Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Diszlexia para... kit érdekel?!

Nagyon fontos beszélni a diszlexiáról. Fontos, hogy megértsük a gyerek nehézségeit, erősségeit, szükségleteit, hogy mik a kihívások számára. A gyerekek így fognak tudni a legsikeresebben együttműködni. De az is fontos, hogy ne akarjuk azonnal diagnosztizálni. És ne rettenjünk meg, ha mégis beigazolódik a gyanú.
Íme, néhány tipp, ami hozzásegíthet egy termékeny beszélgetéshez.

Egy ismerősöm mesélte, akinek a fia a napokban tett le egy nagyon nehéz jogi vizsgát, hogy bizony kiskorában megszenvedett vele. Az összes diszes jegyet magán hordozta a gyerek, semmi sem ment neki kisiskolás korában. Az elszánt anyuka, aki amúgy pedagógus szakember, nem hagyta annyiban. És azt mondta, hogy nem az a válasz, hogy azonnal rohanok papírért, hogy felmenthessem az írás és az olvasás terhe alól. Inkább azt az utat választom, hogy addig fejlesztem, amíg meg nem tanul zökkenőmentesen élni a nehézségével. És ma, jogot tanul az egyetemen.

Persze nem minden mese ér pozitív véget. És ebben a történetben nincsenek benne az átsírt, a türelmetlen, a fáradt, a lehangoló, a reményvesztett próbálkozások, gyakorlások. És nem is biztos, hogy a gyerek számára ugyanúgy értelmezhető a történet, ahogy az édesanyjának. Az viszont biztos, hogy a rémület és a kétségbeesés helyett a nyílt beszéd, a kommunikáció és a lehetőségek feltérképezése mindennél többet ér.

Ha azt érzed, látod, vagy olyan visszajelzést kapsz az iskolából, hogy esetleg gyanús a diszlexia a gyermekednél, érdemes először is tájékozódni. Szakemberekkel beszélgetni, mert ugyan sok tanító felkészült és vannak ismeretei, tapasztalatai a diszlexiáról, azért előfordulhat, hogy neki is kevés az információja. Egy kisiskolás egyéb éretlenségei miatt is mutathat diszre utaló jeleket, amelyek talán a későbbiekben kiegyenlítődhetnek. Vagy megtanulja majd jól kompenzálni őket. Egyes esetekben hosszú hónapokig tartó mozgásfejlesztésre vagy egyéb gyakorlatokra van szükség. Előbb vagy utóbb meg fogjátok találni azt az utat, ami legjobban segíti a gyermeked olvasási képességeinek fejlődését.

Ha bebizonyosodott, hogy ezzel a nehézséggel kell együtt élnetek, akkor is az iskolás évek alatt a legnagyobb szövetséges a gyermek tanítója, tanárai lesznek. Akikkel közösen kell válaszokat találnotok. Lehetőleg ne feltételezzél semmit arról, hogy a tanár mennyit tud, vagy nem tud a diszlexiáról. Nem számít, hogy mennyit tud róla, a lényeg, hogy biztosan mindketten értékes információkkal rendelkezzetek, amivel segíteni tudtok a gyereknek. Az információk megosztásával létrehozol egy közös platformot, ami elindíthatja a beszélgetést.

A gyermeked tanárának már lehet tapasztalata diszlexiás gyerekekkel. De talán azt nem tudja, hogy mely módszerek működnek a te gyerekednél. Mondd el neki, hogy mi volt eddig a leghasznosabb. Például lehet, hogy ha megkapjátok a tanár jegyzeteit, akkor az nagy segítség lesz a gyerekednek a vizsgára való felkészülésben. Feltétlenül említsd meg, hogy mi az, ami nem működött. Például ideges lett, vagy zavarban volt, amikor egy osztálytársával párban javították ki egymás munkáját.

Fontos, hogy egyértelműen mondd el, hogy mik a gyereked igényei. Legyél konkrét, ahelyett, hogy általánosságban beszélnél, vagy célozgatnál, hogy mit találsz hasznosnak a gyereked számára. Ne akard, hogy a tanárnak kelljen kitalálni, hogy mit szeretnél valójában. Ugyanakkor próbálj meg nem tolakodó, vagy túlságosan kritikus lenni. Mert ha erre nem figyelsz, úgy több kárt okozhatsz, mint hasznot. Ez nem fogja motiválni a tanárt, hogy többi időt és energiát fordítson a diszlexia megértésére.

Elmondhatod a tanárnak, hogy a diszlexia milyen hatással van a gyereked tanulmányaira, de sokkal világosabban fogja látni, ha mutatsz példákat. Mutass meg régebbi munkákat, vagy vidd be az előző évi értékelését. Mutasd meg a gyereked előző heti jegyzetelését. Ezeknek a segítségével a tanár pontosan fogja látni, hogy mivel is küszködik a gyereked.

Egy kis időbe telik, amíg a tanárok megismerik a gyerekeket. És ha a gyereked diszlexiás, több idő kell a tanárnak ahhoz, hogy megértse mik a kihívások a számára. De fontos, hogy a tanárnak arról is beszélj, hogy miben jó a gyereked. Mondd el az erősségeit, érdeklődési körét! Emlékeztesd arra, hogy a diszlexia csak egy kis része a gyereked tulajdonságának. Ösztönözd a tanárt, hogy adjon lehetőséget másban kitűnni.

Elképzelhető, hogy a tanár nem ismeri a diszlexiásoknak szóló egyéni programot, ekkor adj belőle egy példányt és kérd meg, hogy nézze át. Tudasd vele, hogy bármikor készen állsz beszélgetni azokról a módszerekről, amik a diszlexiás gyerekek tanulmányait megkönnyítik. Ugyanakkor azt is tedd egyértelművé, hogy a gyerekedtől elvárod, a támogatásotokkal biztosítva, hogy amiben csak tud, abban megfeleljen az iskola elvárásainak.

Ne feledd, hogy a tanárok azokkal a szülőkkel tudnak a legjobban együttműködni, akik részesei akarnak lenni a mindennapoknak. Kérdezd meg, hogy mit csinálj otthon ahhoz, hogy támogasd a tanár iskolai munkáját. Ha van valami ötleted, hogy mit tehetnél, oszd meg a tanárral. Ha szinkronban vagy a tanárral, úgy biztosan sikerül megerősíteni otthon az iskolai olvasási módszert. És így a gyerekeddel is tudatod, hogy te és a tanár egy csapat vagytok, akik azért dolgoztok, hogy a legtöbb támogatást nyújthassátok neki.

forrás: https://www.understood.org/en/school-learning/partnering-with-childs-school/working-with-childs-teacher/8-tips-for-talking-to-your-childs-teacher-about-dyslexia

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Korlátozzuk az okostelefonokat!
iskola, óvoda

Korlátozzuk az okostelefonokat!

Hangzik sok szülő felhívása. Együtt, közösen üzenjünk hadat, az iskola ne engedeje, a szomszéd fiú ne mutogasson videokat a gyerekemnek, és számos világhírű fejlesztőre, kutatóra hivatkozva óvjuk meg gyerekeinket. Miközben azt fejeltik el, hogy az első eszközt nem az iskola, nem a szomszéd kisfiú, hanem ők maguk adták a gyerek kezébe. Ők kapcsolták be a tévét és ők tanítják a felhasználói szokásokat a saját gyermeküknek.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.