Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Hallgatni arany

Talán korai még számadást készíteni erről az évről, de lassan eljön az ideje. A szünidő elkezdődésével beindul a pihenés alapprogram, és listázása mindannak, amit jól vagy rosszul tettünk ebben az évben. Megállok én is, és megállapítom, leginkább hallgatni tanultam meg az idén. Az elmúlt hetekben itt az oldalon is.

Hallgatni és meghallgatni. Még ha nem is önszántunkból, hanem sokszor kényszerből, mert nincs más választásunk. Belekényszerít az élet. A meg nem értések, a balesetek, a félreértések, a betegségek, a gyerekek zaja. És akkor, amikor megérint az szele, megízlelem a hallgatás ízét, akkor rákapok. És bár csak ne is kéne többet szólni. Mert rendre nincsenek szavak. Nincsenek elég jó szavak arra, ami körülvesz bennünket. A jó és rossz dolgokra egyaránt nincsenek. És a semlegesekre sem.

Látjuk magunk körül, hogy hiába kiabálunk egyre hangosabban, egyre kevésbé hallatszik el a fülekhez. Egyre rosszabbul értjük egymás szavát. Még ha ugyanonnan indultunk is. Talán el kéne azt is engedni, hogy meg akarjuk magunkat értetni. Talán nem ez a feladat. Magunkat érteni, és érteni a saját működésünket. Azzal tisztában lenni, mit, miért csinálok, teszek, és időnként elengedni azt, amiről azt hittem a legfontosabb. Vagy lehet, hogy már meg is történt? Egy másik nézőpontból más volt a cél?

Mi itt a Szülő 2.0 lapjain és a billentyűk mögött is hallgatásra kényszerültünk. Legelőször is, mert részünk van egy iskola indulásában, és a gyerekek hangja elnyomja a saját hangunkat. Aztán meg van, aki még megtetézte és hetekre elhallgatott, bár nem önszántából. Van, akit magára hagytunk és ezért kényszerült hátrébb lépni, és van, hogy semmi különleges, csak a hétköznapi taknyok, lázmérések, leckeírás és táska bepakolás, semmi magasztos, csak attól hallgatunk, hogy már nem jutunk szóhoz. És akkor elérkezik a pillanat, amikor elengedjük, mert halljuk, tudjuk, látjuk, de inkább nem szólunk.

Lekucorogni a kisgyerekhez és azt mondani neki, hallom, amit mondasz. Értem a szavaid. Nem javítom ki, nem tudom jobban. Nem fogalmazom át és nem tűzök ki célokat. Egyszerűen csak meghallgatlak és ha kell, veled örülök, ha kell együttérzek. Elnézlek ahogy játszol, nem akarlak megváltoztatni. A feladatok és a kihívások már a jövő évre maradnak. Most egyszerűen csak elleszünk.

Egyszer egy nálam okosabb, bölcsebb és tapasztaltabb ember azt mondta, hogy egyre kevésbé tudja már, hogyan kell jól csinálni, ahelyett, hogy a korával egyre biztosabb lenne a megoldásban, egyre bizonytalanabbá válik. Én egyre inkább tudom, hogy hallgatni kell és ezt a hallgatást kívánom nektek az ünnepre. Halljátok meg a szeretteitek hangját. A gyerekek énekét, a szüleitek suttogását, a barátaitok mondatait, a szerelmetek üzeneteit. És legfőképp halljátok meg a saját hangotok!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Ádéhádést csinálunk a gyerekekből
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Az ünnep feladata
ajánló

Az ünnep feladata

Az ünnepnek is van ám feladata! Nem csak úgy jön el! Néhány rendkívül fontos tudást hordoz magában! A következő hetekben ezeket kell megtenni ahhoz, hogy sikerrel zárjátok a téli szünetet, ezzel az évet is!
Lehet készíteni check list-et, mindet pipálni, így garantáltan nem marad ki egyetlen fontos elem sem!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.