Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hogyan gondolkodunk az iskoláról?

Ez a legnehezebb. Vagyis ehhez köthető a legtöbb gondolat. De vajon miért foglalkozunk ezzel ennyit? Mitől ekkora a jelentősége?Az iskoláról, vagy az ott történtekről biztosan lesz még szó. Itt most hátra lépünk és szemügyre vesszük egy ufó szemével, mit is művelnek ezek a földlakók ezekben a nagy és sokszor barátságtalan épületekben.

Az iskolák nagy épületekben, szürke és rideg közegben kerülnek kialakításra. Kövezett padlójukkal, és egyforma helyiségeikkel a rend és a fegyelem legfontosabb üzenetét közvetítik. Leginkább nagy kórházi gyerekgyár vagy katonai kaszárnya képében öltenek testet az erre épített, nagy létszámot befogadni képes építmények. Mint valami falanszterben, kettes oszlopban, rendezetten menetelnek be az egyforma embergyerekek, és jönnek ki. Működik a gépezet, minden fogaskerék a helyén az egységes cél érdekében.

Az utódokat nemzőik átadják számukra idegen, jó esetben tanultabb felnőtt egyedeknek, akiknek az a feladatuk, hogy minden éretlen emberpalántát megzabolázzanak, a közösség számára fontos ismereteket átadják számukra, és a társadalom hasznos tagjává váljanak. Mindazok, akik nem tudnak megfelelni a megbízott nevelő elvárásainak, azok elkülönítődnek, és egész életükre nézve egy alacsonyabb megbecsültségi szinten élik az életüket.

A földlakók iskolái rendkívüli jelentőséggel bírnak. Az ott eltöltött évek fontosabbak, mint bármi más, az embergyerekek megítélése az ott zajló tevékenységek mentén zajlik. Az őket nemző felnőtt egyedek számára elsődleges céllá lép elő a hatodik életévét meghaladó kor után a megfelelő iskola megtalálása, mert abban hisznek, hogy ez biztosítja számukra a legnagyobb túlélési esélyt. Ezért bármilyen mértékű áldozatra képesek, az ott zajló folyamatok érdekében még az érzelmi megvonást is alkalmazzák. Az egyes közösségeken belül értékesebbé válik az a család, amelynek az utódai megbecsült iskolákba járnak és ahol a közösség számára előírt egységes normákat időre és egy közmegegyezésen alapuló színvonal felett teljesítik. A fiatal tanulók mindegyike lehetőleg azonos viselkedési és természetbeli jegyeket kell, hogy produkáljanak, mert az elkülönítés nem csak a tanulmányi különbözőség, hanem a viselkedésbeli normáktól való eltérés esetén is azonnal bekövetkezik. Amelyen a későbbiekben szinte lehetetlen változtatni. Mindezek okán a gyermeket nemző emberpárok számára a gyermekek sikeres teljesítménye és az iskolában való megfelelés a legfontosabb szülői célja csaknem 15-20 éven keresztül.

Elég szörnyű nem igaz? Nem is folytatom, bár kétségtelenül egy sci-fi a fent leírt jelenség, és persze nem ennyire sarkított a kép, de valljuk be, azért van némi valóságtartalma és ezért is érint meg bennünket olyan élesen, ezért is szorul össze a gyomrunk, ha olvassuk.

Ehelyett egy másik, sajnos szintén sci-fi, amilyennek lennie kéne az iskolának.

Tágas, világos, változatos terek, ahol a környezet mind a gyerekek igényeit, tanulási szükségleteit, jól létét szolgálják. Az iskolai közösség elsődleges szerepe a szocializáció. Ahol megtanulják az együttélés szabályait, a különbözőségek és sokféleségek elfogadását. Ahol önmagukra is úgy tekinthetnek, mint egyedi és egyszeri jelenségre, ahol nem kell megfelelni számukra nehézséget okozó időkeretek és módszerek szorításában. Ahol személyre szabottan tudja mindenki megtanulni a nagy közösség számára fontos tudásokat. Ahol az átlagtól való eltérés erőforrásként jelenik meg. Az egyediség értékké válik, és arra törekszik a rendszer, hogy ez az egyediség a társadalom hasznává váljon.

Mindenki olyat és azt tanulhat, akkor és abban az ütemben, amikor az számára fontos és érdekes. Nem rendszerekhez, határidőkhöz és elvárásokhoz igazítva, hanem valós szükségletek és érdeklődés mentén. Nem történik elkülönítés, hanem elfogadható az eltérő életszervezés.

A szülők, családok számára a gyerekek boldogsága a legfontosabb cél. Az a karrier, az a siker, ha kiegyensúlyozott, teljes életet élő felnőttekké válnak a gyerekek. Mindebben az iskolai nevelők és a szülők partnerek. Együtt segítik a gyerekeket a céljaik elérésében, és tudásuk kiteljesítésében. Mindenki a maximumot tudja kihozni magából, mert támogató, megértő közegben nőnek fel. Az így felnövő gyerekek nem erőszakosak, nem kirekesztőek, mivel ők sem így nőttek fel. Azt tanulják meg az iskolában, hogy sokféle megoldás létezik, sokféle út bejárható, ezzel kreativitást, együttműködést és a választás képességét sajátítják el. Sosem érzik, hogy lemaradtak volna, mindig tudják, hogy bármikor, bármit megléphetnek, akkor, amikor készek rá, és csak rajtuk múlik a céljaik beteljesítésének sikere.

Sok pozitív élmény éri gyerekkoruk alatt az emberpalántákat, amitől jókedvű, az életet szerető és élvező felnőttekké válnak. Vállalkozó kedvűek és merészek lesznek, érzelemmel és empátiával gazdagon.

Ismerik, szeretik és gyakorolják a művészeteket. Betartják a szabályokat, együttműködnek és alkalmazkodnak. Használják és felhasználják a technika, technológia adta lehetőségeket, de nem élnek vissza vele. Lehet, hogy a szorzótáblát később tanulják meg. Lehet, hogy a világ valamennyi fővárosát nem tudják felsorolni. Lehet, hogy nem jut azonnal eszükbe, milyen ásványi kincsei vannak Szerbiának. De meg tudják nézni, utána tudnak járni önállóan.

És ez csak a felszín. Melyik modellhez hasonlítunk inkább? Melyik sci-fiben élünk?

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Korlátozzuk az okostelefonokat!
iskola, óvoda

Korlátozzuk az okostelefonokat!

Hangzik sok szülő felhívása. Együtt, közösen üzenjünk hadat, az iskola ne engedeje, a szomszéd fiú ne mutogasson videokat a gyerekemnek, és számos világhírű fejlesztőre, kutatóra hivatkozva óvjuk meg gyerekeinket. Miközben azt fejeltik el, hogy az első eszközt nem az iskola, nem a szomszéd kisfiú, hanem ők maguk adták a gyerek kezébe. Ők kapcsolták be a tévét és ők tanítják a felhasználói szokásokat a saját gyermeküknek.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.