Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

A Marson jártam – egy nem evilági tanulócsoport élete

A minap betekintést nyerhettem a VIII. kerületi Szentkirályi utcában, Mars program néven működő magántanulói csoport egy napjába. Tényleg mintha a Marson járnék. Nem történt persze semmi hátborzongató, de olyan távol áll minden, ami ott történik a mai magyar iskolától, mintha egy idegen bolygóra utaznánk.

Az irodaház egyik szintjén lévő „iskolában” reggel 8:00-tól gyülekezhetnek a gyerekek, akikre ilyenkor önkéntes alapon valamelyik szülő felügyel, amíg el nem kezdődik a beszélgető kör. Naponta 4 órájuk van, tízórai- és ebédszünettel, utána egy nagy játszóterezés, majd délután 3-kor végeznek. Ezek után szintén egy szülő vállalja az ügyeletet addig, míg nem jönnek az összes gyerekért.

Jelenleg kilenc 2. és 3. osztályos tanuló jár ide, egy kivételével ott is voltak aznap, mindannyian.

A reggeli beszélgetőkörben a csoport tagjai egymásra hangolódtak. Aki akarta elmondhatta, hogy mi történt vele előző délután óta, és volt egy kislány, aki behozott egy kincset, azt mutatta be, és körbe is adta a többieknek. Nagyon figyeltek egymásra a gyerekek, igyekeztek nem egymás szavába vágni, ha ezt nem sikerült betartaniuk, egymást figyelmeztették.

A foglalkozások, az órák felépítése nem nagyon hasonlított a megszokott 45 perces tanórákhoz. Sokkal tágabb értelembe véve foglalkoztak az ismeretekkel, a tudással, mint amit általában gondolunk az iskolai tanulásról.

Mind a kilenc gyermek olyan negatív tapasztalatokkal érkezett a közoktatásból, hogy körülbelül mostanra, 3 hónap után, hiszik el, hogy itt nem kapnak körmöst, nem üti úgy hátba a tanár, hogy elesik az udvaron és bevágja a fejét, illetve nem vonja meg a vállát az elsős tanító, ha valaki segítséget kér.

A tanulók között van sni-s, van hiperaktív, figyelemzavaros és vannak „problémamentes” gyerekek is. Nagyon különböző szinten tartanak, de a kis létszám miatt minden gyerekre megkülönböztetett figyelem jut.

A terveket gyerekekre lebontva készítik az ott dolgozó pedagógusok. Személyreszabottan fejlesztik a diákokat. A kereteket a féléves vizsgák jelentik, amelyeket a magántanulóknak le kell tenniük. Az egyéni fejleszés mellet ezekre a vizsgákra is felkészülnek, és ezeknek a követelményei teljes mértékben megfelelnek a Nemzeti Alaptantervnek.

Amúgy ezek a gyerekek teljesen hétköznapi gyerekek, teljesen hétköznapi problémákkal. A közoktatással ellentétben azonban itt igyekszenek a pedagógusok megismerni és figyelembe venni a gyermekek problémáit, segíteni a megoldásában, feldolgozásában, elfogadásában. Azt mondják a tanítók, integráció nincs, csapatépítés van.

Miért jött létre a csoport, mi volt az indíttatás? Mik a perspektívák? – kérdeztem Bédi Sándor alapítót.

„Az indulást ahhoz tudnám hasonlítani, amikor azzal szembesül az ember, hogy nincsen elég pénze étteremre. Elmegy tehát az ingyenkonyhára, de ott meg azt tapasztalja, hogy inkább ingyen mint konyha, úgyhogy nem marad más, rájön hogy magának kell megfőznie az ebédjét.

Elkezdtünk hát kiabálni, hogy jöjjön aki éhes, aki jó ízekre vágyik és csodák-csodája össze is állt egy kis csapat. Mindenki lelkesen hozta a hozzávalókat és körbeálltuk a kondért. Kicsit nehezen, tanácstalanul indult a dolog, míg végre az egyikünk kibökte, hogy neki igazából van két Michelin-csillagja. Persze hogy az ő kezébe nyomtuk a fakanalat, de a többiek is lelkesen pucolták a zöldséget, vágták a húst, hordták a vizet, táplálták a tüzet.

Most ott tartunk, hogy mindenki megtalálta a helyét a konyhában, a kondérban már nagyban rotyog az étel, kezdjük érezni a jó illatokat. Kóstolgatjuk is, és mindenki tudja, hogy a végén valami nagyon finom, fogunkra való dolog fog kisülni.

Szeptembertől egy új kondér köré várjuk a társakat. Olyanokat, akikben van ambíció és kitartás, hogy valami nagyon jót főzzünk magunknak.”

Rózsa Ildikó, aki a program szakmai vezetője, maga is szülő ebben az iskolában. Leginkább az elkötelezettsége tűnik szembe elsőként. Ahogy beszél az iskoláról, a gyerekekről, a közösségről, azonnal egyértelművé válik, hogy működik a dolog. Igazi és hiteles mindaz, amit elmond. Ettől pedig vitathatatlan a siker, az, hogy a gyerekek motiváltak lesznek a fejlődésben.

„A gyerekek szeretnek iskolába járni. Suli után is keresik egymás társaságát, együtt járunk szakkörökre, programokra hét közben, hétvégén, a családok összejárnak, a szülők is építik a kapcsolataikat egymással. Rendkívüli! Többet tudunk már most egymásról, mint egy átlagos 8.osztály szülőcsapata. A gyerekekről olyan mennyiségű információnk van, ami nem mindennapi.

A gyerekek átlagban úgy élik le az iskolás éveiket, hogy senki nem kíváncsi rájuk. Itt valós érdeklődést kapnak, nem csak abban az értelemben, hogy regényt tudnánk írni mindegyikről, hanem abban az értelemben is, hogy figyelembe vesszük a hozott tudást, érdeklődést és arra építünk.

Kompetitív, stresszes, kirekesztő, félelemkeltésre alapozó struktúrákból érkezve, büntető-jutalmazó rendszer nélkül - tehát csak a belátásra alapozva - működnek, tanulják, és tartják a szabályokat. Szabad légkörben vannak, ahol döntéseik vannak, a döntéseiknek valós következménye, amit magyarázat, értékelés, magyarázat stb követ; és eközben hibáztatás és minősítés nélkül mellettük állunk. Ez a váltás a felnőttek 99%-ának is megártana, ők elképesztően jól vették az akadályt, és simultak bele ebbe az önkontrollra, önfejlesztésre építő közegbe. A konfliktusok jelentős részét ez az átállás okozza, ami nem 3 hónap alatt rendeződik, hanem akár évekbe is telhet, viszont csak így lehet elképzelni, másképp idomításról beszélünk. A személyes figyelem, a törődés és a szeretet befogadása is feladat! Elképesztő esélyt kaptak, és mi mindent megteszünk, hogy tudjunk ezzel élni - együtt.

Szakszerű, előre tervezett, egyéni tanrend szerint foglalkoztatjuk a gyerekeket a hivatalos tantervvel összhangban: erre vagyunk a legbüszkébbek. Ez nem szimpla differenciálás, hanem személyre szabott tanrend. Az egyes tanárok nem elszigetelten terveznek, hanem egymásra építve. Ennek olyan szintjét fejlesztettük ki, hogy percre pontosan tudjuk, mikor mit csinál a másik, és azt is, mit tervez. Tehetségfejlesztésre nincs külön szükség, tekintve, hogy a komplementer szemlélet érvényesül: fejlesztés csakis csoportban, az egyéni erősségek és gyengeségek figyelembevételével.

Immár sokéves tapasztalat, hogy a globális világ kihívásaival szemben csak azok fognak tudni helyt állni, akik megismerik és fejlesztik saját tanulási sítlusukat, tanulásmódszertanilag érettek, ismerik az erősségeiket és gyengeségeiket, képesek megújulni, kooperálni, használni a digitális eszközöket, készségszintűen írni, olvasni, számolni, és tudnak nyelveket. Minden abba az irányba mutat, hogy nem a mennyiségi információk befogadása a feladat, hanem a gondolkodási folyamatok: lényeges-lényegtelen megkülönböztetése, a problémamegoldás, a kreativitás, és az ismeretek befogadásának módja, és azok rendszerzésének képessége.”

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan csökkentsd a rivalizáslást a testvérek között
iskola, óvoda

Hogyan csökkentsd a rivalizáslást a testvérek között

Bármiből versenyt tudnak csinálni a testvérek.

Kié a legnagyobb sültkrumpli? Kinek van több házi feladata? Ki mossa jobban a fogát?

Komolyan. Nincsenek határok. És bármennyire is próbálod velük megértetni, hogy nem számít kinek hosszabb a rózsaszín körme, egyikük sem akar második lenni. 

Béke az osztályban
interjúk

Béke az osztályban

Sok szülő hajlamos az iskolát felelőssé tenni, ha konfliktus, bántalmazás, meg nem értés van. Különösen az áldozatok szülei válnak anya/apa-tigrissé, tehetetlenségükben, amiért nincs befolyásuk az iskolai folyamatokra. És még az is kérdéses, hogy ki a valódi áldozat? Mit tehet a tanár, tanító, hogy az osztályában az erőszakmentes kommunikáció legyen a bevált irány? Erről kérdeztem Kiss Virágot, aki a Fillér utcai Általános Iskola tanítónője.

5 európai fiatal osztja meg velünk milyen hazájukban a felsőoktatás
határon túl

5 európai fiatal osztja meg velünk milyen hazájukban a felsőoktatás

Egyes európai országokban az állam fizeti részben, vagy egészben az oktatást az iskola-előkészítőtől az egyetemig. A kormányok fedezik a felsőoktatásban felmerülő költségeket, így a diplomások adósság nélkül, tiszta lappal indulhatnak el a nagyvilágba.

Segíts a gyerekednek átvészelni a karácsonyi nyüzsgést!
ajánló

Segíts a gyerekednek átvészelni a karácsonyi nyüzsgést!

Úgy érzem, november közepén minden szülőnek kellene egy figyelmeztetés, amely így szólna: Vigyázat! Az önkontroll csekély mértékűre csökkent!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.