Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Az internetes zaklatók maguk is áldozatok – nekik is szükségük van segítségre!

Az online zaklatás nagyban különbözik a hagyományos zaklatástól. Az elkövetők és az áldozatok nem állnak feltétlenül szoros kapcsolatban egymással, nem járnak ugyanabba az osztályba, ugyanabba az iskolába. Könnyen előfordulhat, hogy névtelenül folyik a zaklatás, ami még jobban csökkenti az elkövető gátlásait, hogy bántóan, kegyetlenül viselkedjen. Nem ér véget, amint hazaér az áldozat, nem szabnak határt a napszakok. Valamint a potenciális leleplezés és az áldozatban keletkezett sebek egy hatalmas skálán mozognak. Forrás: theconversation.com

Az internetes zaklatás elől nincs menekvés. Az üzeneteket titkosan, névtelenül küldik el a zaklatók és kapják meg az áldozatok, nincs esély arra, hogy valaki közbelépjen és leállítsa őket. A zaklatott személy gyakran bántalmazza saját magát, öngyilkosságot kísérel meg, valamint olyan mentális egészségügyi problémákkal küzd, mint a szorongás vagy a depresszió. De mi a helyzet az online zaklatással? A tétek magasak, hiszen jobban ki van téve az áldozat a kortársainak, valamint tartós lehet a zaklatás, azaz nagy valószínűséggel a következménye is súlyosabb.

A legutóbbi kutatás során, amelyben tanulmányozták a 90-es évek közepe óta az online zaklatásról megjelent összes adatot, feltárják az online zaklatás és az önkárosító magatartás, illetve az öngyilkossági hajlam közötti összefüggéseket. 30 különböző országból, több mint 150.000 gyerekről és fiatalról szóló információt gyűjtöttek össze ebben a kutatásban.

A szakértők úgy találták, hogy minden 100 gyerekre jut 13 olyan gyerek, aki valamilyen formában már átélte az online zaklatást. És azok között, akik online zaklatás áldozatai voltak duplájára nő az önkárosító és az öngyilkosságra utaló magatartás. Érdekes módon a számítógépes zaklatás elkövetőit is nagyobb valószínűséggel foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata és kísérlete, bár kisebb mértékben, mint az áldozatokat.

A kutatás során arra is fény derült, hogy minden 20 fiatalból 1 érintett mind az elkövetői, mind pedig az áldozati oldalon. Úgy tűnik, hogy a számítógépes zaklatásban részt vevő gyerekek, fiatalok, akár áldozatok vagy elkövetők, gyakrabban bántalmazzák saját magukat vagy hajtanak végre öngyilkossági kísérletet. Ez a kettősség inkább a fiúkra jellemző, akiknél úgy találták, hogy magasabb a depresszióra és az öngyilkosságra való hajlam.

A kör vége

Nyilvánvalóan, újabb és hatékonyabb módszerekre van szükségünk, hogy egyszer és mindenkorra megakadályozhassuk a számítógépes zaklatást. Számos nagyszerű kezdeményezés próbál foglalkozni ezzel a fajta zaklatással. De a felnőttek számára egyre nehezebb lépést tartani ezzel a gyorsan változó környezettel, ezért valóban meg kell keresnünk a fiatalokat, hogy segítsenek megállítani.

A kutatási eredmények világossá teszik, hogy a zaklatás elleni programoknak és protokolloknak kiegyensúlyozottabb módon kell kezelniük mind az áldozatok, mind az elkövetők szükségleteit. Megállapították, hogy az online zaklatással küzdő diákok kevésbé valószínű, hogy beszámolnak a megfélemlítésről és kérnek segítséget, mint a hagyományosabb módon áldozattá válók. Így a pedagógusoknak, iskolai dolgozóknak kell olyan kapcsolatot kialakítani velük, hogy segítségkérésre ösztönözhessék a diákokat és elég képzettek legyenek a jelek felismerésére. Erre a viselkedésre úgy kell tekinteni, mint egy lehetőségre, amellyel segítséget nyújthatunk a sebezhető számítógépes zaklatóknak, nem pedig csupán, mint egy fegyelmezési eszközre. Ezeket a kapcsolódó kockázatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, valamint a büntetés nem segíti a fiatalokat a probléma megoldásában. Az iskolai kirekesztés vagy az osztálytermen kívül eltöltött idő (a tanárok által a számítógépes zaklatás elleni közös válasz) hozzájárulhat az egyén elszigetelődésének érzéséhez, és a reménytelenség érzéséhez vezet, amihez gyakran a serdülők öngyilkossági kísérlete is társul.

Nem kétséges, hogy az internetes zaklatást figyelembe kell vennie a politikai döntéshozóknak, akik a zaklatás megelőzését és a biztonságos internethasználati programokat is népszerűsítsék. Miközben az iskoláknak tudatosan foglalkoznia kell a biztonságos internethasználattal, addig a különböző szervezeteknek online támogatást és tanácsadást kell nyújtaniuk mind az áldozatok, mind az elkövetők részére. Fontos, hogy megtanítsák a fiataloknak, hogyan léphetnek közbe, mint kívülállók.

A családoknak és a közösségeknek is többet kell tenniük. Bár a felnőttek számára nehéz lehet, hogy lépést tartsanak a legfrissebb platformokkal vagy cyber celebekkel, de fontos, hogy már idejekorán elkezdjenek beszélgetni a gyerekekkel az online térben való létezésről. Egyszerűen beszéljünk arról, hogy hogyan kell viselkedni az online térben, hogy milyen hatással lehet egy másik emberre egy látszólag vicces megjegyzés, hogy hogyan érinthet valakit, ha úgy osztunk meg képet, videót, de bármilyen információt róla, hogy nem kértük a beleegyezését.

A zaklatás bármilyen formájával való foglalkozás nem könnyű. Nehéz lehet szimpátiával fordulni egy zaklató felé, de ha mindannyian tudjuk, hogy az áldozatok és a zaklatók néha egy és ugyanazok - mind veszélyeztetett gyerekek és fiatalok – így könnyebben tudjuk biztosítani számukra a segítséget, támogatást, amire a leginkább szükségük van.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.