Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Szükség van egy második felvilágosodásra

A középkorban érvényes gyermekkép szerencsére a 21. századra jelentősen megváltozott, amit talán röviden így foglalhatnánk össze: a gyerekek gyerekek lehetnek, ha szerencsés csillagzat alatt születtek. Nem kell dolgozniuk. Játékokat, saját szobát, eszközöket, tereket, intézményeket, ellátórendszert hoztunk létre zavartalan fejlődésük érdekében. Boldog felnőttek boldog gyerekekből lesznek. Nem túl bonyolult képlet. Egészen addig, amíg el nem kezdünk töprengeni azon, hogy miért nem vagyunk boldogok és mitől is lesz boldog egy gyerek. Első pillantásra ez sem tűnik túl bonyolultnak, mégis egyre többen és többet gondolkodnak erről. Olyannyira felismertük a gyerekkor fontosságát, hogy bátran ki merem jelenteni, sok jel mutat arra, sokan már át is estek a ló túloldalára. Bár az általam vizionált lónak minimum két túloldala van. 

Az egyik túloldalon az a gyakorlat található, amikor az anyagi biztonság/jóllét találkozik a laissez-fair neveléssel, az engedékeny-következetlen-kényelmes-érdektelen szülői hozzáállással. Az így felnövekvő gyerekek önértékelési zavarokkal, irreális világképpel, megválaszolatlan kérdésekkel és szőnyeg alá söpört problémákkal, dühvel, szomorúsággal, szorongással és mindemellett – ami külön figyelmet érdemel – a gazdasági helyzetük, társadalmi osztályuk okán hatalommal felruházva lépnek a felnőtt társadalomba. Mindezt pedig nagy eséllyel arra (is) fogják használni, hogy a boldogtalanságot, elégedetlenséget, zavarodottságot folyton-folyvást elrejthessék – elsősorban saját maguk elől. A tanult mintát követve a boldogságot, elégedettséget és kiegyensúlyozottságot pedig megvásárolhatónak gondolják. Egy ilyen önigazolás, erő és jóllét demonstrálás alapú működésbe nem fér bele a közösségi érdekek szem előtt tartása, a saját hibák és kudarcok egészséges felismerése, megélése, a carpe diem mellett a jövőbe tekintés tudatossága. Bár annak idején Horatius nem pontosan arra gondolt, amit ma a carpe diem kifejezés alatt értünk. Ha azt értenénk alatta, amit a költő és ezt lengetnénk a zászlónkon, (miszerint találjuk meg minden napban az értelmes dolgokat és élvezzük ki minden pillanatát), akkor sokkal jobb is lehetne.

A másik - és talán a nehezebb – helyzet az, amikor az elmélet már megvan. Pontosan tudják a szülők, mi a jó a mai gyerekeknek, tájékozódnak, utána olvasnak, klubokba, workshopokra, képzésre járnak. Pontosan tudják, hogy miért akarják alternatív óvodába, iskolába járatni csemetéjüket. Pontosan tudják azt is, hogy mit akarnak ott kapni. Látják és elfogadják, hogy megváltoztak a mai gyerekek és felgyorsult a világ változása is. Ezért szükség van rá, hogy máshogy foglalkozzanak velük, máshogy figyeljenek rájuk és mást adjanak nekik, mint amit annak idején kaptak az ő szüleiktől. Nem azért mert hálátlanok, hanem mert felvették a világ gyorsuló ritmusát, nyitottak a változásra, hisznek a fejlődés lehetőségében, saját maguk is aktívan keresik az új megoldásokat. Mégis, amikor a hétköznapok megoldandó helyzeteiről van szó a gyerekekkel, hirtelen zsigerből kezdenek működni. A szavak szintjén támogatott autonómiát, kreativitást, kritikai gondolkodást, a bontakozó egyéniség megnyilvánulásait, akaratát, kitartását, tudatosságát szülői tekintélyük, (vagy ki tudja mi elleni?) támadásnak élik meg és ahogyan azt egy csatában kell, le is verik. Valószínűleg ezt kapták ők is, mint útravaló. Az elvi cél jó, hogy legyen a gyerekekből gondolkodó, önálló döntéseket hozni képes, saját értékeivel tisztában levő felnőtt. De hogy ennek megfelelően már kétéves kortól olyan elvárásokat támasztanak sokan feléjük, mintha már az is lenne, nagyon ijesztő. Mert ezen a ponton azt érzem, hogy visszakanyarodunk a középkori gyermekképhez, amelyben nincs valódi, alanyi jogon szerzett és a saját jogán elismert gyerekkor. Ahol a gyerek lehet egyszerűen csak gyerek. Tapasztalatlan, kíváncsi, engedetlen, meggondolatlan, lázadó. Ez a visszakanyarodás, ha persze nem is összevethető a valódi középkori állapotokkal, sok más egyéb ponton is egybevág a mai viszonyokkal, éppen ezért és így együtt még inkább elkeserítő.

Ahogyan a középkort követte az újjászületés és a felvilágosodás, ma szükség van egy második felvilágosodásra. Amiben az ember felismeri, hogy túl kell lépni saját magán, a saját önös érdekein ahhoz, hogy a világ biztonságosabb, barátságosabb, kiszámíthatóbb legyen. Amiben az emberek felismerik, hogy a globalizáció nem visszafordítható folyamat és a közösség, a közös célok új értelmet kell, hogy nyerjenek.

Továbbra is hiszek abban, hogy ha mindenki csak a saját háza táján söprögetne és őszintén bevallaná magának, hogy meghozza-e a szükséges áldozatokat, megteszi-e a szükséges erőfeszítéseket; ha mindenki elfogadná, hogy a fenti elvi célok eléréséhez többnyire a nehezebb, kényelmetlenebb és többek között a mintaként kapott gyereknevelési módszereknek nagyrészt ellentmondó megoldások választása vezet; röviden ha a szülők az elméletben támogatott gyereknevelési elvek és gyakorlatok aktivistájává válnak a saját mindennapjaikban, akkor már nagy lépéseket tennénk afelé, hogy boldogabb gyerekeinkből boldogabb felnőttek cseperedjenek és hogy a jövő generációi számára ez a kis Magyarország is egy boldogabb, élhetőbb hely legyen.

Az elmúlt években Dánia, idén Norvégia áll az élen ez ügyben. Az első tíz ország sorrendben: Norvégia, Dánia, Izland, Svájc, Finnország, Hollandia, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália és Svédország.

Sokat emlegetjük Dániát, mint a legboldogabb emberek hazája. Érdemes lehet tudni azt is, hogy milyen dimenziók mentén folyik ez a felmérés, illetve mik azok az értékek, amikben az első helyeken végző országok kiemelkedően pozitívabbak, mint a többiek, például Magyarország a 75. helyen, Oroszország a 49. helyen vagy az Egyesült Államok a 14. helyezettként. WHR (World Hapiness Report) 2017 felmérésben a rangsorolás mögött álló tényezők ezek: a gondoskodás, szabadság az egyéni választásokban, a nagylelkűség-bőkezűség, a kölcsönös bizalom, a közös célok, van-e valaki, akire számíthatunk nehéz időkben, az egészség, a várható élettartam, a korrupció hiánya mind az üzleti életben mind az államvezetésben és a közigazgatásban, a becsületesség, a megfelelő jövedelem és a jó kormányzat megléte.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy az OECD országokban az ENSZ által 2012-től minden évben megjelenő WHR boldogság vizsgálat 2017-es összefoglalója hangsúlyozza a boldogság társas megalapozottságát. Hogy ezt külön hangsúlyozni kell, annak erős jelentése van. Ennek okán is felmerül bennem a kérdés, hogy a mai, individualizmusra épülő nyugati világban hogyan is kerülhetett ki a reflektorfényből az az egyszerű tény, hogy az emberi létezés társas viszonyokon alapul? Sem az egyéni, szubjektíven megélt boldogságérzés, sem az egyes társadalmak működése, és az abban megvalósuló értékrend nem függetleníthető ettől. Ahogyan érezzük magunkat, az függ a többiektől, a közvetlen és tágabb környezetünktől és amilyen a társadalom, amiben élünk, az függ tőlünk, apró kis porszemektől is.

Hajlamosak az emberek azt hinni, hogy a boldogság szoros kapcsolatban áll az anyagiakkal. De minden kultúrközi kutatás azt mutatja, hogy a pénz csak egy bizonyos pontig teszi boldogabbá az embereket szerte a világban. Addig, amíg nem biztosítottak az alapvető életkörülmények. A lakhatás, az élelem, az iskolázottság. Természetesen a gazdagabb és szegényebb országok esetében más fontossággal bír a kereset és az anyagi mutatók, mégis egységesnek látszik a 2017-es boldogság kutatás eredményei szerint az, hogy a boldogtalanság fő forrásai mindenhol a mentális problémák.

Ha nem is az egyetlen tényező tehát abban, hogy boldog felnőttek működtessék a társadalmakat, mégis minden egyébbel szoros összefüggésben áll a gyereknevelés, a kisgyermekkori tapasztalatok. Ekkor alapozódnak meg azok a működésmódok, amíg felnőttkorban automatikusan előhívódnak, és amiket csak nagy erőfeszítések árán lehet megváltoztatni. De ha egyszer már sikerült, akkor ezt, a változásra és változtatásra való képességet mintaként, útravalóként gyerekeink csomagjába tehetjük.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.