Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Az iskola legfőbb feladata, hogy jó keresztényeket neveljen… ????

Nehéz kérdés, hogy mi az életben legfontosabb követendő cél. Mindenki adjon erre választ személyes meggyőződése szerint. De van néhány tagadhatatlan trend, ha úgy tetszik nyomvonal, amiről ugyan le lehet térni, fel lehet építeni egy befelé forduló világot, kizárva és nem tudomásul véve a haladást – volt már erre példa a történelemben – de a változás elől való menekvés leszakadást és hanyatlást eredményez.

Az abszurd az, hogy épp azért nincs rugalmas gondolkodás, mert több száz évvel korábbi módszereket és rendszereket favorizál a politika.

Azt nem elemzem, hogy a magyar kormány képviselője szerint a legfontosabb érték, ami a következő évtizedekben a legfontosabb vezérfonal lesz az oktatásban, az a jó kereszténység. Nem elemzem már csak azért sem, mert nyilvánvaló, hogy ezt ő sem így gondolja. És sosem gondolta. Olyan messze áll a gondolkodása nem csak a kereszténységtől, hanem bármilyen vallástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Vélhetően fogalma sincs arról, mi a kereszténység lényege. Csakúgy, ahogy az oktatásról sincs nyilvánvalóan semmilyen gondolata, azon túl, amit a pillanatnyi érdekek, a politikai retorikán kívül esik. Az pedig, hogy egy rendezvényen, egy adott környezetben elhagyja a száját néhány ilyen ótvaros ostoba mondat, az hibahatáron belül van. Nincs súlya, éppen akkor ez jutott eszébe, és jónak tűnt.

A következményeit viszont hosszasan lehetne elemezni.

A legsúlyosabb az, hogy az amúgy is rendkívül eltunyult és magába fordult közoktatás még inkább a sötét középkorba fordul, és továbbra is megbénítja az innovatív gondolkodást, a korszerű eszközökkel és módszerekkel való kísérletezést. Hogy a legjobb esetben is egy negyed évszázaddal ezelőtti, akkor modernnek számított pedagógiai elvek és gyakorlatok azok, amik valamiféle korszerűséget lehelnek a hétköznapi oktatásba, és az a néhány innovatív, az eddigi gyakorlatokkal szakító, “rendszeren kívüli” próbálkozás eretnek gondolatnak számít, sokszor az innovatívan gondolkodó családok körében is.

Az ebben a szellemben felnövekvő generáció, egy zavarodott, ebből kifolyólag bizonytalan világban nő fel, egy állandó kognitív disszonanciában él, mert miközben zsigerből érzik az új szelek irányát, kódolva van beléjük a másképp gondolkodás iránti igény, belekényszerülnek egy ódivatú, poroszos környezetbe. Meg nem értettség, értetlenség, önmaguk hibáztatása válik alapélményükké, mert gátolva vannak a szabad, útkereső, felfedező gyerek- és kamaszkorban. Miközben a világ egy másik felén mindez természetesnek számít, és ezt ők látják.

Mielőtt megtudnánk, hogy a liberális nevelés megbukott, hogy korlátok nélkül nincs biztonságos gyerekkor, hogy a fegyelem egy nagyon fontos tulajdonság, ami nélkül anarchia keletkezik, és hogy a mai gyerekek a felnőtteken uralkodnak, összeszedtem néhány jelenséget, mire gondolok. Túl a fenti nagyon fontos (vagy mégsem) nevelési célokon, szerintem van itt pár ennél jóval fontosabb cél, amihez hozzá kéne juttatnunk a gyerekeinket.

1. Az eredendő kíváncsiság megtartása és fenntartása

Ugyan számos helyen elolvashatjuk, hogy a kényszerített tanulás nem eredményes, ami kötelező, az utálatos, mégis szinte minden iskolában végül is ez a végeredmény. Még ott is, ahol azt mondják, hogy nem. Mert nem babra megy a játék, a tananyagot be kell fejezni, ha kimarad valami, az skandalum, az év végi eredmény kőbe vésett és véresen komoly dolog. Nem bízunk senkiben, hogy végül mindent megtanul majd a gyerek. Legfőképpen benne nem bízunk. Mert előrevetítjük, hogy magától úgysem fogja akarni. És itt be is zárult a kör. Hamar szerte foszlik az öröm, a kíváncsiság, a nyitottság az új felé.

2. Az összefüggések értése és keresése

Ugyan szintén közhelyszerű, mégsem valósul meg, hogy ne tantárgyakat, hanem témaköröket, tudományterületeken átívelő ismereteket tanuljanak a gyerekek. 45 percenként új témákkal, ismeretekkel szembesülni, amik többnyire csak lógnak a levegőben, nem vezet máshoz, mint a felejtéshez. Ha az új ismeretet lehet valamihez kötni, összefüggéseket látni és azokon keresztül értelmezni a jelenségeket, akkor később nincs szükség magolásra, mert a tudás benn marad.

3. A másság és különbözőség elfogadása és értékelése – első sorban magunkban

Hogy minden ember más és egyedüli, arról még a közösségi oldalak is tele vannak idézetekkel. De hogy ez a valóságban mit jelent, elsősorban a magunk másságáról, már semmit sem tudunk. Nem tanítják az iskolában azt, hogy szeresd magadban az egyedit, a mást, mert arra van berendezkedve a közoktatás, hogy egy osztályban, egyszerre, egyfélét kell csinálni, tudni, ismerni, és aki ettől eltér, kilóg, az nem elég jó. Vagy buggyant, mert túl sokat okoskodik. Ezután miért is várjuk el, hogy a másik másságát elfogadja bárki?

4. Kreativitás, alkalmazkodás, tudástranszfer

Az iskolába lépő elsősök óriási tudással érkeznek az első osztályba. Óriási tudással, amire senki sem kíváncsi. Inkább kíváncsi az iskola olyan ismeretekre, ami nincs meg, és ez a későbbiekben is így marad. Ahelyett, hogy a meglévő tudásukra építve, a megosztásra ösztönözve, arra tanítanánk, hogyan lehet új ismeretek megszerzésére használni az eddigi tudásunkat. Mert a későbbiekben is leginkább erre lesz szükségünk. Nem információk birtoklására, hanem gondolkodásmódra, a meglévő tudásunk átalakítására, és számos területen való kamatoztatására. Az ebből kialakuló kreativitásra, amely az adott szituációhoz tud alkalmazkodni és abból a lehető legjobbat kihozni.

5. A technológia alkalmazása, az információ gyűjtése, szelektálása

Helyben vagyunk, mondhatják a szkeptikusok, a kütyük világába lépünk. Az okos felhasználás, a technológia kihasználása lehet, hogy bizonyos korábbi funkciókat felvált, de olyan új utakat nyit, amelyek birtoklásával egyszerűen megszűnik a hagyományos értelemben vett iskola. Az intézmény helyett egy korlátlan tudástár áll rendelkezésünkre. Miért is nem ezt választanák a gyerekek a beszűkült intézményrendszer helyett? Egy ilyen világban kinek jut eszébe harmadik féltől kérni a tudást? Amikor bármelyik pillanatban magától hozzájuthat? Éppen ezért az iskolának nem a tudás megszerzésére, hanem annak szelektálására, értékelésére kéne létrejönnie. Egy új kultúra megteremtésére az információs társadalomban. Ehelyett még mindig tananyagtartalmak vannak, és tankönyvek.

6.Felelősség és elhivatottság

Ha korszerű volna az iskola, akkor nem azt akarná megtanítani, hogy mikor volt a mohácsi vész, mi volt a zsinat, vagy mit jelent a súrlódás, hanem megnézne egy, a gyerekeket érdeklő filmet, példát venne egy politikai konfliktusból, vagy elemezne egy sporteseményt és azon keresztül deríttetné fel a válaszokat a tanulókkal. Nem mondaná meg, mi a megoldás, hanem arra ösztönözné, hogy felfedezzék a világot és segítené a gyerekeket a megfelelő alkalmazások megtalálásában. És átadná az ő kezükbe az irányítást, a döntést, miből, mennyit tanulnak. És adna rá lehetőséget, hogy ha valami kimaradt, az pótolható legyen. Mert amúgy mindig pótolható. És ha erre mihamarabb ráéreznek a gyerekek, akkor felelősséggel megszerzik a tudást ahhoz, hogy boldoguljanak.

7. Empátia és közösségi életforma

Egy normális iskola az együttműködésre és az együtt dolgozásra tanítaná a gyerekeket. Nem azzal bajlódna, hogy kövesse a tantervet, hogy teljesítse a felméréseket, hogy lemérje a tudásszinteket, hanem hogy valódi kapcsolatokat tudjanak a tanulók kiépíteni egymás között. Hogy a szabályokhoz önszántukból ragaszkodjanak, ne félelemből. Hogy a tartalmakat és a javakat megosztva élvezzék. Hogy a közös élmények előbbre valók legyenek az egyéni érvényesüléssel szemben. Mert ebbe kell a munkát fektetni, ez a valódi tudás, minden, ami ezen túl van, az bármikor megszerezhető.

8. Globális gondolkodás

Az iskola ma arra készít fel, hogy épp a pillanatnyi kihívásokat teljesítsük. Megfeleljünk az éppen ott álló tanár elvárásainak. Az éppen szükséges leckét leadjuk, az éppen kötelező verset felmondjuk. Ha megtörtént pipa, túl vagyunk rajta. Nincs hosszú távú koncepció, vagy ha van is, nem osztja meg senki a gyerekekkel, mi mi végre való. Nem illesztik egymás mellé a folyamatokat már a hétköznapi osztálytermi szinten sem. Nemkülönben a világ egészére vonatkozóan. Nincs egy felelős együttgondolkodás kultúrákon, országokon, nemzeteken átívelve. Egy iskola, ami a globális gondolkodásra hívja fel a figyelmet megmutatja, hogy mi egy család, egy lakóközösség, egy ország, egy kontinens szemével gondolkodni és látni a folyamatokat. A környezetet, a gazdálkodást, a termelést és a fogyasztást.

9. Tudatos életvitel

És mindezekből következően a tudatos jelenlétet, a saját életem és boldogulásom irányítását remélhetném. Az iskola megtanítana arra, hogy nem kiszolgáltatott része vagyok egy rendszernek, hanem gondolkodó egység, aki számít a fogaskerekek között. Aki tegyen bármilyen kis szeletét is hozzá az egészhez, fontos a tevékenysége a maga és a környezete számára is. Mindegy, hogy diplomás agysebész, lovászfiú, vagy három műszakos gépkezelő vagyok, az iskola arra készített fel, hogy megtaláljam magamban azt, amiben a legjobb tudok lenni.

Ezt persze nehéz olyan körülmények mellett, ahol a felvételi vizsgákat úgy állítják össze, hogy minél kevesebben tudjanak megfelelni. Ahol arra kíváncsi a tanár, mi az, amit nem tudsz, ahol olyan tartalmakat is kötelezően el kell sajátítani, ami kívül esik az egyéni érdeklődésen.

10. És végül egy korszerű iskola segít abban, hogy jó keresztény lehess.

Vagy jó zsidó, jó muszlim. Vagy jó ateista, jó hetero-, vagy jó homoszexuális. Jó szőke, jó barna, jó anya, jó orvos, jó utcaseprő, jó zenész, jó férj, jó sportoló, jó vezető, jó beosztott, jó szerető, jó katona, jó sofőr, jó fodrász, jó költő, jó lusta, jó boldog, jó depressziós, jó egyéniség. Olyan, amilyen lenni akarsz. Szabad.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.