Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?
Vannak a praktikus indokok, hogy megtaláljuk a keresett tárgyakat, hogy tudjunk takarítani, higiéniai szempontok miatt, hogy óvjuk az eszközeinket, hogy elférjünk. De ezen túl – persze ezek is épp eléggé fontos szempontok – de vannak még fontosabb okai is. Nagyobb látószögben szemlélve, ami körülvesz, az hatással van rád. A közérzetedre, a gondolkodásodra. Amilyen az íróasztalod, olyan vagy fejben is, tartja a mondás. Meg persze a zseni átlát a káoszon, de sokkal könnyebb a zseniknek is, ha rendezett környezetben láthatják át a káoszt.
A rendrakás és annak a végeredménye egy megnyugtató állapotot idéz elő. Elpakolni magunk után a holmikat segít rendszerezni az életünket, a tennivalókat, a gondolataikat. Egy-egy tevékenység megerősítést kap azáltal, hogy van eleje és vége. Az eleje, amikor előszedjük a játékot és a vége, amikor elpakoljuk. Tiszta lappal tudunk nekiindulni egy új napnak, egy új tevékenységnek, amikor elpakolunk.
A környezetünk sokkal nagyobb hatással van ránk, mint amennyire gondolnánk. Nem azért fontos harmonikus, szép otthonban élnünk, mert mások látják, vagy ez a divat, hanem mert a belső életünkre van hatással. Ha elégedettek vagyunk és szépnek látjuk a környezetünket, akkor jobb a közérzetünk. Ha körülöttünk rendben vannak a holmik, akkor rendben vagyunk mi is. Ha szanaszét, akkor könnyen szétesünk mi magunk is. És persze ennek vannak gyakorlati következményei is, hiszen az egyes darabokat nem kell keresgélnünk, nem bosszankodunk azon, ha valami nincs meg, hanem lehet egy olyan élményünk, hogy kézben tartjuk a dolgainkat, tudjuk, hová kell nyúlnunk, ha szükségünk van valamire. A gyerekeinknek fontos megtanulni a rohanó, zajos és kaotikus világban, hogy a közvetlen környezetünk segít lecsillapodni, segít rendezni sorainkat, megnyugodni.
Hazaérni egy rendetlen gyerekszobába, lefeküdni és reggel felkelni úgy, hogy fut a lakás, az a befejezetlenség, a meg nem érkezés élménye. Így elindulni iskolába, óvodába, majd hazaérkezni azt tanítja, hogy sosincs megállás, állandó, egyre növekvő ingerek kerítenek hatalmukba minket.
A gyerekek életében nagyon fontosak a szertartások, visszatérő rendszeres tevékenységek, szokások. Ha a napnak visszatérő, állandó tevékenysége a rendrakás, az beépül és segít megteremteni a belső harmóniát.
A pakolás segít a rendszerezés, sorrendiség elsajátításában is. Egy-két éves kortól a közös elpakolást használhatjuk a színek, formák, nagyságok tudatos felismerésére. Mozgásos tevékenységként, fejlesztésként is felfoghatjuk. Kapd fel és szaladj el vele ide és oda! Segít megtanulni a tudatos cselekvések, az utasítások végrehajtását. Később ez sokat segít, amikor feladatok egymásutániságát kell végrehajtaniuk a gyerekeknek az iskolában. Vagy fejleszti a téri tájékozódás képességét, segít megtanulni az irányokat. Az óvodások már nagyon sokra képesek, és ezt érdemes felhasználni! Minél többet, önállóan végeztetni a feladatokat és közben újabbnál újabb kihívások elé állítani őket. A könyvek nagyság vagy szín szerinti sorba állítása, a plüssök csoportosítása, a játékok dobozolása nagyon jó figyelmi és koncentrációs gyakorlatok amellett, hogy a megkülönböztető képességet, a kisebb nagyobb viszony felismerését is fejleszti.
Az óvodai, iskolai rendrakás és a környezetünk iránti figyelem is ezeket a célokat szolgálja. Mindez feltételezi persze azt, hogy szelíden és a gyerekek számára elfogadható módon kommunikáljunk, tanítsunk, hiszen senki sem úgy született, hogy magától tudjon tudatos felnőttként viselkedni. Viszont ha parancsszavakkal elindegenítjük őket, akkor csak az ellenállást és a megúszásra való törekvést tanítjuk nekik.
Az esti rendrakás segít elvezetni bennünket a lefekvés, a megnyugvás, az elcsendesedés felé. Lehet ez közös családi program zenével, mondókákkal. Ha elpakoljuk a szőnyegről a játékokat, az segít, hogy legyen helyünk egy közös hancúrra, tornára, összebújásra.
A minket körülvevő tér és környezet nagyban meghatározza a hangulatunkat, a figyelmünket, a közérzetünket. Ezért is nem mindegy, milyen színeket, formákat helyezünk a gyerekszobába vagy a tanterembe. A túlzott, harsány színek és formák megnehezítik a belső munkát, az elmélyült tevékenységet. Ugyanígy a zaj szennyezettség is nehezíti a harmonikus létet. Ahol mindig szól a zene, tv, ahol zajosak, hangosak a gyerekek, ott nehéz leülni tanulni, játszani, gondolkodni, pihenni. Az egyre jobban felpörget, egyre hangosabb megnyilvánulásokra ösztönöz, egyre nagyobb rendetlenséget eredményez.
A suttogás és a rend legyen a vezérfonalunk. Nem a fegyelem miatt, hanem épp a szabadság miatt. Mert így tud szárnyalni a gondolat és a szellem. És mindezt nem merev utasításokkal, hanem közösen megélt napokkal, együtt töltött idővel tudjuk elérni. És azzal, ha mi magunk is elcsendesedünk, lehalkítjuk magunkat és elpakolunk a fejünkben is.
