Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

​Mi tartozik az alapműveltségbe?

Szerinted mit kell tudnia egy érettségizettnek? Egy nyolcadikosnak? Egy hatodikos diáknak? Mitől tartjuk műveltnek, tájékozottnak egymást? És mi értelme van annak, ha kívülről fújom az Árpád-házi uralkodók listáját?

Az iskola feladata az írás olvasás elsajátításától napjainkig elég nagy átalakuláson ment keresztül. Míg néhány száz évvel ezelőtt arra tettek kísérletet a gondolkodók, hogy minél több embert az írás és olvasás adta kedvezőbb boldogulás esélyével gazdagítsák, ma egy beláthatatlan versenyfutásban kergetjük az információk rögzítését. Azaz ezt kergeti az iskolarendszerünk. Ezzel találkozunk az órákon, a tantervekben, a felvételikor, a vizsgákon.

A megtanulandó vagy megtanulható ismeret- és tudásmennyiség olyan nagyságúvá dagadt, hogy lényegében az élethosszig tartó tanulás sem lenne elég ahhoz, hogy minden fontos és érdekes tudást beszerezzünk és rögzítsünk a fejünkben.

Mindenféle alapműveltség létezik. Humán, pénzügyi, természettudományos, matematikai, kulturális és művészeti, filmes, zenei, digitális, és sorolhatnám a végtelenségig. Kinek-kinek érdeklődése és életvitele szempontjából a legfontosabb tudások alapműveltségnek számít. Hiszen olyan ismeretekről, tájékozottságról szól ez, amit elengedhetetlenül szükségesnek tartunk a boldogulásunkhoz. Vagy, mert praktikus és fontos tudások ezek az élethez, vagy, mert kulturális közegünk elvárása, mintegy minőségünk jelzése, hogy tisztában vagyunk-e bizonyos adatokkal, tartalmakkal.

Van egy olyan általánosan meghatározott halmaz, amit az iskolák különböző fokain tanítunk, azt tartalmazzák a tantervek, és azt feltételezzük, hogy van egy olyan általános minimum, amelyre mindenkinek szüksége van. Ez a tartalom viszont évek óta csak dagad, és nem alkalmazkodik a közben megváltozott életvitelhez.

Ahogy megváltozott az életvitelünk, megváltozott az ismeretek és információk befogadása és feldolgozása is. Ahogy nő a tudáshalmaz, úgy nyílnak meg előttünk hatalmas tudásbázisok, amelyek tartalmazzák ezeket az ismereteket, és egyetlen valódi tudásra van szükségünk: arra a praktikára, ami hozzásegít bennünket, hogy ezekben a bázisokban eligazodjunk, hogy válogatni tudjunk bennük, ezeket értelmezzük, feldolgozzuk, elemezzük.

Ma már nincs arra szükségünk, hogy évszámokat, irodalmi adatokat, kémiai képleteket jegyezzünk meg, sőt, akár a szorzótábla ismerete nélkül is jól tudunk boldogulni, hiszen olyan készségeink vannak, lehetnek, amelyek hozzásegítenek minket ahhoz, hogy ezeket a szükséges információkat lényegében azonnal beszerezzük. Kezünkben az okostelefon a korlátlan internettel, kalkulátorokkal, applikációkkal, amelyek mind ezeket az ismereteket hordozzák és bocsátják rendelkezésünkre, amikor csak akarjuk. Azaz, ott van a zsebünkben a világ összes tudása, néhány kattintás választ csak el attól, hogy kérdéseinkre választ kapjunk.

Mit kezdünk hát az iskolával, és az ott megtanulandó tartalommal? Ez egy nagy kérdés! Mindannyian látjuk, hogy ott a sok adat, a tananyag és senki sem gyomlálja ki. Erre épül az egész iskolarendszer, a felvételi, a továbbtanulás, az érvényesülés. Nem azt vizsgálja a középiskola, a felsőoktatás, hogy a tanuló milyen módon és hatékonysággal boldogul, hanem azt, hogy a megtanulandó tényanyagból mennyit gyömöszölt a fejébe.

Miközben minden csapból az folyik, hogy a 21. században, a jövő generációjának másfajta tudásokra van szüksége, másképpen fognak majd boldogulni, más készségekre lesz szüksége, épp az iskolák nem készítik fel őket arra, hogy ennek megfeleljenek. Maradnak hát a bátor vagy bátortalan kezdeményezések, amelyek szemben a gőgös kultúrsoviniszta véleményvezérekkel, beleállnak a szerintük helyes csapásba, mennek előre, gyerekeiket, tanítványaikat másféle elvárások elé állítják. Kompetenciát fejlesztenek, (amelyben persze jelentős teret kapnak bizonyos ismeretek is) arra törekszenek, hogy praktikus, alkalmazható tudásokat, készségeket alakítsanak ki, jártasak legyenek a digitális technológiák, az idegennyelvek területén, rugalmasan tudjanak gondolkodni és a változásra való nyitottsággal és együttműködő képességükkel a közvetlen környezetük, a közösségük érdekeit szolgálják.

Mindezek nem mások, mint a megváltozott alapműveltségek. Amelyek ma már nem évszámokat, kötelező olvasmányokat, hagyományőrzést jelent, hanem speciális, szintetizáló képességet, és jártasságot az információ beszerzésében, feldolgozásában.

És hogy mi lesz a Kincskereső Kisködmönnel és a Shakespeare összessel? Megmaradnak, és majd más fórumokon, egyéb feldolgozásokban megismerkednek vele azok, akiket egyéni érdeklődésük odavezeti. Mert lássuk be, meghatározó olvasmányaink leginkább nem az iskolai kötelező olvasmányokból tevődnek össze, hanem felnőtt életünk kifürkészhetetlen találkozásai során kerültek kezünkbe. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.