Trendi módszer a projekt, de mi is ez valójában?
Egyre inkább evidenciának tűnik, hogy az iskolákban a projekt alapú oktatást kell megvalósítani. Az, hogy valójában mit is értenek ez alatt a pedagógusok, már nem annyira az. Gyakran azt értik, hogy egy 7.-es osztályban a természetismeret óra keretében a tanár megad egy témát a gyerekeknek (pl. Az üvegházhatás) és otthon mindenkinek fel kell dolgoznia, utána kell kutatnia, tablót kell belőle készítenie. De ez maximum a tanár szemszögéből nézve lehet projekt.
A gyerekek szemszögéből azonban csak egy újabb házi feladat, aminek hosszabb a beadási határideje.
Mi is a projekt? Általában azt értjük alatta, hogy van egy téma, amit körüljárunk, vagy van egy probléma, amire megoldásokat keresünk. A projekt az iskolai környezetben a megszokott tanítási formákat megbontó tevékenység, aminek a céljai között fontos szerepet tölt be az új ismeretanyag elsajátítása, de ennél jóval túlmutat. Mert gyakorlati problémák megoldása kerül a fókuszba.
A projektmódszer lényegi elemei az önálló és a csoportos tapasztalatszerzés, és hogy egy problémát a lehető legtöbb összefüggésében lássunk meg, vagyis a lehető legtöbb kapcsolódási pontját fedezzük fel a világ egyéb dolgaival. Egy projekt megvalósulása elképzelhetetlen a gyerekek és felnőttek aktív részvétele nélkül. A lényege nem valósul meg akkor, ha az egyes gyerekeknek nem kell szerepet és felelősséget vállalniuk saját tanulási folyamatukban. Nem beszélhetünk projektről, ha nincs valamilyen – a résztvevők számára egyformán – értelmes közös cél, produktum a folyamat végén.
Miközben számtalan egyéb tanulásnak, fejlesztésnek és ismeretek elsajátításának is ki kell egészítenie ezt a fajta tanulást, a projektmunkában számos dimenzióban fejlődik tovább az ember. A projektnek nem csupán egy adott kérdés feldolgozása a célja, hanem a meglévő kompetenciák használata, azok meglétének tudatosítása is. Hogy legyen lehetőség rácsodálkozni: Ezt is meg tudom csinálni! Erre is képes vagyok! Sőt, a másokhoz való kapcsolódás és a segítségkérés megtanulása, a többi gyerek kompetenciáira való rácsodálkozás is célja kell, hogy legyen.
Az önismeret és az önértékelés olyan kompetenciák, amik nélkül nem szabadna kikerülni a középiskolából. Ez a módszer, ez a fajta tanulás mindezt automatikusan, szinte észrevétlenül magával hozza, amennyiben munkát és energiát fektetnek a projekt értelmezésébe, megtervezésébe és megszervezésébe. Jó, ha intézményi szinten abban hiszünk, hogy a projekt alapú tanulás lényege az úton levés, a gyerekeket és pedagógusokat útközben ért tapasztalatok, élmények kognitív és érzelmi hatásai. Igen, az azt is jelenti, hogy a gyerekek és a pedagógusok partnerként működnek együtt, vagyis a pedagógusok belülről és nem felülről segítik a projekt és a pedagógiai célok megvalósulását.
Egy projekt komplex megközelítést igényel, vagyis át kell lépnie sok határt. Egyszerre jelennek meg benne olyan tudások, amiket a hagyományos oktatás tantárgyakra szabdal, egyszerre igényli az önálló munkavégzést és a csapatban dolgozást. Át kell, hogy lépje az osztálykereteket, az évfolyamok által megszabott életkori keretek megbontása pedig szintén hozzájárul, hogy egy projekten belül minél több cél megvalósulhasson. A tudományterületekhez köthető tudások bővítése, a meglévő kompetenciák tudatosítása, az önismeret és a szociális kompetenciák fejlesztése.
A projekt témaválasztása már önmagában meghatározza, hogy mi történik valójában. Nem mindegy, hogy a tanár jelöli ki a témát, vagy hogy a gyerekek és felnőttek együtt ötletelnek, együtt választják ki azt a témát, amit feldolgoznak a projekt keretében. A projektmódszer atyja szerint projekt az, amit a tanulók szívesen, teljes szívvel, saját elhatározásból, belső motiváció mentén csinálnak (Kilpatrick). Iskolai keretek között a tanárok igénye persze az, hogy a választott téma kapcsolódjon a tananyaghoz. Én ezt megfordítanám, és arra helyezném a hangsúlyt, hogy az iskola és a tananyag hogyan tud kapcsolódni ahhoz a témához, amivel a gyerekek szívesen foglalkoznak. A pedagógusok gondolják végig, hogy mik azok a pontok, ahol szinte biztosan látszik előre a téma kapcsolódása a tantárgyi tudásokhoz, hogy mely tudományterületek fognak automatikusan megjelenni, hogy milyen technikai ismeretek szükségességét, eszközök használatát, módszerek megvalósulását hozza magával a téma. Akkor nehéz innen nézni egy projektre, amikor egy iskolán belül csak dobozokban tudunk gondolkodni, mint: osztály, évfolyam, tantárgy, órarend, tanóra.
Amikor ezektől a kötelékektől szabadon tudunk egy olyan témára tekinteni, ami a gyerekeket érdekli (triviális példa lehet a Harry Potter történet, vagy a Mars benépesítése), akkor így épülhet fel. Például ebben a projektben részt vesz 3 elsős, 2 másodikos, 4 negyedikes 2 ötödikes és 3 hatodikos. 15 gyerek, akiket mind az érdekli, hogy hogyan költözhetnének emberek a Marsra. 1-6. osztályig mi az, ami a tantárgyi követelmények között ebben benne van, benne lehet? Csak pár dolgot sorolok fel: az internetes és könyvtári kutatástól kezdve a szövegértés és alkotás fejlesztése, az idegen nyelv használata, számolások, rajzolás, gyurmázás, múzeum látogatás; a Naprendszer bolygói, az élet feltételei, a víz tulajdonságai, a halmazállapotok, az emberi test működése, a hosszúság mértékegységei, híres csillagászok, tudósok, az űrkutatás története és még hosszan sorolhatnám. A végeredmény is lehet nagyon sokféle, akár mesekönyv, vagy színdarab, vagy egy űrhajó tervezése és mászókaként, vagy csillagász kuckóként gyakorlati megépítése, vagy a marsi települések makettja, stb.
Visszafelé kell gondolkodni. A projekt az életet hozza be az iskola falai közé, ha jól csináljuk. Olyan valós feladathelyzetekbe hozza a gyerekeket, amit még élveznek is. Vagyis a mi feladatunk a tervezés során nem feltétlenül az kell, hogy legyen, hogy olyan témát adjunk a gyerekeknek, amibe az általunk éppen kitűzött célokat belepakoltuk. Hanem az, hogy a gyerekek által választott témákat elemezzük, átgondoljuk, a pedagógus team-mel szétszálazzuk és meglássuk benne az általános műveltség megszerzéséhez szükséges tananyagot, a fejleszthető kompetenciákat, a fejlődési és megújulási lehetőségeket egyformán.
Gyakori, de jó ha tudjuk, hogy miben és miért kompromisszumos megoldás a projektekben, ha a tanár jelöli ki a témát a saját tartalmi céljaival, és „csak” a megvalósítás módjában és a produktum kiválasztásában enged szabad teret a gyerekeknek.
Sok iskolában alkalmazzák szerencsére a projektmódszert helyesen. Olyan iskolák is vannak, amik a programjuk lényegi elemének tekintik ezt, nem csak a szavak szintjén, hanem a gyakorlatban is. Ezek közül egy az AKG, ahol a projektet nem csupán módszerként használják, hanem a tanulók pályaválasztását megsegítő fontos eszközként is. Hogy mit is jelent ez pontosan, azt a május 17-én -megjelenő cikkemben, egy tanuló történetén keresztül szeretném bemutatni, aki a kémia megszerettetésének céljával, egy szemléltető eszközökkel kiegészített mesekönyvet alkotott meg.
