Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Iskola. Választás?

Tudom, hogy ezekben a napokban mindannyian karácsonyi lázban égünk, zserbót és halászlét eszünk, ajándékot bontunk, régen látott rokonokkal koccintunk. Az idei karácsonyi pihenés során sok téma kerülhet szóba. Nagycsoportos gyermek szüleiként sokat gondolkodunk azon, milyen iskolát válasszunk a fiúnknak. Vannak olyan alternatív iskolák, ahol már kevesebb, mint egy hónap van hátra a jelentkezési határidő lezárásáig, így az ünnepek alatti beszélgetések során nálunk biztosan előkerül ez a téma is.

Menjen vagy maradjon?

A hatályos jogszabályok szerint mindenkinek abban az évben kell megkezdenie az iskolai tanulmányait, amelyik évben augusztus 31-ig betölti a hatodik életévét, vagy legkésőbb az ezt követő évben (kivételek természetesen itt is vannak). Első lépésként azt kell – ideális esetben az óvodával közösen – eldönteni, hogy a gyermekünk testi, értelmi és szociális területen is megérett-e az iskola elkezdésére.

A saját, szomorú tapasztalatom az, hogy a mai közoktatásban a hat éves gyerek (természetesen nem minden esetben van így) „nem kell senkinek”: az óvodai élethez már túl érett, az iskolaihoz éretlen. Több óvótól hallottam, hogy a napi 2-3 órás kötött foglalkozás, amire a hatéves gyerekeknek már igényük van, meghaladja az óvodai kereteket. Ugyanakkor vannak iskolák (különösen az alternatív szellemiségű intézmények), amelyek kifejezetten kérik, hogy a gyerekek minél tovább maradjanak az óvodában és csak a hetedik évüket betöltött gyerekek iratkozzanak be hozzájuk.

Sokszor érzem, hogy az óvoda-iskola átmenet „közös munkáját” senki nem akarja elvégezni. Az óvoda „felkészít az iskolára” az iskola pedig várja „kisiskolás” gyerekeket. Meggyőződésem, hogy mindez a feladatok nem megfelelő értelmezéséből fakad. Az óvodának nem kell „felkészíteni” az iskolára feladatlapok kitöltésével, kötelező foglalkozások számának és időtartamának növelésével, helyes ceruzafogás megtanításával stb.

A felkínált (nem kötelező!) foglalkozások azonban már 2-3 órát is tarthatnak naponta; az ezen való részvétel sokat elárul a gyermek érdeklődéséről, érettségéről, terhelhetőségéről, ami nagy segítség lehet(ne) abban a döntésben, hogy iskolaérett-e a gyermekünk valamint, hogy milyen szellemiségű iskolát keressünk neki.

Ugyanezen logika folytatásaként pedig az iskoláknak el kell fogadniuk, hogy nem kisiskolás, hanem óvodás gyerekek érkeznek hozzájuk szeptemberben (adott esetben olyanok, akiknek nem tökéletes a ceruzafogásuk).

Az alábbiakban összeszedtem néhány, a döntést befolyásoló általános szempontot, majd megosztom veletek a személyes preferenciáimat is.


Szempontok

1. Az iskola szellemisége, pedagógiai programja, arculata

Az iskola és a család együttműködése akkor lehet a legharmonikusabb, ha az értékrendek megegyezők. Vallásos család gyermekének otthonos közeget nyújthat egy vallásos iskola, sportos családnak jó választás a sportiskola. Ugyanígy van, akinek a kéttannyelvű iskola a legjobb választás, másnak az alternatív iskolák valamelyike jöhet szóba.

2. A tanító személye

Az egyik legfontosabb szempont lehet a tanító/tanítók kiválasztása, ami sokszor nem egyszerű feladat: vannak iskolák, ahol nem mondják meg, melyik osztályban, melyik tanító lesz a gyerekekkel. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az iskola szellemisége, a gyerekekről, iskoláról, oktatásról vallott nézetei meghatározzák azt a szellemiséget, amiben a pedagógusok dolgoznak, és így azt a légkört is, amiben a gyermekünk ideje jelentős részét tölti majd.

3. Iskolától való távolság

Az iskolától való távolság több szempont miatt is fontos: egyrészt az utazási idő a kisgyermek két legfontosabb szükségletétől veszi el az időt, a reggeli alvástól, és a szabad játéktól. Másrészt befolyásolhatja a gyerekek baráti viszonyait is, hiszen az iskolán kívüli kapcsolattartás nehezebb, ha a gyerekek messzebb laknak egymástól.

4. Pletyka és valóság

A döntést segíthetik közvetlen és közvetett módon beszerzett információk is. Érdemes lehet látogatni iskolai tájékoztatókat, nyílt napokat, előkészítőket, amelyek jó alkalmat teremtenek arra, hogy megtudjuk, mi az a kép, amit az iskola mutatni akar magáról. Azoktól pedig, akiknek már odajárnak a gyerekeik, azt tudhatjuk meg, hogy mit gondolnak a szülők és a gyerekek az adott iskoláról. (Ebbe a beletartoznak a játszóterek is, mint információforrás.)

Saját preferenciám

Az alábbiakban összeszedtem, hogy a mi családunkban mik azok a szempontok a fentieken túl, amelyek meghatározzák a gondolkodásunkat. Az egyes példák egy része saját, mások ismerősök tapasztalatai alapján kerültek leírásra.

1.Nem „készítjük” a gyerekeinket az iskolára.

Azt eldöntöttük, hogy iskolai előkészítőre nem szeretnénk vinni óvodás gyerekünket. Nem akartuk lekötni az idejét délutáni (esetleg hétvégi) iskolai előkészítők látogatásával. Napi nyolc órát tölt óvodában a fiunk, abban hiszünk, hogy emellett már nincs szükség egyéb iskolára való „felkészítésre”.

2.Óvoda iskola átmenet

Ahogy arra már az írásom elején is utaltam, azt gondolom, hogy a mai magyar közoktatás egyik (de sajnos nem az egyetlen) fontos problémája, hogy óvoda-iskola átmenet „feladatait” senki nem akarja elvégezni. Ezért fogalmaztuk meg magunknak a férjemmel, hogy olyan iskolát keresünk, amely erről az időszakról (legalább) gondolkodik, ahol elfogadják, hogy ez akár egy hosszabb folyamat is lehet. Ha valamelyik iskolai tájékoztatón az óvoda-iskola átmenetről nagyon határozott időintervallumban gondolkodnak (3 hét, 4 hét, 6 hét) az számomra inkább negatívum. Ebben az esetben a bizonytalan válasz („akár két hónap is lehet”, „a gyerekektől függ”) sokkal megnyugtatóbb: azt sugallja, h abban az intézményben figyelnek a gyerekekre, az igényeikre és az eltérő fejlődésükre.

3.Olvas-e Karácsonyra?

Több iskolában mondta büszkén az intézmény vezetője, hogy a gyerek Karácsonyra írnak, olvasnak. Személy szerint az ilyen iskolából menekülnék. Nem hiszem, hogy ez a tempó minden gyereknek megfelelő lenne és az az iskola, amely már az első hónapokban a „lemaradás” élményét adja néhány gyereknek, számomra nem szimpatikus.

4.Hogy néz ki a gyerekek napja? Van-e házi feladat?

Amennyire erre hatásunk van, szeretnénk elkerülni, a gyerekünk túlterhelését. Ez persze a mai magyar iskolákban nem egyszerű feladat, magának az intézménynek sem. Olyan iskolát keresünk, ahol a napi kötött foglalkozásokat (órák) minél több, hosszabb szünet szakítja meg. Mivel mindketten dolgozunk a fiúnk délután is az iskolában lesz, ezért szeretnénk, ha azt a kevés időt, amit a nap végén még családként együtt tudunk tölteni, már ne a házi feladat írás határozza meg. Ez nem jelenti azt, hogy azt gondolnánk nincs szükség gyakorlásra (akár a gyermek egyéni, vagyis nem a tanító által felügyelt gyakorlására), de abban biztosak vagyunk, hogy ennek a gyakorlásnak meg kell történnie az iskolában. Reggel 8 és délután 4 között egy gyermek nyolc órát tölt iskolában, ami ebbe az időintervallumban nem történik meg vele az iskolában azt gondolom már otthon sem fog, hiszen fáradt.

Amikor számbavettem, mik azok a sarokpontok, amelyek számunkra fontosak az iskolaválasztás során, azt gondoltuk, ezek alapján talán nem lesz olyan nehéz iskolát találnunk, hiszen semmi különös kívánságunk nincs, a fiúnk nem sajátos nevelési igényű gyermek, nincs különleges étkezési szokása… Azt természetesen sejtettük, hogy nem minden iskola kínálja ezt a gyermekközpontúságot, ezt az odafigyelést. A saját és a barátaink reprezentatívnak nem minősülő tapasztalatunk azonban elkeserítő. Sokkal nehezebb lesz megfelelő iskolát találni, mint gondoltuk…

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.