Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Zaklatás az iskolában tanár módra

Az iskolai zaklatások témakörét körbejárva nem mehetünk el amellett, hogy arról is beszéljünk, milyen kulturális közegben szeretnénk elérni azt, hogy a gyerekeink együttműködők, elfogadók legyenek és ne zaklatók, kirekesztők. 

Egy érdekes írást találtam az edutopia.org-on, ami inspirációt adott ahhoz, hogy néhány szempontot erről az oldalról is végig gondoljak. Az eredeti cikkben leírt esetek sokszor általánosítások, vagy durvábbak, mint a nálunk hétköznapi események, azonban arra jók, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy mindaz a közeg, amiben a gyerekek felnőnek, azok az interakciók, amelyeket a tanáraiktól, a felnőttektől látnak, meghatározzák azokat a stratégiákat és viselkedési normákat, amelyeket ők majd alkalmaznak. Tehát hiába magyarázzuk szavakkal, hegyibeszédekkel, hogyan is kell bánni a másikkal, ha tőlünk nem azt látják. Hiszen végeredményben azt fogják leutánozni, ahogyan mi működünk. Biztosan mindenkinek vannak tapasztalatai arra nézve, hogy a hétköznapokban hogyan oldanak meg a gyerekek problémákat. Érdemes elgondolkozni azon, ez vajon kinek a megoldása?

Ez a cikk olyan stratégiákat mutat be, amelyekkel ellensúlyozni lehet azt a szorongató helyzetet, amikor egy tanár vagy szülő hasznos kritikának álcázza a megszégyenítést, a verbális bántalmazást. Sajnos ezt a kulturális szokást nehéz megváltoztatni, de fel kell venni ellene a harcot, mert nem örökíthetjük tovább a bántó kommunikációt.

Talán az első lépés egy bizalmas beszélgetés lehet. Fontos, hogy a negatív a viselkedésmintákat azonosítsuk és alternatívákat kínáljunk fel egy eltérő megoldási módszerre. Sose felejtsük el, hogy az, aki a negatív kommunikációt folytatja, vélhetően maga sem boldog ettől az állapottól, azonban olyan nehézségei adódtak, amelyekkel nem tud másképpen rálátni a helyzetére. Ebben segítsünk neki első sorban.

Kollégánk támogatásában elemezzük a szerepeket!

A zaklatók „megfélemlítés-businessben” vannak. Ha célpont vagy, kétségtelenül zavartnak, dühösnek, idegesnek érezheted magad és aggasztónak találhatod a helyzeted. Ebben a lelkiállapotban lehet, hogy még inkább próbálsz az agresszor kedvébe járni, vagy lelkileg megvisel és összetörsz, de ezzel csak olajat öntesz a tűzre. A zaklatók a túlzott udvariasságtól, alázattól egyre inkább nyeregben érzik magukat. Ez növeli a hatalmukat, viszont a tiedet aláássa.

Nem kell feltétlenül részletesen megérteni és elemezni a zaklató motivációját. Megpróbálni rájönni, hogy mit miért csinál, nem fogja enyhíteni a problémáidat. De általánosságban fontos rögzíteni, hogy ez a kommunikációs forma az ő problémája, leginkább róla szól és nem rólad. És ne légy partnere ebben a játszmában! Ehelyett fókuszálj arra, hogy mi az, amit te kontrollálhatsz: a magaddal való viszonyodat, a munkád, teljesítményed értékét, az értékeidet! Koncentrálj arra, hogy tisztán és racionálisan lásd a helyzetet. Ne az ő szemüvegén keresztül ítéld meg a helyzetet!

A verbális bántalmazás megakadályozása

Modellezd a lehetséges interakciókat. Így, ha a zaklató mond valami bántót, abban a pillanatban vissza tudsz vágni egy éles megjegyzéssel, ezek után nem ő lesz a domináns a párbeszédben. A legfontosabb, hogy ne szállj bele a vitába!

Ezt próbáld elkerülni:

Zaklató: „A diákjaid semmit sem tanulnak.”

Te: „De, igen!”

Zaklató: „Egyáltalán nem ezt mondják nekem.”

Te: „Ki mondta ezt?”

Zaklató: „Mindannyian ezt mondják, csak te nem veszed észre.”

Helyette ezt válaszold:

Zaklató: „A diákjaid semmit sem tanulnak.”

Te: „Én nem így látom.”

Az „én nem így látom” bármely verziója megakadályozza a beszélgetés folytatását Ha diskurzusba kerülsz egy olyan emberrel, aki hajlamos lenézni a másikat, hozd olyan helyzetbe, hogy neki kelljen védekeznie.

Próbáld ki a következőt:

Zaklató: „Nem vagy csapatjátékos!”

Te: „Hogy megértsem és emlékezzek az észrevételeidre, megtennéd, hogy elküldöd e-mailben? Vagy felvenném a mobilommal, amit mondtál.”

Ezzel felhívod a figyelmét, hogy olyan kritikát fogalmazzon csak meg, ami a külvilág felé is vállalható. Ha elutasítja a kérésedet (valószínűleg így fog eljárni), akkor figyelj nagyon arra, amit mond és kérd meg, hogy mondjon konkrét problémákat:

Mire gondolsz, milyen viselkedési szokásomat kellene megváltoztatnom? Kérj tőle konkrét javaslatokat, esetleg példákat az ő életéből, amikor ő csapatjátékosként dolgozik.

Kérd meg, hogy támogasson abban, hogy számára is világos legyen, Te csapatjátékos vagy.

Játszd el, hogy hogyan kellene viselkedned

Amikor kezdő tanár voltam, a főnököm nagyon mérgesen fordult hozzám, hogy nekem, mint az egyik iskolai projekt bizottságának a tagja, kell meghatároznom egy projekttel kapcsolatos kritikai problémát. Néhány hét múlva, sok-sok konfrontációval a hátam mögött, megpróbált rossz színben feltüntetni. Egyre kimerültebb és elkeseredettebb lettem a csatározástól. Amikor összehívtak egy rendkívüli ülést, biztos voltam benne, hogy nekem esnek. A kínzó szorongásom miatt megkértem az ikertestvéremet, hogy segítsen lenyugodni.

„Ahelyett, hogy a leszámolásra készülnél, inkább fordítsd a magad hasznára az ellenlábasoddal való interakciót. Örülj annak, hogy ott lehetsz és készülj fel!” Egy pillanat alatt elszállt a félelmem. Ahelyett, hogy azon gondolkoznék, hogyan fognak megalázni, arra kell összpontosítanom, hogy ki is vagyok én: egy olyan valaki, akit szeretnek az emberek és azt szeretné, hogy sikeres legyen a rábízott projekt. A megbeszélésen, amikor a főnököm rám támadt, én csak ültem higgadtan. Aztán félbeszakítottam őt: „Mérgesnek tűnsz, mondtam zavarba ejtően.” „Nem vagyok mérges, csattant fel.” Lila lett a feje, ahogy ott ült előtte tucatnyi tanár és adminisztrációs munkatárs. A megbeszélés hátralevő részében egyszer sem nézett rám és nem foglalkozott többet velem.


Segítsünk!

Amikor a zaklatás elér egy bizonyos szintet, hivatalos intézkedést kell kezdeményezni. Fel kell venni a kapcsolatot a szakszervezet képviselőjével, még akkor is, ha nem szándékozzuk azonnal bevonni őket. Konzultálni kell ügyvéddel, hogy mik a jogi lépések, és pszichológussal az érzelmi támogatás végett.

A ragyogó pedagógusok olyan fantasztikusan empatikus emberek, akikben akár 30 tanuló pszichéje is lakozik és azon munkálkodnak, hogy befoltozzák a rést a képességek és a megfelelés között. Míg a legtöbb kívülálló félelemmel szemléli ezt a megrendítő képességüket, addig a zaklató pont ennél, a legérzékenyebb pontjuknál támadja meg őket.

Az egyértelmű üzenetünk a zaklatott tanárok részére az, hogy megvédjük őket minden áron és vigyázunk rájuk! Ha a gyerekek azt látják, hogy a tanáraik, az őket nevelő felnőttek együttműködésben vannak egymással, támogatják egymást a nehézségeikben is, még akkor is, ha valamelyikük nem a legmegfelelőbb eszközöket veti be, akkor arra kapnak mintát, hogy ők is hasonlóképpen járjanak el egymás közt és ne a kirekesztés és megbélyegzés legyen a viszonyaik meghatározója. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.