Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Demokratikus nevelés

Na, annál unalmasabb dolog vélhetően nincs, mint amikor valaki egy konferenciáról ír beszámolót. Én mégis most valami hasonlót teszek. De biztosíthatlak benneteket, lesz ebben néhány olyan mondat, amiért érdemes végigolvasni ezt a pár bekezdést. Különösen azoknak, akiket valóban érdekel, hogyan lehet partnerként, együttműködve terelgetni a gyerekeket, berendezni egy családot, netán egy osztályközösséget. 

A demokratikus nevelés ma Magyarországon egy nagyon fontos és megosztó téma. Erről tartott konferenciát a Demokratikus Nevelésért Egyesület, akiket sokféle inspirációért érdemes meglátogatni a közösségi oldalukon. https://www.facebook.com/Demokratikus-Nevelésért-és-Tanulásért-Egyesület-183434018431569/

Fontos leszögezni, hogy demokratikus nevelőnek nem az anarchiát kedvelő hippiket, az idegbeteg, de szólni nem tudó szülőket nevezzük, de nem is „a liberális nevelés ideje lejárt” bullshit-ben emlegetett kétségbeesett felnőtteket. Mindezeknek semmi közük sincs a demokratikus neveléshez. A liberális egy másik tészta, de hagyjuk ezt most, mert azt is sokan szitokszónak használják, ahelyett, hogy tudnák, pontosan mit is jelent.

Demokratikus nevelésnek azt nevezzük, amikor partnerei vagyunk egymásnak, megbecsüljük egymást. Nem hatalmi szóval, a hierarchia magasabb fokán állás jogán érvényesítjük az érdekeinket, hanem a másikat teljes értékűnek tartjuk a maga valójában. És bizony ezt nem hogy a gyerekekkel való kommunikációnk, hanem a felnőtt életünk során is nagyon nehéz megvalósítani. Beszélünk ugyan itt demokráciáról, de olyan messze állunk tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Mégis, van bennünk egy ideálkergetés, mert valamiért néhányan szeretnénk nem csak a hangzatos szavak, hanem a mindennapjaink szintjén is ezt megélni. A legfontosabb azzal szembesülni, hogy a demokráciáról beszélni és azt megélni, azzal élni két különböző dolog. Amikor a demokratikus neveléssel elkezdünk foglalkozni, azt látjuk, hogy csupa olyan megoldásunk van, ami mind nem demokratikus. Nevetséges, mi?! Na, például ezért fontos konferenciát rendezni erről, hogy legalább elkezdjünk beszélni róla. Mert, ha beszélünk róla, akkor időnként eszünkbe jut. És ha időnként eszünkbe jut, akkor a hétköznapjainkba befészkelheti magát. És ha ez megtörténik, akkor azon túl, hogy a szűkebb környezetünkben megtanulunk új interakciókba lépni egymással, esély lesz arra, hogy egyszer a sok kicsi összeadódik, és alakul majd belőle egy demokratikus társadalom, vagy legalább egy valós törekvés. Ahelyett a bohóckodás helyett, amit ma élünk.

Miközben divatos az alternatív és modern szemléleteket előnyben részesíteni, nézzünk csak rá a felvételi őrületekre, addig a valós alkalmazása, vagy a mindennapi életben való megjelenése sokféle nehézséget okoz a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt.

Mindazok az előadások és kerekasztal-beszélgetések, amelyek megrendezésre kerültek, és amelyekre alkalmam volt bepillantani, megerősítettek abban, hogy milyen széles lehetőségei és alkalmazási területei vannak a demokratikus működésnek.

Magam, mint előadó is részt vettem a konferencián, és az általam tartott workshop fókuszába az iskolán belüli demokratikus kommunikációt állítottam. Egy formálódó iskola szervezőjeként, az egyik legnagyobb lehetőséget abban látom, hogy a gyerekeket saját példáinkon keresztül a partneri, demokratikus együttműködésre és kommunikációra tanítsuk. Mindaz a tartalom és tananyag, ami megjelenik az iskolákban, csupán vivő anyaga annak a szociális kompetenciának, amely az együttélésre, a közös gondolkodásra, a partneri munkára tanít. A hétköznapi eseteken, történéseken és az iskolai tananyagon keresztül kell megtanulnunk és megtanítanunk, hogyan működnek a folyamatok egy családban, munkahelyen, egy közösségben. Az iskola elsődleges feladata ez a szociális színtér. Ahol meg kell tanulnunk azokat a formulákat, amelyekkel boldogulunk, sikeresek és hitelesek tudunk lenni életünk folyamán. A workshopon közösen kerestünk példákat és ellenpéldákat a partneri kommunikációra. Azt boncolgattuk, vajon miért alkalmazzák sokan és mennyiben sikeresek a hierarchikus eljárások. Mi a motivációja tanárnak, diáknak, szülőnek az egyes megnyilatkozásaik során. És hogyan lehet egy olyan közösséget életben tartani és működtetni, amelynek elsődleges feladata az egymáshoz fordulás, az egyéni utak támogatása és az együttműködés.

Egy ilyen kis, véletlenszerű közösségben is tetten érhető a sokféleség. A sokféle álláspont, érintettség és tapasztalat. Ezeknek a felhasználása, egymás meghallgatása olyan erőforrásként működött a workshopon, hogy a részvevők megszólítottnak érezték magukat. Bevonódtak és felelősséget tudtak érezni mindazokért a folyamatokért, amelyek zajlanak a társadalomban, a kisebb közösségekben.

Külön öröm volt, hogy nem csak szakemberek, hanem szülők is résztvevők voltak nagy számban, ezzel is közvetítve azt az igényt, hogy szeretnének új mintákat, más megközelítési módokat megismerni, alkalmazni.

A 21. századi kommunikációs és információs forradalom egy olyan paradigmaváltásra kényszeríti a társadalmat, ahol az egymással való bánásmód, a személyes interakciók nagyon nagy figyelmet kapnak. Figyelmet kapnak egyrészt, mert kevés és felületes minőségűvé válnak a kapcsolatok tömegesen. És figyelmet kapnak, mert egy egyéniség rendkívül fontossá válik. A partnerség, az együttműködés kikerülhetetlen a célok sikeres eléréséhez. Kevés és rossz tapasztalataink megnehezítik a hétköznapi életben való alkalmazását a partneri kommunikációnak. Megszűntek vagy eltűnni látszanak a hagyományos megoldások, viszonyok, és új vagy újszerű kapcsolatok alakulnak. Újra kell értelmeznünk a pedagógus, a szülő szerepét. Másként kell tekintenünk a gyermekeinkre, a fiatal generációkra. És közösen kell meghatároznunk új, elfogadható minőségi együttlétet és az ehhez kapcsolódó szabályokat.

Ezekben a folyamatokban egymásra vagyunk utalva. Együtt kell megtalálnunk a kulcsokat és együtt kell végigmennünk az úton. Amelyben ha jelen vagyunk, már önmagában lehetőséget adtunk annak, hogy a saját tanulásunk során támogatást és segítséget adjunk azoknak, akikkel együtt menetelünk.

A konferencia ennek az útnak egy kivilágított szakasza volt. Együtt lehetett lépdelni sokféle társunkkal. Együtt lehetett gondolkodni és eszmét cserélni mindazokról a tapasztalatokról, amit mi együtt szereztünk. Ettől rendkívüli erővel rendelkezett a program és nagyon jó hangulatban, oldott légkörben lehetett találkozni és beszélgetni szakemberekkel, civilekkel, együttműködő partnerekkel. A hétköznapjainkban is ilyen felületeket, találkozásokat kellene megtapasztalnunk otthon és az iskolában.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.