Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Multikulti pedagógiai nézőpontokból

Olyan világról álmodom, amiben a jelenleginél sokkal nagyobb az együttműködés, a figyelem, az empátia, az egyéni érdekeket meghaladó felelősségvállalás. Nem csak a személyes viszonyokban, hanem az állami döntéshozatal szintjén is. Amiben nem az anyagi gazdagodás jelenti a fejlődést, hanem az emberi kapcsolatokban rejlő erő felértékelése. Számomra ezek az ideák elválaszthatatlanok a multikulturális pedagógiai megközelítéstől.

A multikulturális nevelésről egyre többet lehet hallani Magyarországon is, de sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mi közünk van nekünk ehhez? Felmerülhet, hogy ez is valami amerikai vagy nyugati divathullám, ami nálunk nem is értelmezhető, hiszen az USA-ban pl. sokkal nagyobb az etnikai diverzitás, mint nálunk és igaz ez a nyugat-európai országokra is. Ez a gondolatmenet azonban a kulturális sokféleséget, az etnikai vagy nemzeti hovatartozásra szűkíti, miközben a sokféleségnek számtalan egyéb dimenziója is létezik. Ilyen dimenziók a nem, az életkor, a szexuális orientáció, a vallás, a szociális helyzet, az átlagostól bármi módon eltérő tanulási- és/vagy munkavégző képesség, hogy csak a legkézenfekvőbbeket soroljam. Ezek azok a kategóriák, amik már-már intézményesülten a másság kategóriába sorolódnak a világ nagy részén, nálunk, Magyarországon is.

Számomra egyre kevésbé elfogadható, ha a fenti dimenziókat másságnak nevezik. Ez a megközelítés ugyanis azt feltételezi, hogy létezik valamiféle sztenderd norma, az az ember, akit a társadalom normálisnak tart, és minden ettől való eltérés az egyben a normálistól való eltérést is jelenti. Az emberek azonban ritkán testesítik meg a statisztikai átlagot, triviális kijelentés, hogy a valóságban az emberek rendkívül sokfélék. Éppen ezért amikor másságról beszélünk sokféleség helyett, akkor egy olyan többség szemszögéből beszélünk, akik nagyon nagyszámú tulajdonságukat nézve olyan kicsi eltérést mutatnak a „normálistól”, ami még nem okoz problémát az átlagosra kalibrált világban való létezésükre, boldogulásukra nézve. Továbbá olyan hibahatáron belül vannak az eltéréseik, amik nem teszik őket látható kisebbséggé. Addig, amíg ez a „hibahatár” ilyen szűkre van szabva, amíg a másság és nem a sokféleség elfogadása a kiindulópontja például az oktatásnak, addig az egyenlőtlenségek továbbra is megerősödnek és újratermelődnek. Ez a megközelítés egy „MI ÉS ŐK” szemüveget tesz ránk, ami aztán olyan szűrővé válik, ami saját létezését is elfedi előlünk.

A mindennapos beszélgetéseinkben a multikulti számtalan jelentéssel bír, amik nem biztos, hogy egybevágnak a sokszínűségről fentebb leírtakkal. Ezért most arra vállalkozom, hogy rövid áttekintést nyújtok arról, hogy az interkulturális pszichológia és pedagógia mit ért a multikulturális nevelés alatt. A pedagógusok maguk is nagyon sokféleképpen értelmezik és definiálják a multikulturális oktatást, de úgy tűnik a szakértők egyetértenek az alábbi kulcsfontosságú elvekben.

1. A multikulturális oktatás minden tanuló számára egyformán jó oktatás.

2. Megvalósulásához nem elég, ha az egymástól elszigetelten megvalósuló tantermi gyakorlatok egybevágnak a multikulturális oktatás filozófiájával. Alapvető elve a társadalmi igazságosság, ami olyan kérdés, ami csak komplex folyamatokon keresztül valósítható meg.

3. A multikulturális oktatás olyan transzformatív megközelítése az iskolának, ami felvállalja, hogy átfogó iskolareform csak a hatalom és a kiváltságok kritikai vizsgálatán keresztül valósulhat meg.

4. Célkitűzése az oktatásban meglévő és az oktatáson keresztül újratermelődő egyenlőtlenségek felszámolása.

5. A multikulturális oktatás így politikai tevékenység is egyben, abban az értelemben, hogy célja a társadalmak igazságosabbá tétele

Bár ezekben az elvekben közös az egyetértés, mégsem egységes ezek gyakorlati megvalósulása. És bár sokkal több a külföldi kutatás ez ügyben, a hazai szakmai berkekben született kutatások eredményei egybevágnak a külföldiekkel abból a szempontból, hogy a multikulturális oktatás milyen típusú értelmezéseivel találkozhatunk a pedagógusok között. Az azonban tény, hogy sokkal kevésbé épültek még be ezek a szempontok a hazai iskolai gyakorlatokba.

A leggyakrabban a másság megfogalmazásával és az ebből kiinduló integrációs célkitűzésekkel találkozhatunk. Jobban megvizsgálva ez egy úgynevezett hiány-pedagógia. Abból indul ki, hogy van egy bizonyos norma, amihez illeszkedni kell és azokat a diákokat, akik a szerencsés „normálisokhoz” viszonyítva bármilyen módon – pl. szocioökonómiai szempontból, nyelvi vagy tanulási képességekben, stb. – eltérőek, meg kell segítenünk abban, hogy képesek legyenek megfelelni ennek a normának. Támogatást kell adni nekik azért, hogy a „problémamentes” csoport számára megalkotott tanmenetben eredményesek lehessenek.

Ennél árnyaltabb megközelítés, amikor az iskola nagy hangsúlyt helyez a személyközi harmóniára, a másság elfogadására. Amikor az iskola egésze számára fontos a közösségépítés, nagy hangsúlyt fektet a kommunikáció fejlesztésére és kiemelt programot dolgoznak ki az előítéletek csökkentésre.

Következő lépcsőfoknak nevezhetjük, amikor egy iskola tudatosan, tanmenetébe illesztve foglalkozik egyes csoportok, kultúrák, identitásközösségek tanulmányozásával, adott esetben a helyzetük történelmi okait és hátterét is megvizsgálja. Ebben a viszonyulásban a sztereotípiákon túli mélyebb rétegek vizsgálatát tűzi ki célul egy iskola és akár programot dolgoz ki arra is, hogy egy-egy csoport társadalmi helyzetét jobbá tegye.

A multikulturális oktatás legfontosabb alapelvei a kulturális pluralizmus és a mindenki számára egyenlő lehetőségek megteremtése. Vagyis célja az egyenlőtlenségek feltárása, az azokkal való tudatos munka és a méltányosság megvalósítása. Ennek eléréséhez szisztematikusan beviszi az iskola falai közé a hatalom és a privilégiumok kérdéseit, valamint törekszik az iskolák komplex megreformálására.

A multikulturális oktatás megkívánja a demokratikus oktatást és felkészíti a diákokat arra, hogy cselekvő állampolgárok legyenek. Olyan világ megteremtését szeretné előmozdítani, amely felismeri az emberiség sokféleségének szükségszerűségét és szükségességét, olyan világét, amely a méltányosságon és az igazságosságon alapul. Mindez elképzelhetetlen olyan kritikai tudatosság kialakítása nélkül, amit a diákok és a tanárok a saját személyes tapasztalataik tanulmányozásán keresztül érhetnek el. Elképzelhetetlen a társadalmi cselekvéshez szükséges képességek fejlesztése nélkül.

A multikulturalista elképzelések sem egyöntetűek, és ha elvi szinten vizsgáljuk, akkor három alapvető irányvonalat lehet felfedezni.

Létezik egy konzervatív irány, amelyben hangsúlyosan jelen van a „mi és ők” kettősség és az az elképzelés, hogy az egyenlőség automatikusan megvalósul a kötelező iskoláztatáson alapuló társadalmi mobilitás megteremtésétől. Az oktatás célja valójában felkészíteni a diákokat a globális piacgazdaságban való részvételre.

A liberális multikulturális megközelítés értékeli a különbözőséget, teret ad neki és törekszik az oktatás inkluzív jellegének megteremtésére. Nem vár el konformitást mindenkitől, a kulturális tudatosságot helyezi a fókuszba és a kulturálisan azonos pedagógia megvalósítását támogatja. A kölcsönös tisztelet, az önreflexió, a kulturális érzékenység, az elfogadás alapvető értékei, vagyis kiemelten fontosak a személyközi viszonyok.

A kritikai multikulturális megközelítés ennél tovább lép. Azt képviseli, hogy az oktatásbeli méltányosság csak akkor érhető el, ha olyan iskolarendszert hozunk létre, ami lebontja, nem pedig újratermeli a társadalmi struktúrákat. Amelynek résztvevői akarnak és képesek a társadalmakban jelenlévő és az iskolákban is leképeződő egyenlőtlenségekkel tudatosan foglalkozni. A kritikai multikulturalizmus külön figyelmet szentel a személyközi és az intézményes szinten történő diszkriminációknak. Szükségesnek tartja annak figyelembe vételét, hogy a történelmi távlatú csoportközi viszonyok milyen hatással vannak az aktuális személyközi viszonyokra. Elköteleződést jelent egyben a kritikai pedagógia mellett. Olyan transzformatív megközelítés, ami a kritikai gondolkodás kialakításán túl annak alkalmazására is törekszik. Célja, hogy a tanárok és diákok egyformán képesek legyenek önmagukra hatóerőként tekinteni az iskolán belül és kívül is, vagyis aktívan részt venni a társadalmi változások elősegítésében.

Túlzó elvárás, hogy minden magát multikulturálisnak valló tanmenet, képzés, iskola eljusson a transzformatív álláspont megvalósításához. De Magyarországon is valós cél lehet, hogy minden egyes pedagógus és iskolai közösség képes és hajlandó legyen az önvizsgálatra, a fejlődésre, a kritikai nézőpont elsajátítására, az elmélet és gyakorlat közötti ellentmondások és szakadékok felismerésére és csökkentésére.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.