Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Gyerekek lázadása

Mitől nem működnek az eddigi eljárások, a korábbi minták a gyereknevelésben? Sokféle válasz létezik. Egyik az információs társadalom kihívásaiban, a másik a megváltozott kapcsolatrendszerben találja meg a választ. És lehet még sok, szerteágazó oka, amelyek bizonyára mind együttesen okozzák a tehetetlenséget, ami szülőket, tanárokat lep meg az alfa generáció kapcsán.

Ők azok, akik ma az iskolapadban ülnek, akikkel a játszótereken, az óvodákban találkozunk. És igyekszünk ugyanazokkal a megoldásokkal közelíteni feléjük, ahogy az elmúlt évtizedekben közelítettünk a hasonló korosztályokhoz. De gyakran tapasztaljuk, hogy visszapattanunk, nincs rájuk olyan hatásunk, egyszerűen sokszor nincs közös platform és terep az együttműködésre. Egyik napról a másikra változik a hozzáállásuk, nehezen találjuk a kulcsot, az utat, és ha meg is van, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanez működik másnap is.

Rendkívül érzékenyen reagálnak az őket ért számos ingerre, miközben számtalan jelenség pedig érintetlenül elsuhan mellettük.

Rettenetesen sok tudással vannak felvértezve, tájékozottak, jól informáltak és olyan témákról tudnak beszélgetni, amiről nekünk kamasz korunkban is csak homályos elképzeléseink voltak.

Egy megközelítés szerint az értelem és érzelem harca ez. A szív és az ész vív csatát egymással. És a gyerekeink lázadása ez, amikor azzal szembesülnek, hogy a racionalitás, az objektív előrehaladás, a verseny, az érvényesülés, a világ észvezérelt oldala válik erőssé és uralkodóvá. A sok okosság, az ésszerű és tudatos viselkedés leblokkolja azt a belső gyermeki világot, amitől az intuíció, az érzelmi intelligencia, a tudattalan rezdülések megélése kiteljesedhetne. Nincs idejük és lehetőségük, hogy kapcsolódjanak egymáshoz és saját magukhoz, a környezetükhöz, a megélt helyzetekhez. Nem tudnak érzelmi viszonyt kialakítani a világhoz, ami körülveszi őket, mert mindig, mindent megmagyarázunk, értelmezünk és a hasznosság, hasznosíthatóság megvilágításába helyezünk.

De a gyerekeknek lételemük, hogy saját varázsos világukba elmerüljenek, hogy nagy érzelmi amplitúdókkal átessenek boldogságon, csalódáson, örömön és bánaton, hogy a racionalitást teljes mértékben mellőzött élményeket szerezzenek. Hívjuk ezt játéknak, semmittevésnek, felhőtlen gyerekkornak, akárhogy.

De ha ehhez nem jutnak hozzá, ha komoly vagy komolykodó felnőttek saját világukba akarják mielőbb integrálni a zabolátlan lelkeket, ha felelősséget, feladatokat, elvárásokat pakolunk a nyakukba és mindezt nyakon öntjük egy jó adag morális papolással, akkor nem hogy közeledünk hozzájuk, hanem egyre inkább messze taszítjuk, és egyre inkább támogatjuk a gyermekek lázadását.

Lázadás a figyelem, a koncentráció hiánya, az agresszió, a harsányság, a nehezen kezelhetőség, a tiszteletlenség. A kapcsolódás hiányára a kapcsolódás hiányával válaszolnak.

Olyan, mintha lekapcsolódnának a rendszerről. A gyerekek lázadása, a gépek lázadása, akik már nem akarják a központi akaratot végrehajtani.

Helyette a saját, egyéni útjukat, természetüket szeretnék megélni. Érzelmi élményekre és kötődésre van szükségük. Nem csak emberekhez, hanem a világhoz. Hogy ne csak az eszükkel, hanem egyéb érzékszerveikkel, érzelmeikkel is átéljék a velük történő eseményeket.

Abban tudjuk őket segíteni, ha képesek vagyunk szívvel és nem fejjel közeledni feléjük. Ha megtapasztalhatják, hogy nem azért állunk mellettük – legyünk akár szülők, akár pedagógusok – mert komoly célunk, tervünk van velük, csupán az együttlét öröméért, a közös tevékenység kedvéért, a puszta létükért, akkor elkezdenek feloldódni, olvad a jég.

Ha képesek leszünk valóban elmerülni az egyediségükben, a sutaságukban, a kedvességükben vagy épp az otrombaságukban, ha a puszta létük érték tud lenni minden megvalósítandó cél és eredmény nélkül, akkor talán megérthetjük, hogyan fordítják le a körülöttük lévő történéseket, hogyan dekódolják a világot és segíthetünk harmonikusabb, együttműködőbb gyerekké és felnőtté válni.

Nem utolsó sorban adhatunk magunknak és nekik is néhány szép és felhőtlen pillanatot.

És hogy lehetünk-e ennyire felelőtlenek? Ugyan miért ne? Ugyanúgy nincs információnk arról, mire lesz szüksége a világnak harminc, negyven év múlva, ahogy arról sincs bizonyosságunk, hogy mindannak a tudásnak és felelősségnek, amit most beléjük akarunk gyömöszölni, hasznát veszik-e majd. Hát akkor miért ne éreznénk egymást és magunkat jól, itt és most?!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan csökkentsd a rivalizáslást a testvérek között
iskola, óvoda

Hogyan csökkentsd a rivalizáslást a testvérek között

Bármiből versenyt tudnak csinálni a testvérek.

Kié a legnagyobb sültkrumpli? Kinek van több házi feladata? Ki mossa jobban a fogát?

Komolyan. Nincsenek határok. És bármennyire is próbálod velük megértetni, hogy nem számít kinek hosszabb a rózsaszín körme, egyikük sem akar második lenni. 

Béke az osztályban
interjúk

Béke az osztályban

Sok szülő hajlamos az iskolát felelőssé tenni, ha konfliktus, bántalmazás, meg nem értés van. Különösen az áldozatok szülei válnak anya/apa-tigrissé, tehetetlenségükben, amiért nincs befolyásuk az iskolai folyamatokra. És még az is kérdéses, hogy ki a valódi áldozat? Mit tehet a tanár, tanító, hogy az osztályában az erőszakmentes kommunikáció legyen a bevált irány? Erről kérdeztem Kiss Virágot, aki a Fillér utcai Általános Iskola tanítónője.

5 európai fiatal osztja meg velünk milyen hazájukban a felsőoktatás
határon túl

5 európai fiatal osztja meg velünk milyen hazájukban a felsőoktatás

Egyes európai országokban az állam fizeti részben, vagy egészben az oktatást az iskola-előkészítőtől az egyetemig. A kormányok fedezik a felsőoktatásban felmerülő költségeket, így a diplomások adósság nélkül, tiszta lappal indulhatnak el a nagyvilágba.

Segíts a gyerekednek átvészelni a karácsonyi nyüzsgést!
ajánló

Segíts a gyerekednek átvészelni a karácsonyi nyüzsgést!

Úgy érzem, november közepén minden szülőnek kellene egy figyelmeztetés, amely így szólna: Vigyázat! Az önkontroll csekély mértékűre csökkent!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.