Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Az iskolából leginkább a barátainkra emlékszünk

A kortárs kapcsolatok a kisgyerek kortól egészen a felnőtt korig fontosak, egyre fontosabbak. A kicsik egymás mellett játszanak, eleinte kevés interakcióval, majd ahogy kezdenek kinyílni egyre inkább fordulnak a többi gyerek felé. Érdemes megfigyelni, hogyan változnak ezek a kapcsolatok.

Az iskolai barátságok, kapcsolatok, sikeres vagy sikertelen interakcióink meghatározzák a felnőtt életben kialakított viszonyainkat is. A pedagógusoknak és a szülőknek nagyon nagy szerepük van abban, hogy később milyen minőségű kapcsolatokat építenek ki a gyerekeink, hiszen abból tanulnak, ami az iskolában és gyerekkorukban éri őket. És ahhoz, hogy segíteni tudjunk nekik ebben, ismernünk kell a korosztályi sajátosságokat, melyik életkorban milyen kortárs kapcsolatok jellemzőek.

Minél kisebb egy gyermek, annál inkább csak a saját világában él. Egocentrizmusnak nevezzük, hiszen nem tud elvonatkoztatni a saját nézőpontjától. Minden a számára kedvező és az ő elgondolása szerint kell hogy történjen, illetve nem, vagy nehezen tud belehelyezkedni mások helyébe. Az óvodás kor és a kisiskolás kor első évei erről szólnak. Nyilván személyiség és érettség, illetve a családi viszonyok, minták kérdése, ki hogyan, milyen ütemben tud az egocentrizmusából egy elfogadóbb kapcsolatot kiépíteni a kortársakkal. Siettetni, erővel nevelni, büntetni nem érdemes ezeket a helyzeteket, inkább érzelmi úton, rábeszéléssel és megértéssel lehet szépen lassan változást előidézni.

Az óvodás gyerekek barátságai esetlegesek. Aki mellé kerül, azzal játszik éppen. Közösen használnak egy-egy játékot, közös az érdeklődésük, így egymás mellett játszanak. Gyakran interakció nélkül. Észrevehetünk nagyon erős szimpátiákat vagy ellentéteket, de alapvetően az éppen rendelkezésre álló gyerekkel barátkozik.

A nagyóvodás egyre inkább kialakít érzelmi kapcsolatokat, kötődést egy-egy gyermekkel, azonban még itt is nagyon erőteljes a felnőtt jelenléte, az irányítása.

Értő szavakkal, sok-sok magyarázattal tudjuk megismertetni őket, hogyan kell együtt játszani, megosztani, közösen gondolkodni, elmondani, a másik mikor mit érzett, hogyan látott egy bizonyos helyzetet. Nem szabad szidni, büntetni azt az óvodást, aki nem tud kellő empátiával és odafigyeléssel viszonyulni a másikhoz, hiszen nem kész még rá, nem tudja még alkalmazni az önkontroll azon fogásait, amelyekkel késleltetni tudjuk vágyainkat, a másik helyébe tudjuk képzelni magunkat.

Amikor iskolába lépnek a gyerekek még akkor is sokszor hiányos ez a fajta tudásuk, képességük. Megnyilatkozik ez a tanórai viselkedésben, a figyelmi kapacitásukban, a monotónia tűrésükben. Azzal segíthetjük legjobban őket, ha nagyon sok mesét, történetet és érzelmi helyzetet, kifejezőeszközt adunk a kezükbe, amellyel gyakorolhatják saját érzelmeik megélését, tudatosítását, és megismerhetik társaik véleményét is. 

Utasítással nem alakul ki, nem fejlődik ki a másikra való odafigyelés képessége, vagy a szükségletek késleltetésének módja. Technikákat, stratégiákat mutathatunk nekik, amelyekkel könnyebbé válik a számukra is nehezen megélhető helyzet.

Ahogy érnek a gyerekek, 8 éves koruk körül átalakulnak a kortárs kapcsolataik is. Egyre inkább egymás felé fordulnak, egyre közelebb kerülnek a társaikhoz. Igazi, törődő, érzelmekkel átitatott barátságok veszi kezdetét. Ez már a gondolkodás fejlettségét is mutatja, hiszen képes elfogadni a másik nézeteit is, észleli és méltányolja a barát különállását, fejlettebb a konfliktusmegoldás képessége. Erre az életkorra már valamennyi saját tapasztalattal is rendelkezik, amelyet át tud fordítani, össze tud hasonlítani más esetekkel.

A barátságokban intim, kölcsönös, hosszú távú elköteleződés alakul, ahol egymás megértése és az összetartozás érzése már szorosabb és fontosabb lesz, mint a felnőttel való viszony. A szülők ekkor érzik először, hogy megszűnik mindenhatóságuk. Az eddigi egységből kétségalakul, ami mind a szülőben, mind a gyerekben belső feszültségeket okozhat. A menjek vagy maradjak érzés sokszor ellenállásba, lázadó viselkedésbe csap át. De gyakran még a kisgyermeki dédelgetésre vágynak.
Tizenkét év fölött még jobban nő az egymás elfogadása, a másik nézőpontjának megértése, még jobban elmélyül az érzelmi kapcsolat. Erősödnek a baráti szálak.

Az iskolások számára a barátságok és a közös élmények, bandázások, közös játékok, sport tevékenységek a legfontosabb események, amelyek közben személyiségük, tudásuk és ismereteik is fejlődnek. A jó iskola hangsúlyt fektet és terepet ad annak, hogy a gyerekek egymással és egymástól tanulhassanak. Közös feladatokban, közös kihívásokkal, nem versengve, hanem egymást támogatva vállalnak kihívásokat, amelyek folyamán az egymással való kapcsolat még jobban megerősíti, bevési a szükséges tudást. Ehhez értő terelgetés és türelem kell, mert mindenki más-más kilóméterkőnél jár, egyéni tempóban az érzelmi és viselkedési helyzetekben is.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.