Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hogyan gondolkodunk az iskoláról?

Ez a legnehezebb. Vagyis ehhez köthető a legtöbb gondolat. De vajon miért foglalkozunk ezzel ennyit? Mitől ekkora a jelentősége?Az iskoláról, vagy az ott történtekről biztosan lesz még szó. Itt most hátra lépünk és szemügyre vesszük egy ufó szemével, mit is művelnek ezek a földlakók ezekben a nagy és sokszor barátságtalan épületekben.

Az iskolák nagy épületekben, szürke és rideg közegben kerülnek kialakításra. Kövezett padlójukkal, és egyforma helyiségeikkel a rend és a fegyelem legfontosabb üzenetét közvetítik. Leginkább nagy kórházi gyerekgyár vagy katonai kaszárnya képében öltenek testet az erre épített, nagy létszámot befogadni képes építmények. Mint valami falanszterben, kettes oszlopban, rendezetten menetelnek be az egyforma embergyerekek, és jönnek ki. Működik a gépezet, minden fogaskerék a helyén az egységes cél érdekében.

Az utódokat nemzőik átadják számukra idegen, jó esetben tanultabb felnőtt egyedeknek, akiknek az a feladatuk, hogy minden éretlen emberpalántát megzabolázzanak, a közösség számára fontos ismereteket átadják számukra, és a társadalom hasznos tagjává váljanak. Mindazok, akik nem tudnak megfelelni a megbízott nevelő elvárásainak, azok elkülönítődnek, és egész életükre nézve egy alacsonyabb megbecsültségi szinten élik az életüket.

A földlakók iskolái rendkívüli jelentőséggel bírnak. Az ott eltöltött évek fontosabbak, mint bármi más, az embergyerekek megítélése az ott zajló tevékenységek mentén zajlik. Az őket nemző felnőtt egyedek számára elsődleges céllá lép elő a hatodik életévét meghaladó kor után a megfelelő iskola megtalálása, mert abban hisznek, hogy ez biztosítja számukra a legnagyobb túlélési esélyt. Ezért bármilyen mértékű áldozatra képesek, az ott zajló folyamatok érdekében még az érzelmi megvonást is alkalmazzák. Az egyes közösségeken belül értékesebbé válik az a család, amelynek az utódai megbecsült iskolákba járnak és ahol a közösség számára előírt egységes normákat időre és egy közmegegyezésen alapuló színvonal felett teljesítik. A fiatal tanulók mindegyike lehetőleg azonos viselkedési és természetbeli jegyeket kell, hogy produkáljanak, mert az elkülönítés nem csak a tanulmányi különbözőség, hanem a viselkedésbeli normáktól való eltérés esetén is azonnal bekövetkezik. Amelyen a későbbiekben szinte lehetetlen változtatni. Mindezek okán a gyermeket nemző emberpárok számára a gyermekek sikeres teljesítménye és az iskolában való megfelelés a legfontosabb szülői célja csaknem 15-20 éven keresztül.

Elég szörnyű nem igaz? Nem is folytatom, bár kétségtelenül egy sci-fi a fent leírt jelenség, és persze nem ennyire sarkított a kép, de valljuk be, azért van némi valóságtartalma és ezért is érint meg bennünket olyan élesen, ezért is szorul össze a gyomrunk, ha olvassuk.

Ehelyett egy másik, sajnos szintén sci-fi, amilyennek lennie kéne az iskolának.

Tágas, világos, változatos terek, ahol a környezet mind a gyerekek igényeit, tanulási szükségleteit, jól létét szolgálják. Az iskolai közösség elsődleges szerepe a szocializáció. Ahol megtanulják az együttélés szabályait, a különbözőségek és sokféleségek elfogadását. Ahol önmagukra is úgy tekinthetnek, mint egyedi és egyszeri jelenségre, ahol nem kell megfelelni számukra nehézséget okozó időkeretek és módszerek szorításában. Ahol személyre szabottan tudja mindenki megtanulni a nagy közösség számára fontos tudásokat. Ahol az átlagtól való eltérés erőforrásként jelenik meg. Az egyediség értékké válik, és arra törekszik a rendszer, hogy ez az egyediség a társadalom hasznává váljon.

Mindenki olyat és azt tanulhat, akkor és abban az ütemben, amikor az számára fontos és érdekes. Nem rendszerekhez, határidőkhöz és elvárásokhoz igazítva, hanem valós szükségletek és érdeklődés mentén. Nem történik elkülönítés, hanem elfogadható az eltérő életszervezés.

A szülők, családok számára a gyerekek boldogsága a legfontosabb cél. Az a karrier, az a siker, ha kiegyensúlyozott, teljes életet élő felnőttekké válnak a gyerekek. Mindebben az iskolai nevelők és a szülők partnerek. Együtt segítik a gyerekeket a céljaik elérésében, és tudásuk kiteljesítésében. Mindenki a maximumot tudja kihozni magából, mert támogató, megértő közegben nőnek fel. Az így felnövő gyerekek nem erőszakosak, nem kirekesztőek, mivel ők sem így nőttek fel. Azt tanulják meg az iskolában, hogy sokféle megoldás létezik, sokféle út bejárható, ezzel kreativitást, együttműködést és a választás képességét sajátítják el. Sosem érzik, hogy lemaradtak volna, mindig tudják, hogy bármikor, bármit megléphetnek, akkor, amikor készek rá, és csak rajtuk múlik a céljaik beteljesítésének sikere.

Sok pozitív élmény éri gyerekkoruk alatt az emberpalántákat, amitől jókedvű, az életet szerető és élvező felnőttekké válnak. Vállalkozó kedvűek és merészek lesznek, érzelemmel és empátiával gazdagon.

Ismerik, szeretik és gyakorolják a művészeteket. Betartják a szabályokat, együttműködnek és alkalmazkodnak. Használják és felhasználják a technika, technológia adta lehetőségeket, de nem élnek vissza vele. Lehet, hogy a szorzótáblát később tanulják meg. Lehet, hogy a világ valamennyi fővárosát nem tudják felsorolni. Lehet, hogy nem jut azonnal eszükbe, milyen ásványi kincsei vannak Szerbiának. De meg tudják nézni, utána tudnak járni önállóan.

És ez csak a felszín. Melyik modellhez hasonlítunk inkább? Melyik sci-fiben élünk?

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.