Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

A matematikához nem vezet szolgai út

Félelemmel vegyes tisztelet, utálattal vegyes rettegés. Körülbelül így írható le, mit érez a gyerekek és szülők nagy része a matematika szó hallatán. Nem szeretik. Persze több iskolai tantárgy is van, amit sokan nem szeretnek, mégis azt tapasztalom, hogy a matek az, amivel kapcsolatosan nagyon kilengenek az érzelmek. Vannak felnőttek, akiknek ma is rémálmaikban jön elő a matematika érettségi, vagy egy kudarcos táblai feladatmegoldás megszégyenítő élménye. A matematika ahelyett, hogy magabiztosságot adna, túlságosan is sokszor vezet az önbizalom csökkenéséhez, kisebbrendűségi érzéshez, az önértékelés romlásához, sőt, az önsztereotipizáláshoz.

Miért lehet az, hogy a gyerekek számára már az általános iskolai évek kezdetén kialakulhat az az érzés, hogy a matematika valami olyan, amit szakállas tudósok hoztak létre, és nekünk már csak az maradt, hogy ezt megtanuljuk? Talán mert a matematika elvont magaslatokba emelése, elszakítása a természettudománytól, - ami lényegében életre hívta a matematikát - vagyis elszakítva a valóságtól, azt eredményezi, hogy a gyerekek nagyon korán kezdik úgy érezni, ez valami olyasmi, amihez ők nem elég okosak, nem elég nagyok.

De ha valóban csak ennyi maradt volna számunkra a matematikából: megtanulni, amit mások kitaláltak, még az sem jelentené azt, hogy egyetlen út van, egyetlen megoldás. Mégis túl sokszor hallom, hogy egy bizonyos megoldási út szolgai követését várják el a gyerekektől az iskolában. Kezdve ott, hogy amikor a darabszámokat gyakoroltatják, akkor például 9 db virágot kell rajzolni, és a 9 db ház, vagy a minimál mérnöki megoldás, a 9 db pálcika nem jó megoldás.

Hasznukra az válna, ha a tanító a kreatív és szabad gondolkodást, mutatná meg! Hogy egyszerre és egymás mellett több helyes megoldási út is létezik. Lehetővé kell tenni a gyerekek számára, hogy saját maguk jussanak el matematikai felismerésekhez. Egyszerűen csak, hogy örömüket leljék benne. Ehhez persze az kell, hogy a tanár képes legyen úgy megfogalmazni kérdéseket, olyan módon tálalni a fejlődéshez, okosodáshoz szükséges tananyagot, hogy az ne egy szolgai feladatmegoldássá silányuljon, hanem az érdeklődést felkeltő és valódi szellemi kielégülést nyújtó élménnyé váljon. Hogy a tanár ne megmondani akarja a megoldást, hanem lehetőséget teremteni arra, hogy mindenki a maga módján eljuthasson oda. És a felnőtt képes legyen átlátni, követni, megérteni és elfogadni a sajátjától eltérő gondolatmeneteket is.

Ha egy tanító állandóan kijelöli az utat a gyerekek számára, azt az utat, amin ő szeretne és/vagy tud haladni, akkor ettől az állandó vezetve léttől sok gyerek elbizonytalanodhat, elbátortalanodhat. Egyre inkább úgy érezheti, hogy rászorul erre a vezetésre, hogy ő nem képes ezt az utat egyedül bejárni. Azok a tanító jelöltek, akiket így terelgettek a matematika példák megoldásának automatizált fokáig, maguk is bizonytalanok és sok mindenre vágynak, csak arra nem, hogy matematikaórát húzzanak vizsgatanításra vagy az államvizsgán tételként.

„Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapokat adjon a továbbhaladásra.” Öveges professzor

A matematikától való rettegés tehát eredhet abból is, hogy olyan tudománynak tűnhet, ami nem tűri meg az egyéni megoldásokat. Olyasvalaminek tűnhet, amit inkább megjegyezni, mint megérteni kell. Akinek azonban nem a megértésre, nem felismerésekre alapul a matematikai tudása, az hamar elveszíti a kontrollt és így a bátorságát, a kedvét és az önbizalmát is ezen a területen.

Azt kellene elérnie a matematika tanításnak, hogy az általános műveltséghez szükséges látásmód és gondolkodási utak elsajátítása mellett mobilizálható eszköztárat is adjon a mindennapi élethez. Sőt azt is, hogy meglássuk, a matematika nem egy lezárt, befejezett dolog. Hogy mindig meg tud újulni, és hogy a tanulása közben a gyerekek is találhatnak új összefüggéseket. Lehet, hogy csak olyanokat, amiket előttük már mások is leírtak, csak nekik még senki nem mondta el, de ilyeneket nagyon is sokszor találnak felfedezéseket biztosító tevékenységek közben.

A matematika által elsajátítható logika modellként szolgál az élet más területein is, de azért jó, ha tudjuk, hogy ez is csak egy a világ leírásának lehetséges módjai közül. Kár, hogy a matematika oktatásunknak nem része az, hogy megmutassuk a gyerekeknek ezt is.

Beszélni kell nekik arról is, hogy a matematikai törvényszerűségeket is valamikor felfedezte valaki és egyáltalán nem biztos, hogy mindig tudatosan, egy tudományos elmélet kidolgozásának céljával. Olyan is volt, hogy csak saját maga szórakoztatására foglalkozott valaki egy bizonyos dologgal, ma meg már a matematika egy ikonja. Közismert példa, hogy Gauss egyszer általános iskolás korában unalmasnak találta a feladatot, amit a tanár az osztálynak adott: adják össze a számokat 1-100-ig. Ezért saját maga szórakoztatása végett játszani kezdett a számokkal. Párba állította azokat, így: 1+100=101, 2+99=101, 3+98=101..stb és véletlenül rájött egy számítási trükkre, aminek segítségével másodpercek alatt megmondta a végeredményt.


Egy magyarországi kutatás kényes kérdésre világít rá: Mennyiben szilárdak a kompetenciái és mennyire magabiztosak, rutinosak az egyetemről kikerülő tanárok?

http://www.irisro.org/pedagogia2017januar/52DancsGabor-KulmanKatalin-PinterMariann.pdf

A fenti kutatás szerint az általános iskolából felhalmozott matematikai hiányosságok még akkor is kimutathatók, ha egy fiatal sikeresen leérettségizett és felvételt nyert egy egyetemi karra. Olyan szakmát tanulni, ahol majd mindezt neki kellene megtanítani a gyerekeknek. Ha a tanító szakra jelentkezők maguk nem rendelkeznek megfelelő matematikai készségekkel, - akinek nem inge ne vegye magára!- akkor nehéz elvárni, hogy az alsós matematika tanítása szilárd alapokat adjon.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Lego másképp
iskola, óvoda

Lego másképp

Gondoltál már arra, hogy amikor a gyerekek együtt legóznak milyen fejlesztő tevékenységet végeznek? Később a felnőttek több ezer dollárt költenek arra, hogy csapatépítés, stratégia alkotás vagy együttműködés fejlesztés tréningen alkalmazzák. Érdemes ki- és felhasználni a játékot, ami minden gyereknél megtalálható és szinte nincs olyan terület, amelynél ne lehetne használni ezeket a remek kis építőkockákat.

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Iskolai tízórai/ebéd/uzsonna ötletek
határon túl

Iskolai tízórai/ebéd/uzsonna ötletek

Egy háromgyerekes amerikai anyuka összegyűjtötte a legfantáziadúsabb iskolai ebéd ötleteket. Mi meg lefordítottuk nektek és belinkeltük az eredeti oldalakat, hátha megkönnyítjük ezzel a mindennapi fejtörést.

Szabályok és Tiltások
ajánló

Szabályok és Tiltások

A fegyelmezés az egyik leginkább központi kérdés a gyereknevelésben. Mikor teszek jót? Ha eltiltom, megmondom, szabályozom vagy rávezetem? Úgy tűnik, hogy nagyon nincs meg a biztos válasz, leginkább talán helyzetek vannak, amikor próbálgatunk ezt-azt.

Összeszedtünk néhány példát, ötletet mit lehet alkalmazni. Vagy bejön vagy nem. De ettől is szép!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.