Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Fejlesszünk érintéssel!

A kisiskolások között egyre gyakrabban találkozunk iskolai, tanulási nehézséggel. Később aztán nehezen tudjuk behozni a lemaradást. A megváltozott életmódunk miatt kimarad számos olyan tevékenység, élmény, történés, ami fejleszti, felkészíti a testünket és az agyunkat a tanulásra. Az egyik ilyen fontos terület a taktilis rendszer, amely az érintés és bőrérzékelés, ingerlés segítségével készít fel bennünket például a finommotorikai feladatokra, azaz például az írásra.

A lelkiismeretes szülők egyik mumusa, amikor nem rajzol, ír szépen a gyermek. Ez sokszor nehézséget okoz az iskolában. Ha nem kerek az „a” betű az nem feltétlenül azért baj, mert a tanítónéni szörnyülködik, hanem mert jelentheti azt, hogy görcsösen, nehezen formálja a betűket, hogy több energiába telik a kicsinek, hogy létrehozzon egy formát. És természetesen azt, amit nem tudunk jól, vagy nehezünkre esik, azt nem szeretjük csinálni. Így a „rajzolj fiam színes képeket”, vagy „írjál huszonnyolc sor fecskefarkat”, az kevéssé lesz sikeres. Érdemes inkább az indirekt gyakorlatokhoz fordulni, és nem is gondolnánk, hogy ezeket nem csak formális fejlesztő foglalkozásokon, hanem otthon, házilag is tudjuk segíteni.

Nem is gondolnánk, hogy a kisgyerek a taktilis érzékenység miatt válogatós. Nem szereti a szokatlan ízeket vagy az eltérő állagú ételeket. Nehezen vagy egyáltalán nem ér hozzá koszos területekhez, zavarja, ha maszatos lesz a keze. Vagy ép az ellenkezője, mindig maszatos, rendetlen. De ennek a területnek a fejlesztési igénye jelenik meg akkor is, ha azt látjuk, hogy mindig valamivel a kezében, zsebében sétál, tesz-vesz. Kell, hogy valamihez állandóan hozzáérjen. Ha túl erőteljesen, vagy túl lágyan érint meg bennünket. Ha túlreagálja a fájdalmat, vagy éppen egyáltalán nem sír, ha elesik. Ha mindennek nekiütközik, ha nem tudja megérinteni csukott szemmel a testrészeit.

Sokféle otthoni játékkal, szertartással, meghitt öleléssel, családi tevékenységgel tudunk ezen segíteni. És nem utolsó sorban az érintéssel az érzelmi intelligenciát, a kapcsolódást is fejlesztjük.

Mindig, minden körülmények között jól jön egy kis masszázs. Lehet szárazon, ruhában, vagy fürdés közben, szappanosan, olajosan. Öltözés közben, vagy lefekvéskor. A simogatás, az erőteljesebb és lágyabb érintések váltakozása, az elérő tapintású és durvaságú szövetekkel, szivacsokkal való érintés. Bunkert építeni és ott elbújni, érezni a szűk tér kellemes meghittségét, szorítását. De ide tartozik a rendszeres csikizés, dögönyözés is. Paplan alatt kelttésztát játszani, meggyúrni, keleszteni, kinyújtani, szaggatni.

Csukott szemmel sokféle tárgyat tapogatni. Valódi ragacsos tésztát gyúrni. Lisztet szórni, turkálni egy tál babban. Nagyon sokat sarazni, kotyvasztani. Kérjük meg a gyermekünket, hogy mossa meg a hajunkat. Masszírozza meg a hátunkat. Kenje be a kezünket. Mindenkinek aszerint, amit éppen elbír, és eggyel mindig emelni a tétet. Eggyel mindig lépjünk tovább.

Legyenek mezítlábas helyzetek, extrém körülmények között is. Készítsünk házilag különböző anyagokból mezítlábas ösvényt. Fröcsköljük vízzel, vízpermettel.

Tekerjük be vastag szőnyegbe, pokrócba, gurítsuk ki. Ha vannak testvérek, játsszunk kicsi a rakást. Legyen mindenki azon a helyen, ahol a legszívesebben tartózkodik.

Kis odafigyeléssel még nagyon sokféle élvezetes játékot találhatunk ki, ami amellett, hogy fejleszti a gyermekünk taktilis érzékelését, a szülő–gyerek kapcsolatot is erősíti. Küldjetek ötleteket Ti is. Hogyan segítitek gyermeketeket, hogy taktilis rendszerük, érzékelésük optimálisan működjön?

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.