Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Szükség van egy második felvilágosodásra

A középkorban érvényes gyermekkép szerencsére a 21. századra jelentősen megváltozott, amit talán röviden így foglalhatnánk össze: a gyerekek gyerekek lehetnek, ha szerencsés csillagzat alatt születtek. Nem kell dolgozniuk. Játékokat, saját szobát, eszközöket, tereket, intézményeket, ellátórendszert hoztunk létre zavartalan fejlődésük érdekében. Boldog felnőttek boldog gyerekekből lesznek. Nem túl bonyolult képlet. Egészen addig, amíg el nem kezdünk töprengeni azon, hogy miért nem vagyunk boldogok és mitől is lesz boldog egy gyerek. Első pillantásra ez sem tűnik túl bonyolultnak, mégis egyre többen és többet gondolkodnak erről. Olyannyira felismertük a gyerekkor fontosságát, hogy bátran ki merem jelenteni, sok jel mutat arra, sokan már át is estek a ló túloldalára. Bár az általam vizionált lónak minimum két túloldala van. 

Az egyik túloldalon az a gyakorlat található, amikor az anyagi biztonság/jóllét találkozik a laissez-fair neveléssel, az engedékeny-következetlen-kényelmes-érdektelen szülői hozzáállással. Az így felnövekvő gyerekek önértékelési zavarokkal, irreális világképpel, megválaszolatlan kérdésekkel és szőnyeg alá söpört problémákkal, dühvel, szomorúsággal, szorongással és mindemellett – ami külön figyelmet érdemel – a gazdasági helyzetük, társadalmi osztályuk okán hatalommal felruházva lépnek a felnőtt társadalomba. Mindezt pedig nagy eséllyel arra (is) fogják használni, hogy a boldogtalanságot, elégedetlenséget, zavarodottságot folyton-folyvást elrejthessék – elsősorban saját maguk elől. A tanult mintát követve a boldogságot, elégedettséget és kiegyensúlyozottságot pedig megvásárolhatónak gondolják. Egy ilyen önigazolás, erő és jóllét demonstrálás alapú működésbe nem fér bele a közösségi érdekek szem előtt tartása, a saját hibák és kudarcok egészséges felismerése, megélése, a carpe diem mellett a jövőbe tekintés tudatossága. Bár annak idején Horatius nem pontosan arra gondolt, amit ma a carpe diem kifejezés alatt értünk. Ha azt értenénk alatta, amit a költő és ezt lengetnénk a zászlónkon, (miszerint találjuk meg minden napban az értelmes dolgokat és élvezzük ki minden pillanatát), akkor sokkal jobb is lehetne.

A másik - és talán a nehezebb – helyzet az, amikor az elmélet már megvan. Pontosan tudják a szülők, mi a jó a mai gyerekeknek, tájékozódnak, utána olvasnak, klubokba, workshopokra, képzésre járnak. Pontosan tudják, hogy miért akarják alternatív óvodába, iskolába járatni csemetéjüket. Pontosan tudják azt is, hogy mit akarnak ott kapni. Látják és elfogadják, hogy megváltoztak a mai gyerekek és felgyorsult a világ változása is. Ezért szükség van rá, hogy máshogy foglalkozzanak velük, máshogy figyeljenek rájuk és mást adjanak nekik, mint amit annak idején kaptak az ő szüleiktől. Nem azért mert hálátlanok, hanem mert felvették a világ gyorsuló ritmusát, nyitottak a változásra, hisznek a fejlődés lehetőségében, saját maguk is aktívan keresik az új megoldásokat. Mégis, amikor a hétköznapok megoldandó helyzeteiről van szó a gyerekekkel, hirtelen zsigerből kezdenek működni. A szavak szintjén támogatott autonómiát, kreativitást, kritikai gondolkodást, a bontakozó egyéniség megnyilvánulásait, akaratát, kitartását, tudatosságát szülői tekintélyük, (vagy ki tudja mi elleni?) támadásnak élik meg és ahogyan azt egy csatában kell, le is verik. Valószínűleg ezt kapták ők is, mint útravaló. Az elvi cél jó, hogy legyen a gyerekekből gondolkodó, önálló döntéseket hozni képes, saját értékeivel tisztában levő felnőtt. De hogy ennek megfelelően már kétéves kortól olyan elvárásokat támasztanak sokan feléjük, mintha már az is lenne, nagyon ijesztő. Mert ezen a ponton azt érzem, hogy visszakanyarodunk a középkori gyermekképhez, amelyben nincs valódi, alanyi jogon szerzett és a saját jogán elismert gyerekkor. Ahol a gyerek lehet egyszerűen csak gyerek. Tapasztalatlan, kíváncsi, engedetlen, meggondolatlan, lázadó. Ez a visszakanyarodás, ha persze nem is összevethető a valódi középkori állapotokkal, sok más egyéb ponton is egybevág a mai viszonyokkal, éppen ezért és így együtt még inkább elkeserítő.

Ahogyan a középkort követte az újjászületés és a felvilágosodás, ma szükség van egy második felvilágosodásra. Amiben az ember felismeri, hogy túl kell lépni saját magán, a saját önös érdekein ahhoz, hogy a világ biztonságosabb, barátságosabb, kiszámíthatóbb legyen. Amiben az emberek felismerik, hogy a globalizáció nem visszafordítható folyamat és a közösség, a közös célok új értelmet kell, hogy nyerjenek.

Továbbra is hiszek abban, hogy ha mindenki csak a saját háza táján söprögetne és őszintén bevallaná magának, hogy meghozza-e a szükséges áldozatokat, megteszi-e a szükséges erőfeszítéseket; ha mindenki elfogadná, hogy a fenti elvi célok eléréséhez többnyire a nehezebb, kényelmetlenebb és többek között a mintaként kapott gyereknevelési módszereknek nagyrészt ellentmondó megoldások választása vezet; röviden ha a szülők az elméletben támogatott gyereknevelési elvek és gyakorlatok aktivistájává válnak a saját mindennapjaikban, akkor már nagy lépéseket tennénk afelé, hogy boldogabb gyerekeinkből boldogabb felnőttek cseperedjenek és hogy a jövő generációi számára ez a kis Magyarország is egy boldogabb, élhetőbb hely legyen.

Az elmúlt években Dánia, idén Norvégia áll az élen ez ügyben. Az első tíz ország sorrendben: Norvégia, Dánia, Izland, Svájc, Finnország, Hollandia, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália és Svédország.

Sokat emlegetjük Dániát, mint a legboldogabb emberek hazája. Érdemes lehet tudni azt is, hogy milyen dimenziók mentén folyik ez a felmérés, illetve mik azok az értékek, amikben az első helyeken végző országok kiemelkedően pozitívabbak, mint a többiek, például Magyarország a 75. helyen, Oroszország a 49. helyen vagy az Egyesült Államok a 14. helyezettként. WHR (World Hapiness Report) 2017 felmérésben a rangsorolás mögött álló tényezők ezek: a gondoskodás, szabadság az egyéni választásokban, a nagylelkűség-bőkezűség, a kölcsönös bizalom, a közös célok, van-e valaki, akire számíthatunk nehéz időkben, az egészség, a várható élettartam, a korrupció hiánya mind az üzleti életben mind az államvezetésben és a közigazgatásban, a becsületesség, a megfelelő jövedelem és a jó kormányzat megléte.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy az OECD országokban az ENSZ által 2012-től minden évben megjelenő WHR boldogság vizsgálat 2017-es összefoglalója hangsúlyozza a boldogság társas megalapozottságát. Hogy ezt külön hangsúlyozni kell, annak erős jelentése van. Ennek okán is felmerül bennem a kérdés, hogy a mai, individualizmusra épülő nyugati világban hogyan is kerülhetett ki a reflektorfényből az az egyszerű tény, hogy az emberi létezés társas viszonyokon alapul? Sem az egyéni, szubjektíven megélt boldogságérzés, sem az egyes társadalmak működése, és az abban megvalósuló értékrend nem függetleníthető ettől. Ahogyan érezzük magunkat, az függ a többiektől, a közvetlen és tágabb környezetünktől és amilyen a társadalom, amiben élünk, az függ tőlünk, apró kis porszemektől is.

Hajlamosak az emberek azt hinni, hogy a boldogság szoros kapcsolatban áll az anyagiakkal. De minden kultúrközi kutatás azt mutatja, hogy a pénz csak egy bizonyos pontig teszi boldogabbá az embereket szerte a világban. Addig, amíg nem biztosítottak az alapvető életkörülmények. A lakhatás, az élelem, az iskolázottság. Természetesen a gazdagabb és szegényebb országok esetében más fontossággal bír a kereset és az anyagi mutatók, mégis egységesnek látszik a 2017-es boldogság kutatás eredményei szerint az, hogy a boldogtalanság fő forrásai mindenhol a mentális problémák.

Ha nem is az egyetlen tényező tehát abban, hogy boldog felnőttek működtessék a társadalmakat, mégis minden egyébbel szoros összefüggésben áll a gyereknevelés, a kisgyermekkori tapasztalatok. Ekkor alapozódnak meg azok a működésmódok, amíg felnőttkorban automatikusan előhívódnak, és amiket csak nagy erőfeszítések árán lehet megváltoztatni. De ha egyszer már sikerült, akkor ezt, a változásra és változtatásra való képességet mintaként, útravalóként gyerekeink csomagjába tehetjük.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.