Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
interjúk

„Az egy félreértés, hogy a digitális bennszülöttek értenek a számítógéphez.”

Miközben a munkahelyek többsége a következő években digitális munkahellyé válik, addig az oktatásban még gyakorlatilag nagyon kevés helyen tanulhatnak úgy a diákok, hogy a közeli jövőben is elengedhetetlen készségek birtokába kerüljenek és már az iskolapadban felkészüljenek a negyedik ipari forradalom által diktált követelményekre. Horn Györggyel, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium alapítójával és pedagógiai vezetőjével a digitális oktatásról, az AKG ilyen irányú tapasztalatairól beszélgetett Kárpáti Judit.

Az AKG-ról köztudott, hogy már a kezdetektől egy erős informatikai vonalat képviselt az alternatív iskolák között is, egy ideje pedig gyakorlatilag a diákok digitális oktatásban vesznek részt. Mi volt mindennek az előzménye, honnan indultatok?

„Az IT használata, mint eszközhasználat nagyon korán elindult az iskolában, olyannyira, hogy már a legelső iskolai programunkba is belekerült, amit a nyolcvanas évek végén írtam. Sokat segített, hogy jártunk Hollandiában, ahol megnéztük, milyen eszközöket alkalmaznak a pályaorientációhoz, voltunk a Philips-nél, a Groningeni Egyetemmel is kapcsolatba léptünk. Tudni szerettük volna, hogy milyen képességeket vár el egy munkahely az üzleti életben, a hivatalokban. Már a kezdeteknél láttuk tehát, hogy a modernizációhoz valahogy illeszkedni kell. Éppen ezért például az indulástól kezdve minden gyereknek meg kell tanulnia vakon gépírni, ezért az elején készítettünk egy számítógépes szoftvert, ami amellett, hogy nagy segítségnek bizonyult az oktatásban, egyúttal jó üzletnek is bizonyult. A kétezres évek elején, amikor elindult a Sulinet program, akkor mi is részt vettünk ebben, a kollégáim készítették a történelem, és a földrajz egy jelentős részét, az itt szerzett tapasztalat jelentősen megkönnyítette később az átállást a digitális oktatásra.”

Hogyan kezdtétek el alkalmazni a számítógépeket a suliban? A kilencvenes évek elején még a munkahelyeken is épphogy elkezdődött a számítógépen végzett munka.

„Mindjárt az első évben, 1990 tavaszán, amikor az első gyerekcsapat érkezett kitettük a folyósóra a számítógépeket, amiket a gyerekek szabadon használhattak. Természetesen sokat beszélgettünk, vitatkoztunk azon, hogy mire való egyáltalán az IT, tipikus örök problémája volt az AKG-nak, hogy mi legyen a számítógépekkel, hogyan legyen szabadon hozzáférhető, de közben vigyázzanak is rá a gyerekek. Ám az alapvető volt, hogy nagyon pozitív viszonyunk a modernizációhoz. A honlapunk például a kezdetektől a leglátogatottabb középiskolai honlap volt, évtizedeken át, ma persze a FB már sokkal fontosabb a weboldalnál is, szinte minden tanulócsoportnak van saját FB oldala. Viszonylag hamar, a kilencvenes évek végén megjelent a programban a nagy tág nyilvánosság dilemmája, onnantól kezdve, hogy az internet hozzáférhetővé vált, az is kérdés volt, hogy illeszkedik ez majd az órákba. Hogyan lehet ebből otthoni feladatokat adni, hogyan történik az információk szelekciója. Komoly viták voltak, például 1994-95-ben, egy háromnapos nevelőtestületi év végi visszatekintésen a Waldorf szemléletű és a modernizációt közvetítő kollégák között, igen megosztó volt az ezzel kapcsolatos minden kérdéskör.”

Melyek voltak a legfontosabb dilemmák azt követően, hogy eldőlt a számítógép használata szükségszerű?

„Nagyon sok kérdés volt. Lehet-e az IT eszközökkel csoportban dolgozni? Hogyan lehet a kooperációt megteremteni? Milyen eszközök állnak ehhez rendelkezésre? A kétezres évek közepétől a világ egyre többet foglalkozott azzal, hogy az internetet bevigye az iskolai keretek közé, megjelentek a digitális táblák, a számítógépek. Mi először azzal kezdtük, hogy minden teremben volt televízió, majd vetítővászon, később eltűntek a televíziók és nálunk is megjelentek a projektorok meg a számítógépek.”

Miben jelentett változást a technológia megjelenése az oktatás módszertanában?

„A prelegáló, a „tanár tanít, a diák tanul” rendszer helyett világos volt, hogy az együttműködés, a projektben gondolkodás az, amit mi képviselünk, azonban a projektor, a digitális tábla, ami csupán kivetít önmagában erre alkalmatlannak tűnt. Hiszen amire szükség van, hogy a gyerekek folyamatosan együttműködjenek. A kétezres években itt történt egy nagy ugrás, ugyanis a technológiával párhuzamosan kialakult a hálózat. A hálózatban való működésnek és az interakciónak az egyidejűségét az egész világ elkezdte kóstolgatni, aminek a leglátványosabb formája az okostelefon volt. Ezzel összekapcsolódott a technológia és a szociális szféra, a gyerekek közül egyre többen voltak olyanok, akik immáron a számítógépet közösségi használatra használták.”

A gyerekek viselkedésében mennyiben volt észrevehető a változás a hálózat megjelenése és a technológia fejlődése kapcsán?

„Történt egy nagy fordulat. Korábban azok a gyerekek, akiknek pozitív viszonya volt az IT-hoz és annak mindenféle eleméhez, konkrétan „kockának” minősültek és kicsit a periférián létező csodabogarak voltak. Ők voltak azok, akik elvonultak hetvenkét órára, vitték magukkal a nagy böhöm „dobozaikat” valamelyik lakásba és négy napig játszottak együtt, úgy hogy egy percet sem aludtak és aztán belőlük lettek a fizikusok meg az informatikusok. Egyszer csak azonban elkezdett beszívódni a rendszer egészébe ez a viselkedés és a hálózat meg a digitális eszközök szabad használata azt eredményezte, hogy mára minden gyerek hálózati kapcsolatban van egymással és a legnagyobb természetességgel használja az IT eszközöket.”

De ez ma már nem jelenti azt, hogy mindenki informatikus és fizikus lesz, én nem tapasztalom, hogy olyan mély tudással párosulna ez az érdeklődés.

„Valóban, ez nem azt jelenti, hogy ért is hozzá, azt jelenti csak, hogy használja, korlátlan mértékben. Félreértés, hogy a digitális bennszülöttek értenek a számítógéphez. Egyszerűen csak olyanok, mint én vagyok, aki fel tudom kapcsolni a lámpát, merthogy abban születtem, hogy mindenütt van a falban vezeték, ami az én nagymamám számára még nem volt evidencia. Most érzékelem először, hogy a mai gyerekeknek a digitális eszköz nem a tudás eszköze, egyszerűen csak van, ahogyan a szék, az asztal. Mint ilyen az emberi kapcsolataikhoz és a játékhoz szórakozáshoz kell. Innentől kezdve nekünk nem az eszközhasználat megtanítása a fő cél, - például az, hogyan tanítsuk meg vakon gépírni - hanem az eszköztudás a minimális feltétel és ehhez rendelődik hozzá minden más. Ezzel párhuzamosan az iskola számára nem az a kérdés csupán, hogy mit meglehet megszerezni, megtanulni az internetről a digitális eszközökkel, hanem az is alapkérdés az lett, hogyan kezelhető, hogy az emberi kapcsolatok, annak különböző formái, konfliktusai áthelyeződtek a digitális világba.”

A gyakorlatban hogyan oldjátok ezt meg és milyen tapasztalatok vannak?

„Három évvel ezelőtt kezdtünk neki a digitális oktatás előkészítésének, egy évvel ezelőtt jutottunk el oda, hogy minden gyereknek a kezébe adtunk egy laptop-tabletet. Habár a többségnek már volt okostelefonja és akár tablet is a családban, mégis ez volt az első saját számítógépük. Nagy feladat volt, hogyan integráljuk az eszköztanítást; példaként, kilencedikről át kellett helyeznünk hetedikre kilencedikről a gépírástanítást, hogy jól tudják használni a számítógépet. Eleinte elterelődött a figyelmük, más oldalakat nézegettek, de nagyon hamar leszoktak arról, hogy elkalandozzanak, a nagy többség az órai projektjein arra használja a számítógépet, amire való. Nagyon erős a megosztott figyelem képessége. Olyan problémák is felmerültek, melyekre csak az és csak akkor gondol, amikor ezt a gyakorlatban csinálja, tehát azok, akik arról beszélnek, hogy 2019-ben megvalósul a digitális iskola mindenhol, semmit nem tudnak ezekről a kihívásokról. A gyerekek már nem a füzetet hagyják otthon, hanem a töltőt, a termeket át kellett építeni, hogy mindenhol legyen konnektor és a lehajtható asztallapok, hogy oda lehessen férni a konnektorhoz. Kiderült, hogy hosszabbítók kellenek, vagy ahogyan leejtik a gyerekek a könyvet, a füzetet, úgy a laptopot is. Ha azonban ez leesik, akkor el is törik, nem úgy, mint a könyv vagy a füzet, tehát biztosítást kellett kötni mindegyik gépre, garanciával, mert gyerekek használják. Ez csak néhány a sok közül; ezernyi egyéb ilyen ügy van, wi-fi sávszélesség, karbantartás, rendszerelakadás stb.stb amin, ha ideülne mellém valaki, aki erről csak beszél, de nem csinálja, megdöbbenne.”

Mi a helyzet azzal a dilemmával, hogy a technológia elidegenít, megszünteti a valódi kapcsolódást, az emberi kapcsolatok személyessége elvész?

„Korábban úgy tűnt, hogy valóban elválasztja egymástól a gyerekeket a technika, de ez nincs így a tapasztalataim alapján. Összebújnak és közösen játszanak, a közös szelfi készítés a 13 évesek legjobb szórakozása együtt használják a számítógépet. A hálózat maga összekapcsolódott a technológiával és ebből teljesen új típusú szociális kapcsolódás jött létre. Nem vagyok jós, de az látszik, hogy generációs fordulat történt, soha nem tapasztalt rövid időn belül és az együttműködés a hálón egy radikális fordulatot jelentett. A digitális oktatás terén továbbra is rengeteg a kérdés, a megoldandó feladat, de nálunk minden probléma ellenére az összes résztvevő azt állítja, hogy nagyon fontos, amit csinálunk és így kell tovább folytatni.” 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan csökkentsd a rivalizáslást a testvérek között
iskola, óvoda

Hogyan csökkentsd a rivalizáslást a testvérek között

Bármiből versenyt tudnak csinálni a testvérek.

Kié a legnagyobb sültkrumpli? Kinek van több házi feladata? Ki mossa jobban a fogát?

Komolyan. Nincsenek határok. És bármennyire is próbálod velük megértetni, hogy nem számít kinek hosszabb a rózsaszín körme, egyikük sem akar második lenni. 

Béke az osztályban
interjúk

Béke az osztályban

Sok szülő hajlamos az iskolát felelőssé tenni, ha konfliktus, bántalmazás, meg nem értés van. Különösen az áldozatok szülei válnak anya/apa-tigrissé, tehetetlenségükben, amiért nincs befolyásuk az iskolai folyamatokra. És még az is kérdéses, hogy ki a valódi áldozat? Mit tehet a tanár, tanító, hogy az osztályában az erőszakmentes kommunikáció legyen a bevált irány? Erről kérdeztem Kiss Virágot, aki a Fillér utcai Általános Iskola tanítónője.

5 európai fiatal osztja meg velünk milyen hazájukban a felsőoktatás
határon túl

5 európai fiatal osztja meg velünk milyen hazájukban a felsőoktatás

Egyes európai országokban az állam fizeti részben, vagy egészben az oktatást az iskola-előkészítőtől az egyetemig. A kormányok fedezik a felsőoktatásban felmerülő költségeket, így a diplomások adósság nélkül, tiszta lappal indulhatnak el a nagyvilágba.

Segíts a gyerekednek átvészelni a karácsonyi nyüzsgést!
ajánló

Segíts a gyerekednek átvészelni a karácsonyi nyüzsgést!

Úgy érzem, november közepén minden szülőnek kellene egy figyelmeztetés, amely így szólna: Vigyázat! Az önkontroll csekély mértékűre csökkent!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.