, hogy ettől még semmi sincs megoldva.

Sokan azt hiszik, hogy ha nem úgy viselkedik a gyerekük, ahogy ők azt szeretnék, vagy nehezebben megy egy folyamat, akkor nincs más dolog, mint megfizetni egy szakembert és odaadni neki a gyereket, hogy javítsa meg. De nincs az a pedagógus, iskola vagy óvoda, ami bele tudna avatkozni a családi történetekbe és attól függetlenül tudna megoldásokat adni a problémákra. Minden gyerek a szülei tükre. Úgy és akképp működik, ahogy dekódolja a szülők viselkedését, szavait, mozdulatait, életvitelét. Hiába akarom a gyermekemet egy szuperhős köntösében vakmerő kaland figurának látni, ha én magam rettegek minden egyes napon a rám váró feleadatoktól. Hiába várom el, hogy könnyed és rugalmas legyen, ha én magam épp erre is rágörcsölök. Nevetséges, ha azt várom el a gyerekemtől, hogy illedelmes és tisztelettudó legyen, de közben hallgatja ahogy szitkozódom az autóban, vagy bunkó vagyok a bolti eladóval.

Azt is kivételesnek tartjuk, aki mindenféle dolgot megkap a szüleitől, a legújabb játékokat, felszereléseket, és együtt irigykedünk a gyerekeinkkel, és bűntudatunk van, hogy ezt mi nem engedhetjük meg magunknak. Igenám, de adhatunk ennél sokkal többet. Például az időnket. A pénz és a karrier arra jó, hogy begyűjthessük az elismeréseket, értékesnek tekinthessük magunkat, de igaziból ezek mind nem lesznek velünk akkor, amikor magányosak, betegek vagy fáradtak vagyunk. 

A gyerekeink lesznek azok, akik ott ülnek a halálos ágyunk mellett és akikkel együtt mosolyoghatunk a szép emlékeken. És persze a pénz hozzásegít, hogy megteremtsük a körülményeket, az alapvető szükségleteket, de aztán a többi rajtunk múlik, miként tudjuk tartalommal megtölteni mindezt.

Valahol azt olvastam, hogy egy átlagos szülő napi 10 percet tölt a gyerekével. Ebből hány perc az, amikor morcosan, ingerülten vagy figyelmetlenül vagyunk jelen?

Bármit megadhatunk a gyerekeinknek, a saját jelenlétünket azonban sosem pótolhatjuk. Lehet ránk büszke a gyerekünk, hogy létrehozunk valamit, hogy rólunk szól a sajtó, hogy megveregetik a vállunkat, szorongatják a kezünket. De nem ez, amit belőlünk kérnek. Ettől mi egyetlen részünket sem adjuk nekik. A bankjegyek, a sikeres szakmai karrier nevetséges ahhoz képest, hány perctől fosztjuk meg őket, amit velünk együtt tölthetnének.

Az anyagi ráfordítás mellett legalább olyan fontos, ha van aktív, valódi családi élet. Ha anyát és apát nem csak futólag látni este. Ha a szülő nem látja felnőni a gyerekét, akkor lehet bármilyen sikeres, gazdag, elismert, a legfontosabb dolgot nem tudta megvalósítani az életben: személyes kéznyomát, valódi emlékét továbbörökíteni itt, ebben a világban, egy új életben.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.