Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Multikulti pedagógiai nézőpontokból

Olyan világról álmodom, amiben a jelenleginél sokkal nagyobb az együttműködés, a figyelem, az empátia, az egyéni érdekeket meghaladó felelősségvállalás. Nem csak a személyes viszonyokban, hanem az állami döntéshozatal szintjén is. Amiben nem az anyagi gazdagodás jelenti a fejlődést, hanem az emberi kapcsolatokban rejlő erő felértékelése. Számomra ezek az ideák elválaszthatatlanok a multikulturális pedagógiai megközelítéstől.

A multikulturális nevelésről egyre többet lehet hallani Magyarországon is, de sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon mi közünk van nekünk ehhez? Felmerülhet, hogy ez is valami amerikai vagy nyugati divathullám, ami nálunk nem is értelmezhető, hiszen az USA-ban pl. sokkal nagyobb az etnikai diverzitás, mint nálunk és igaz ez a nyugat-európai országokra is. Ez a gondolatmenet azonban a kulturális sokféleséget, az etnikai vagy nemzeti hovatartozásra szűkíti, miközben a sokféleségnek számtalan egyéb dimenziója is létezik. Ilyen dimenziók a nem, az életkor, a szexuális orientáció, a vallás, a szociális helyzet, az átlagostól bármi módon eltérő tanulási- és/vagy munkavégző képesség, hogy csak a legkézenfekvőbbeket soroljam. Ezek azok a kategóriák, amik már-már intézményesülten a másság kategóriába sorolódnak a világ nagy részén, nálunk, Magyarországon is.

Számomra egyre kevésbé elfogadható, ha a fenti dimenziókat másságnak nevezik. Ez a megközelítés ugyanis azt feltételezi, hogy létezik valamiféle sztenderd norma, az az ember, akit a társadalom normálisnak tart, és minden ettől való eltérés az egyben a normálistól való eltérést is jelenti. Az emberek azonban ritkán testesítik meg a statisztikai átlagot, triviális kijelentés, hogy a valóságban az emberek rendkívül sokfélék. Éppen ezért amikor másságról beszélünk sokféleség helyett, akkor egy olyan többség szemszögéből beszélünk, akik nagyon nagyszámú tulajdonságukat nézve olyan kicsi eltérést mutatnak a „normálistól”, ami még nem okoz problémát az átlagosra kalibrált világban való létezésükre, boldogulásukra nézve. Továbbá olyan hibahatáron belül vannak az eltéréseik, amik nem teszik őket látható kisebbséggé. Addig, amíg ez a „hibahatár” ilyen szűkre van szabva, amíg a másság és nem a sokféleség elfogadása a kiindulópontja például az oktatásnak, addig az egyenlőtlenségek továbbra is megerősödnek és újratermelődnek. Ez a megközelítés egy „MI ÉS ŐK” szemüveget tesz ránk, ami aztán olyan szűrővé válik, ami saját létezését is elfedi előlünk.

A mindennapos beszélgetéseinkben a multikulti számtalan jelentéssel bír, amik nem biztos, hogy egybevágnak a sokszínűségről fentebb leírtakkal. Ezért most arra vállalkozom, hogy rövid áttekintést nyújtok arról, hogy az interkulturális pszichológia és pedagógia mit ért a multikulturális nevelés alatt. A pedagógusok maguk is nagyon sokféleképpen értelmezik és definiálják a multikulturális oktatást, de úgy tűnik a szakértők egyetértenek az alábbi kulcsfontosságú elvekben.

1. A multikulturális oktatás minden tanuló számára egyformán jó oktatás.

2. Megvalósulásához nem elég, ha az egymástól elszigetelten megvalósuló tantermi gyakorlatok egybevágnak a multikulturális oktatás filozófiájával. Alapvető elve a társadalmi igazságosság, ami olyan kérdés, ami csak komplex folyamatokon keresztül valósítható meg.

3. A multikulturális oktatás olyan transzformatív megközelítése az iskolának, ami felvállalja, hogy átfogó iskolareform csak a hatalom és a kiváltságok kritikai vizsgálatán keresztül valósulhat meg.

4. Célkitűzése az oktatásban meglévő és az oktatáson keresztül újratermelődő egyenlőtlenségek felszámolása.

5. A multikulturális oktatás így politikai tevékenység is egyben, abban az értelemben, hogy célja a társadalmak igazságosabbá tétele

Bár ezekben az elvekben közös az egyetértés, mégsem egységes ezek gyakorlati megvalósulása. És bár sokkal több a külföldi kutatás ez ügyben, a hazai szakmai berkekben született kutatások eredményei egybevágnak a külföldiekkel abból a szempontból, hogy a multikulturális oktatás milyen típusú értelmezéseivel találkozhatunk a pedagógusok között. Az azonban tény, hogy sokkal kevésbé épültek még be ezek a szempontok a hazai iskolai gyakorlatokba.

A leggyakrabban a másság megfogalmazásával és az ebből kiinduló integrációs célkitűzésekkel találkozhatunk. Jobban megvizsgálva ez egy úgynevezett hiány-pedagógia. Abból indul ki, hogy van egy bizonyos norma, amihez illeszkedni kell és azokat a diákokat, akik a szerencsés „normálisokhoz” viszonyítva bármilyen módon – pl. szocioökonómiai szempontból, nyelvi vagy tanulási képességekben, stb. – eltérőek, meg kell segítenünk abban, hogy képesek legyenek megfelelni ennek a normának. Támogatást kell adni nekik azért, hogy a „problémamentes” csoport számára megalkotott tanmenetben eredményesek lehessenek.

Ennél árnyaltabb megközelítés, amikor az iskola nagy hangsúlyt helyez a személyközi harmóniára, a másság elfogadására. Amikor az iskola egésze számára fontos a közösségépítés, nagy hangsúlyt fektet a kommunikáció fejlesztésére és kiemelt programot dolgoznak ki az előítéletek csökkentésre.

Következő lépcsőfoknak nevezhetjük, amikor egy iskola tudatosan, tanmenetébe illesztve foglalkozik egyes csoportok, kultúrák, identitásközösségek tanulmányozásával, adott esetben a helyzetük történelmi okait és hátterét is megvizsgálja. Ebben a viszonyulásban a sztereotípiákon túli mélyebb rétegek vizsgálatát tűzi ki célul egy iskola és akár programot dolgoz ki arra is, hogy egy-egy csoport társadalmi helyzetét jobbá tegye.

A multikulturális oktatás legfontosabb alapelvei a kulturális pluralizmus és a mindenki számára egyenlő lehetőségek megteremtése. Vagyis célja az egyenlőtlenségek feltárása, az azokkal való tudatos munka és a méltányosság megvalósítása. Ennek eléréséhez szisztematikusan beviszi az iskola falai közé a hatalom és a privilégiumok kérdéseit, valamint törekszik az iskolák komplex megreformálására.

A multikulturális oktatás megkívánja a demokratikus oktatást és felkészíti a diákokat arra, hogy cselekvő állampolgárok legyenek. Olyan világ megteremtését szeretné előmozdítani, amely felismeri az emberiség sokféleségének szükségszerűségét és szükségességét, olyan világét, amely a méltányosságon és az igazságosságon alapul. Mindez elképzelhetetlen olyan kritikai tudatosság kialakítása nélkül, amit a diákok és a tanárok a saját személyes tapasztalataik tanulmányozásán keresztül érhetnek el. Elképzelhetetlen a társadalmi cselekvéshez szükséges képességek fejlesztése nélkül.

A multikulturalista elképzelések sem egyöntetűek, és ha elvi szinten vizsgáljuk, akkor három alapvető irányvonalat lehet felfedezni.

Létezik egy konzervatív irány, amelyben hangsúlyosan jelen van a „mi és ők” kettősség és az az elképzelés, hogy az egyenlőség automatikusan megvalósul a kötelező iskoláztatáson alapuló társadalmi mobilitás megteremtésétől. Az oktatás célja valójában felkészíteni a diákokat a globális piacgazdaságban való részvételre.

A liberális multikulturális megközelítés értékeli a különbözőséget, teret ad neki és törekszik az oktatás inkluzív jellegének megteremtésére. Nem vár el konformitást mindenkitől, a kulturális tudatosságot helyezi a fókuszba és a kulturálisan azonos pedagógia megvalósítását támogatja. A kölcsönös tisztelet, az önreflexió, a kulturális érzékenység, az elfogadás alapvető értékei, vagyis kiemelten fontosak a személyközi viszonyok.

A kritikai multikulturális megközelítés ennél tovább lép. Azt képviseli, hogy az oktatásbeli méltányosság csak akkor érhető el, ha olyan iskolarendszert hozunk létre, ami lebontja, nem pedig újratermeli a társadalmi struktúrákat. Amelynek résztvevői akarnak és képesek a társadalmakban jelenlévő és az iskolákban is leképeződő egyenlőtlenségekkel tudatosan foglalkozni. A kritikai multikulturalizmus külön figyelmet szentel a személyközi és az intézményes szinten történő diszkriminációknak. Szükségesnek tartja annak figyelembe vételét, hogy a történelmi távlatú csoportközi viszonyok milyen hatással vannak az aktuális személyközi viszonyokra. Elköteleződést jelent egyben a kritikai pedagógia mellett. Olyan transzformatív megközelítés, ami a kritikai gondolkodás kialakításán túl annak alkalmazására is törekszik. Célja, hogy a tanárok és diákok egyformán képesek legyenek önmagukra hatóerőként tekinteni az iskolán belül és kívül is, vagyis aktívan részt venni a társadalmi változások elősegítésében.

Túlzó elvárás, hogy minden magát multikulturálisnak valló tanmenet, képzés, iskola eljusson a transzformatív álláspont megvalósításához. De Magyarországon is valós cél lehet, hogy minden egyes pedagógus és iskolai közösség képes és hajlandó legyen az önvizsgálatra, a fejlődésre, a kritikai nézőpont elsajátítására, az elmélet és gyakorlat közötti ellentmondások és szakadékok felismerésére és csökkentésére.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.