Kapcsolat Facebook Bejelentkezés

A megfélemlítés megelőzésének valódi módja: inkluzív otthonok és óvodák, iskolák teremtése

Csukd be a szemed. Képzeld el, hogy 3 éves vagy, ülsz az óvodai szőnyegen és részt veszel egy csoportos foglalkozáson. Arra kérnek titeket, hogy figyeljetek és kövessétek az utasításokat. Néhányan nyugodtan ülnek és részt vesznek a feladatban, de te nem. Forrás: theconversation.com

Mozognod kell. Be akarsz ugrani a kör közepébe, nem tudod kivárni a sorodat. Hangokat adsz ki és impulzív mozdulatokat végzel. A többiek kinevetnek azért, mert nem veszel részt a játékban és ráadásul zavarod is őket. Néhány gyerek megkérdezi, hogy miért viselkedsz így? Azt kérdezik, hogy miért vagy más?

Egy óvópedagógus sokféleképpen reagálhat erre. Vagy olyan környezetet teremt, amely elítéli a sokféleséget. Vagy támogatja és ezáltal arra ösztönzi a gyerekeket, hogy törődjenek egymással, elfogadják egymást.

A gyerekek gyakran azzal kerülnek szembe a mindennapjaikban, hogy ők nem fontosak, nem hallják, nem értik meg és nem fogadják el őket olyannak, amilyenek. Ez nagyon fájdalmasan érint mindenkit, hiszen kapcsolatteremtésre születtünk. Valamint ez a fajta elutasítás egyenes út a gyerekközösségen belüli bántalmazás, zaklatás kialakulásához.

Az elkövetők egyben áldozatok is. Egy olyan környezet áldozatai, amely sebezhetővé, mellőzötté, alulértékelté, el nem fogadottá, meg nem értetté teszi őket. Ők maguk kicsinek és jelentéktelennek érzik magukat.

Óriási szerep hárul az óvópedagógusokra és a szülőkre annak érdekében, hogy csökkenjen a mindennaposan előforduló megfélemlítések száma. Olyan tereket kell létrehozni mind otthon, mind pedig az óvodákban, amiben a gyerekek biztonságban érzik magukat, és ki merik fejezni az érzelmeiket, érzéseiket.

Az empátia fejlesztése

Hatalmas különbség van a társadalmi rétegek között. Ami magában foglalja az etnikai, a vallási, a kulturális, a nemi, az identitásbeli különbségeket, a fogyatékosságot, valamint a személyiség- és viselkedésbeli különbségeket is. A különbözőségek nem szabad, hogy félelmetesek legyenek a gyerekek számára; inkább beszélni kell róla, és bátorítani kell őket arra, hogy a másságot elfogadják.

Az empátia és a tudatelmélet fejlesztése korai gyerekkorban segítheti a gyermeket abban, hogy megértse a különbözőségeket, azáltal, hogy megosztja az érzéseit másokkal és megérti mások nézeteit és tapasztalatait.

Egy inkluzív környezet kialakítása mind az iskolában, mind pedig otthon segítheti a gyerekeket abban, hogy megértsék és elfogadják a különbségeket. Egy korai tanulási környezetben könnyű megérteni, hogy mindannyian különbözőek vagyunk: különböző módon tanulunk, különbözőképpen értünk dolgokat és különbözőképpen szocializálódunk. Néha sokkal könnyebb észlelni a különbségeket, mint észrevenni a hasonlóságot.

Most menjünk vissza az ovi szőnyegére, ahol nem tudtál nyugodtan ülni és figyelni. Egy inkluzív környezet és egy érzékeny óvópedagógus megengedte volna neked, hogy ficánkoljál a szőnyegen. Adott volna a kezedbe egy kis játékot, amit nyomogathattál volna, ami segít összpontosítani a figyelmedet. Képzeld el magad, ahogy ficánkolsz és közben nyomogatod a stresszoldó kockát. Elfoglalod magad és közben összpontosítasz.

Inklúzió előítélet nélkül

Az óvópedagógus érzékeny és inkluzív cselekedeteiben a kihívás abban rejtőzik, hogy a többi gyerek észreveszi, hogy neked nem kell egy helyben ülnöd és közben még nyomogatsz is valamit a kezedben, ezért ők is ezt szeretnék csinálni.

Könnyen érezhetjük úgy, hogy az nem tisztességes, ha az egyik gyereknek megengedjük, hogy ficánkoljon, míg a többinek nem. Ami érdekes az inkluzív környezet megteremtésében az az, hogy teljesen rendben van, hogy mindannyian mások vagyunk és mindannyian különböző dolgokat teszünk a fejlődésünk és a tanulásunk támogatásának érdekében.

Az egyik fontos elem, hogy az óvópedagógusok képesek legyenek nyíltan és gondolatébresztően beszélni a különbözőségekről annak érdekében, hogy csökkentsék az előítéleteket. Fontos, hogy képesek legyenek meghallani és megérteni minden gyerek perspektíváját azért, hogy ezt mondhassák: „Petinek szüksége van arra, hogy valamit nyomkodjon a kezében ahhoz, hogy ránk tudjon figyelni”.

A gyerekek látják és megtapasztalják a különbözőségeket. Megértik, hogy amikor Petinek szüksége van valamire ahhoz, hogy figyelni tudjon, akkor ő azt megkapja, és majd ha nekik lesz szükségük valamire, akkor ők is meg fogják kapni.

Az inklúzió modellezésével lehetőséget teremtünk arra, hogy megmutassuk, hogyan tudunk küzdeni a diszkrimináció és az intolerancia ellen a társadalomban, és a gyermekek bántalmazása ellen. Ez az egyetlen módja a változások hatékony előremozdításának.

A szülők és a pedagógusok támogathatják a gyermekeket azáltal, hogy megtanítják nekik a következőket:

Az érzések megnevezése

Amikor a gyerekek azonosítják, és megértik saját érzéseiket, azt is megértik, hogy mások hogyan érzik magukat. Ahogy a gyerekek egyre idősebbek lesznek, a szülők és a tanárok mind a magukban, mind pedig másokban felbukkanó bonyolultabb érzelmekre koncentrálhatnak, többek között a szégyenre, a bűntudatra, a zavarra, a haragra, a félelemre és a szomorúságra.

A különbözőségek megértése

Beszéljük meg, miben különböznek a gyerekek (magasabb, alacsonyabb) és miben hasonlóak (mindannyian szoktak szomorúak lenni). Próbáljunk meg nem nagy feneket keríteni annak, ha egy gyerek megemlíti, hogy ki a fogyatékos és kinek van más bőrszíne. Ezek egyértelmű különbségek és ha mi nem viselkedünk természetesen, azt gondolják, hogy ez valami olyan dolog, amitől tartani kell.

Segítsünk másokon!

Kapacitáljuk a gyerekeket, hogy segítsenek másokon! Amikor egy másik gyerek dühös, beszéljük meg, hogy vajon miért és próbáljuk jókedvre deríteni. Az empatikus készség fejlesztése és a miénktől eltérő vélemény elfogadásának megtanulása nagyszerű dolog.

Vigyünk véghez jótetteket!

Tegyük lehetővé a gyerekeknek, hogy megtapasztalhassák milyen az, ha valakivel jót teszünk. Ismerjük fel a gyerek erősségeit, képességeit, valamint azt, hogy ezeket hogyan tudja felhasználni mások segítésére. Beszéljünk róla, hogy ez mit jelent nekik. Tanítsuk meg a nagylelkűséget és kedvességet, jóságot.

Hozzuk rendbe a kapcsolatainkat!

Mindig meg fogunk bántani embereket, ez az élet része. Amikor a gyerekünk akár véletlenül, de akár szándékosan megbánt valakit, segítsünk neki abban, hogy rendbe hozhassa a sérült kapcsolatot (pl. szóbeli vagy írásbeli bocsánatkéréssel). Ösztönözzük a gyerekeinket arra, hogy vállalják a tetteikért a felelősséget.

Mutassunk mintát!

Úgy viselkedjünk, ahogy szeretnénk, hogy a gyerekünk is viselkedjen. Ha egy szülő bántalmazza a gyerekét vagy agresszíven bánik vele, nagyon nehéz lesz a gyereknek magáévá tenni az empatikus, gondoskodó magatartást.

Ha saját viselkedésünk megváltoztatásával foglalkozunk, beszéljük meg a gyerekkel. Elmagyarázhatjuk, hogy ez milyen érzéseket vált ki belőlünk, micsoda nehéz küzdelemmel jár a berögződések megváltoztatása. A gyerekünk meg fog érteni minket. És bocsássunk meg magunknak, ha valamit rosszul csináltunk. Mindannyiunkkal megesik. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.