Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Fejlesszünk érintéssel!

A kisiskolások között egyre gyakrabban találkozunk iskolai, tanulási nehézséggel. Később aztán nehezen tudjuk behozni a lemaradást. A megváltozott életmódunk miatt kimarad számos olyan tevékenység, élmény, történés, ami fejleszti, felkészíti a testünket és az agyunkat a tanulásra. Az egyik ilyen fontos terület a taktilis rendszer, amely az érintés és bőrérzékelés, ingerlés segítségével készít fel bennünket például a finommotorikai feladatokra, azaz például az írásra.

A lelkiismeretes szülők egyik mumusa, amikor nem rajzol, ír szépen a gyermek. Ez sokszor nehézséget okoz az iskolában. Ha nem kerek az „a” betű az nem feltétlenül azért baj, mert a tanítónéni szörnyülködik, hanem mert jelentheti azt, hogy görcsösen, nehezen formálja a betűket, hogy több energiába telik a kicsinek, hogy létrehozzon egy formát. És természetesen azt, amit nem tudunk jól, vagy nehezünkre esik, azt nem szeretjük csinálni. Így a „rajzolj fiam színes képeket”, vagy „írjál huszonnyolc sor fecskefarkat”, az kevéssé lesz sikeres. Érdemes inkább az indirekt gyakorlatokhoz fordulni, és nem is gondolnánk, hogy ezeket nem csak formális fejlesztő foglalkozásokon, hanem otthon, házilag is tudjuk segíteni.

Nem is gondolnánk, hogy a kisgyerek a taktilis érzékenység miatt válogatós. Nem szereti a szokatlan ízeket vagy az eltérő állagú ételeket. Nehezen vagy egyáltalán nem ér hozzá koszos területekhez, zavarja, ha maszatos lesz a keze. Vagy ép az ellenkezője, mindig maszatos, rendetlen. De ennek a területnek a fejlesztési igénye jelenik meg akkor is, ha azt látjuk, hogy mindig valamivel a kezében, zsebében sétál, tesz-vesz. Kell, hogy valamihez állandóan hozzáérjen. Ha túl erőteljesen, vagy túl lágyan érint meg bennünket. Ha túlreagálja a fájdalmat, vagy éppen egyáltalán nem sír, ha elesik. Ha mindennek nekiütközik, ha nem tudja megérinteni csukott szemmel a testrészeit.

Sokféle otthoni játékkal, szertartással, meghitt öleléssel, családi tevékenységgel tudunk ezen segíteni. És nem utolsó sorban az érintéssel az érzelmi intelligenciát, a kapcsolódást is fejlesztjük.

Mindig, minden körülmények között jól jön egy kis masszázs. Lehet szárazon, ruhában, vagy fürdés közben, szappanosan, olajosan. Öltözés közben, vagy lefekvéskor. A simogatás, az erőteljesebb és lágyabb érintések váltakozása, az elérő tapintású és durvaságú szövetekkel, szivacsokkal való érintés. Bunkert építeni és ott elbújni, érezni a szűk tér kellemes meghittségét, szorítását. De ide tartozik a rendszeres csikizés, dögönyözés is. Paplan alatt kelttésztát játszani, meggyúrni, keleszteni, kinyújtani, szaggatni.

Csukott szemmel sokféle tárgyat tapogatni. Valódi ragacsos tésztát gyúrni. Lisztet szórni, turkálni egy tál babban. Nagyon sokat sarazni, kotyvasztani. Kérjük meg a gyermekünket, hogy mossa meg a hajunkat. Masszírozza meg a hátunkat. Kenje be a kezünket. Mindenkinek aszerint, amit éppen elbír, és eggyel mindig emelni a tétet. Eggyel mindig lépjünk tovább.

Legyenek mezítlábas helyzetek, extrém körülmények között is. Készítsünk házilag különböző anyagokból mezítlábas ösvényt. Fröcsköljük vízzel, vízpermettel.

Tekerjük be vastag szőnyegbe, pokrócba, gurítsuk ki. Ha vannak testvérek, játsszunk kicsi a rakást. Legyen mindenki azon a helyen, ahol a legszívesebben tartózkodik.

Kis odafigyeléssel még nagyon sokféle élvezetes játékot találhatunk ki, ami amellett, hogy fejleszti a gyermekünk taktilis érzékelését, a szülő–gyerek kapcsolatot is erősíti. Küldjetek ötleteket Ti is. Hogyan segítitek gyermeketeket, hogy taktilis rendszerük, érzékelésük optimálisan működjön?

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Korlátozzuk az okostelefonokat!
iskola, óvoda

Korlátozzuk az okostelefonokat!

Hangzik sok szülő felhívása. Együtt, közösen üzenjünk hadat, az iskola ne engedeje, a szomszéd fiú ne mutogasson videokat a gyerekemnek, és számos világhírű fejlesztőre, kutatóra hivatkozva óvjuk meg gyerekeinket. Miközben azt fejeltik el, hogy az első eszközt nem az iskola, nem a szomszéd kisfiú, hanem ők maguk adták a gyerek kezébe. Ők kapcsolták be a tévét és ők tanítják a felhasználói szokásokat a saját gyermeküknek.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.