Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Dán iskola, ahol minden olyan normális

Baranyai István, Chrenkó Tímea, Széles Gábor (Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanárai)

2016. október első hetében, a Comenius+ program keretében látogatást tettünk két dán kisvárosi középiskolában. A látogatások célja az volt, hogy megnézzük, hogyan működik a számítógéppel segített oktatás olyan közegben, ahol ennek már több éves, évtizedes hagyománya van.

A dán közoktatás jellemzői

Dániában a középfokú oktatás a 10. évfolyamtól kezdődik, az érettségire felkészítés időszaka tehát csak 3 év. A középiskolába járó diákokat partnernek, szinte teljes mértékben felnőttnek kezelik. Az önállóságra nevelés minden általános iskolában befejeződik, középiskolában már nyoma sincs annak a segítő, óvó attitűdnek, amivel a kiskorúakat „pátyolgatják” – nemcsak Kelet-, de Nyugat-Európában is. A tapasztalatunk az volt, hogy a korai „életbe kilökés” szemlélete a dán társadalmi elvárásokból és hagyományokból következik. Az általunk látogatott iskolákban (és az elbeszélések alapján más iskolákban is) például az alábbi dolgok tükrözik ezt a szemléletet:

  • A szülőknek szinte semmi köze nincs a gyermekük iskolai létéhez, tanulmányaihoz. Nem követik az eredményeiket (nincs is rá módjuk), nincs ellenőrző, e-napló, fogadóóra, szülői értekezlet. A nagy iskolai programokon természetesen részt vesznek (bálok, záró ünnepségek).
  • A tanárok nem igazán folynak bele a tanulók magánéletébe, de még a tanulmányi munkájuk irányításába sem. A legtöbb tanulási folyamat megtervezése és lebonyolítása a diákok önálló feladata. Ehhez segítséget kapnak a tanároktól, de direkt motiválást (noszogatás, büntetést, ha nincs lecke…) nagyon keveset. Nem jellemzőek a dolgozatok, a feleltetés, az évközi számonkérés jegyre. A tanév (esetleg szemeszter) végi vizsgákon kell megfelelni, minden ennek van alárendelve. Tanév közben persze nagyon sok elvégzendő feladatuk van (beadandók, házi feladatok), és a munkáikat a tanárok alaposan kielemzik, javítják, megbeszélik. Nincsen igazi osztályfőnök, nincs olyan személy, aki formális szerepben segíti az egyes diákokat. Ez nem jelenti azt, hogy a tanárnak, mint szaktanárnak ne lenne jó kapcsolata a diákjaival, de ez a kapcsolat sokkal inkább szakmai, partneri kapcsolat.

A közoktatás kimenet-vezérelt, szinte csak az érettségi követelményei határozzák meg a tananyagot, nem pedig kötelező központi tantervek. Az iskola, és azon belül is a pedagógus teljes autonómiával rendelkezik – a tanítási módszerek, a tartalom és az időzítés tekintetében is.

Európában Dánia fordítja költségvetésének legmagasabb arányát oktatásra (2009-ben 8,7%, Magyarország 5,1%), és mindezt a legmagasabb adók mellett teszi. Így a közoktatásban nagy pénzek vannak, az iskolák jól felszereltek, a tanárok jól keresnek és magas a presztízsük. Szinte egyáltalán nincs magániskola (középiskolai szinten), mivel ez nem tudna sokkal többet adni az állami intézményeknél. A legtehetősebb családok is állami iskolába járatják gyermekeiket.

A középiskolában tanuló 3 évfolyam nagyon homogén közeget ad, szinte egykorúnak tűnik minden gyerek. Az, hogy a kisebb korosztályok le vannak már választva erről a közegről (és hogy inkább az idősebbekhez alkalmazkodik minden és mindenki), segíti azt, hogy teljesen természetes dolog legyen az önállóság, a felnőttes munkavégzés.

Digitális oktatás

A számítógéppel támogatott oktatás már az alsó tagozaton elkezdődik. Jellemző az, hogy 3-4. osztályban az általános iskola biztosít tablet gépet a diákoknak (nem hazavitelre), majd 7-8.-os korban térnek át a laptopra. A laptop már sajátja a gyereknek, minden család meg tudja magának engedni, hogy ilyennel rendelkezzen, de ha mégsem, akkor az iskola kölcsönöz nekik. Probléma csak az utóbbi időben jelentkezett a bevándorlók nagyobb számú megjelenésével.

A laptop megléte elvárás is, középiskolában már nem tudnak dolgozni nélküle. Ha elromlik, akkor helyben próbálnak gyors segítséget adni, javítása alatt cseregépet biztosítanak. Ha a diáknál nincs készülék, a tanórán nem tud érdemi munkát végezni – és a tapasztalataink szerint a tanár sem segíti valamilyen alternatívával a munkáját. Még olyan egyszerűen megoldhatónak tűnő esetben sem, amikor a tanulócsoport Geogebra szerkesztéssel és számolással foglalkozott, a laptop nélküli diáknak pedig csak egy papír és egy ceruza kellett volna, meg egy kis tanári útmutatás. Ehelyett a diák végig egyedül ült, munkavégzés nélkül az órán, a tanár nem is figyelt rá. Ezt a megfigyelt attitűdöt a tanárok szóban is megerősítették, azzal, hogy szerintük az, hogy a gép ott legyen a diáknál, az az ő dolga, senki másé.

Ugyancsak nélkülözhetetlen az állandó és jó minőségű wifielérés, amit az iskola biztosít. A kérdésünkre, hogy mi van akkor, ha „nem megy a net”, a válasz az volt, hogy eddig ez csak egyszer fordult elő, 5 percre, és egyébként ha nincs net, akkor mindenkit hazaküldenek.

Az oktatás, a tanórák

A látogatott tanórák között voltak 45 és 90 percesek is. A frontális oktatás nem volt nagy arányú az órák többségében, viszont a nyelvórákon meglepő módon voltak egész órás nyelvtani magyarázó órák (ráadásul dán nyelven). A csoportmunka teljesen természetes volt, az osztályterem és az iskola egész területét lehetett használni egy-egy projekt elkészítéséhez. A tanulók egy adott időtartamhoz kötődve akár egy másik, szomszédos terembe is bevonulhattak. A tananyag feldolgozása is lehetett egyéni vagy csoportos feladat, egy-egy témát néha önállóan kellett megismerni. A használható/felhasználandó forrásokhoz nem mindig kaptak útmutatást, egyszerű webes keresés és Wikipédia is gyakran került elő.

A tanulók nagyon önállóak és céltudatosak voltak. Rendbontás, fecsegés nem volt jellemző, mindenben a tanár partnerei voltak (még a délutáni órákon is). Munkavégzés közben persze megjelent a Facebook, egy-két üzenetváltás, divatos ruhák a képernyőn, stb. De a kiadott időtartamhoz maximálisan igazodtak a munkavégzés során.

Digitális módszertan

A meglátogatott iskolák nem nevezhetőek digitális iskolának. Ahogy ez a fogalom valószínűleg nem is értelmezhető, az ország más iskoláiban sem. A digitális eszközök használata olyan természetessé vált, mint a kréta, a toll, a ceruza, a füzet, a tankönyv. Ez egyébként nem csak az oktatásra jellemző, hanem a közigazgatásra is. A digitális eszközhasználattal kapcsolatban nem találkoztunk átfogó koncepcióval, közösen megbeszélt eljárással, közös platformmal. Minden iskola, és azon belül minden tanár a saját elképzelései szerint hasznosítja az eszközöket. Ehhez direkt útmutatást sem a kormányzattól, sem az iskolavezetéstől nem kapnak. A lehetőségeket maguk találják meg (ebben kapnak segítséget szakmai csoportokban, akár országos fórumokon is), de semmilyen módon nincs korlátozva a használható eszközök köre – de még csak javasolt eszközök sincsenek.

Skanderborg gimnázium tanári társalgójában egy filctáblán voltak megosztva azok az alkalmazások, amiket a tanárok egymásnak ajánlottak. Az alkalmazások kategóriákba osztva szerepeltek, ezekben: keresők, rendszerezők, bemutatók, adatkezelők, szövegszerkesztők, fájlkezelők, kommunikációsok és megosztók.

A diákok is annyiféle módszerrel, applikációval és elvárással találkoznak, ahány tanár tanítja őket. A tanár által meghatározott szoftvert kell használni (ha az pénzbe kerül, az iskola megvásárolja), minden rendszerhez külön kell regisztrálni, nincs egységes tanulássegítő rendszer. Csak egy keretrendszert láttunk, a legtöbb iskolában használt Lectio.dk adminisztrációs rendszert (leginkább e-napló, még inkább egy egyetemi adminisztrációs rendszer). Ezen keresztül követik az órarendjüket, értesülnek a követelményekről, jelentkeznek vizsgákra, és ez a rendszer teljes kommunikációs felületet biztosít a tanárok és diákjaik között.

A diákok használt eszközei sajátok, nincsen meghatározva semmilyen minimum konfiguráció, rendszerkövetelmény. A leggyakoribb eszközök az Apple termékek.

A tanárok is saját laptopjukat hozzák és dugják be a kivetítőbe.

Informatikai tudás

A különféle alkalmazások (és általában a számítógép) használatára a tanulók szinte semmilyen felkészítést nem kapnak középiskolában. Egyrészt (valószínűleg) mindenki kap valamilyen felkészítést az általános iskolában, másrészt az új alkalmazásokat úgy kezdik el használni, hogy bedobják a tanulókat a mély vízbe – mondván, hogy amikor majd iskolán kívül találkoznak újabb alkalmazásokkal, úgyis nekik kell azokat megismerniük. Az alkalmazásokkal való munkavégzést maximum 10-15 perces ismertetéssel segíti a tanár, a tanév elején.

Szervezett keretek között tartott informatika órával csak a Skanderborg gimnáziumban találkoztunk, ahol nem a technikai eljárások volt a téma, hanem a dokumentumok organizálása (praktikus mappaszerkezetek), a biztonsági másolatok fontossága (felhő alapú tárolásnál) és hasonló alapelvek – gyakorlati foglalkozás keretében.

Nyelvoktatás

Az angol nyelv az elsődlegesen tanított nyelv, de az alapokat és a tudás nagy részét az általános iskolából hozzák. A második idegen nyelvet három évig tanulják, különféle rendszerekben. Az egyik gimnáziumban pl. kb. két hónap alatt dánul elmondják a nyelvtani alapismereteket az összes diáknak (függetlenül attól, melyik nyelvet választják), majd ezután kezdik el ­– jellemzően tankönyv nélkül – a tanulást. (Ez a módszer egyébként nem mindegyik dán nyelvtanár szerint jó.) Az alsóbb évfolyamokon sokszor dánul folyik az óra, a tanár pl. egy nagyon régi könyvből (amelyikből még ő tanult) másolt részeket, és azokat adta oda a diákoknak. A diákok itt is végig számítógéppel dolgoznak, és nagyon magabiztosan használják az online szótárakat (nem a Google Translate-ot), és az online nyelvtanokat, nyelvtani magyarázatokat. Az elsődleges szempont a kommunikáció, a nyelvhelyesség nem olyan fontos, mint esetleg nálunk. A beszélgetés során a diákok sokszor keresnek ki egy-egy szót, amelyet aztán egyből használnak is (nálunk ehelyett a „Hogy mondják ezt németül?”  „Így” párbeszéd zajlik le, és felírjuk a szót a táblára, a diák pedig jellemzően nem nagyon használja ott helyben). Itt a tanár akkor írja fel a szót a táblára, ha az adott kérdés szempontjából fontos. Az óra célja, hogy a célnyelvi kultúráról, történelemről, irodalomról stb. az adott nyelven beszélgessenek. A megnézendő filmek, az esetleg jogdíjas szövegek egy központi adatbázisban vannak, amelyhez a diákok saját azonosítójukkal férhetnek hozzá.

Eszközök, applikációk

A meglátogatott tanórákon az alábbi eszközöket láttuk használatban: Kahoot, 123teachme, Textivate, Geogebra, Maple, Dropbox, Gdrive, Gdocs, OneNote, Quizlet, Learnerstv.com, Evernote, Socrative, Screencast-o-matic.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.