Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Hogyan válik felelős felnőtté, szülővé a gyerek?

Szerda este a TASZ rendezett egy konferenciát ösztön és ösztönzés, mitől születik több gyerek címmel. E kérdés kapcsán felmerül az iskolák, a közoktatás szerepe is. Erről osztok meg néhány nagyon egyszerű gondolatot, ami alapvető fontosságú lenne ahhoz, hogy egyáltalán felnőtt, felelős szülőként tudjunk gondolkodni gyermekeink jövőjéről. 

Óvodás koromban, a Kádár rendszerben, egy narancssárga műanyag pohárban ecetes salátát kínáltak nekünk, gyerekeknek az ebédhez. Utáltam. De kötelező volt megenni. Az óvónéni belém tömte, majd a maradékot a polc tetejére tette, hogy alvás után be kell fejeznem.

Elsőben a folyosón kellett gyakorolnunk az olvasást a szünetben és az udvari játék helyett, ha nem ment folyékonyan. Nem szabadott szaladoznunk, és a matek feladatokat csak egyszer mondta el a tanítónéni, aki nem értette meg, az rossz volt.

Csak úgy és akkor volt jó a válasz, ha minél inkább hasonlított a tanár által elmondottakra. Csakhamar kiderült, hogy sikerre akkor visszük, ha minél kevésbé térünk el az átlagostól és a szokásostól. Nehéz volt belesimulni és hozni az átlagot.

Ha körülnézek, nem nagyon mutat más képet ma sem a közoktatás. Előre leírt direktívák és elvárások mentén kell felnőniük a gyerekeknek, az eltérések és sajátosságok nehézségként definiálódnak, és a karrier szempontjából tipikus út a becsülendő, a fegyelem és engedelmesség a legfőbb erények közé tartoznak.

Ezek után egy fiatalnak, aki a maga érvényesülését és valódi énjét igyekszik kihámozni a valóságból, két választása van: vagy nem szül gyereket, vagy szül, és iskolát csinál. Én az utóbbit választottam.

Mindezt persze egy biztonságos terepen, egy már létező alma materben, olyan közeget teremtve, ahol már hatévesen egyéni útja lehet a gyereknek, és ezzel esélyt kap arra, hogy már egészen korán megtapasztalhassa saját, valódi énjét.

Vannak ilyen iskolák máshol is, de kevés férőhellyel, és kevés család számára elérhetők. Alternatívok, államiak, egyháziak, vagy bármilyen fenntartásúak. Abban hasonlítanak, hogy ott jó gyereknek lenni. Hogy tisztelik és szeretik az oda járókat. Hogy a családok oldalán állnak a tanárok. Hogy nem hatóságként működik az iskola. Hogy lehet másképp fejlődni. Kilengéseket tenni. Nem kell az elvárásoknak megfelelni, elfogadható, hogy egyéni próbálkozások vannak. Esély van arra, hogy kipróbálják magukat, megégessék magukat, hibázzanak és sikerre vigyék a szándékaikat. Ahol a pedagógusok társaikká szegődnek és nem egy hatalom letéteményesei.

Ezekben az iskolákban kedvet adnak a gyerekeknek ahhoz, hogy felnőttek legyenek. Reményt és esélyt adnak arra, hogy higgyenek magukban, meg tudják valósítani magukat, az álmaikat, az elképzeléseiket. Lehetőséget teremtenek arra, hogy ne csak az előre járt útban, hanem az ismeretlenben, az egyediben gondolkozzanak.

Ezekkel a képességekkel az élet legnehezebb helyzeteiben is helyt tudnak majd állni. Hogy bármi történik, majd jön egy jó megoldás. Hogy nem lesznek kiszolgáltatottak, képesek megállni a helyüket külső támogatás nélkül is, önállóan. Hogy ők a saját életük irányítói. Hinni fognak abban, hogy életet adni jó. Megmutatni a világot öröm. És nem szorongás, megfelelni vágyás irányítja az óvatos hétköznapokat.

Az iskolának azt kellene megmutatnia, milyen jó rácsodálkozni a világra. Hogy milyen utak vezethetnek el a felfedezéshez. Hogy mindenkinek van saját olvasata, saját útja, ami egyedi és megismételhetetlen. És ehhez jó kapcsolódni. Egymásra jó rácsodálkozni. És ezt a nyitottságot, örömet és bátorságot érdemes megosztani a gyerekeinkkel.

Az a szülő, aki azt látja, hogy az iskola öröm, szívesebben vállal majd még egy gyereket. Ha azt látja, hogy nem küzdelem, szenvedés és az élet megnehezítése az iskola, hanem valódi partnerség van és bármilyen akadály is gördül a család elé, az iskolában szövetségesre lel, annak kedve lesz második, harmadik gyereket vállalni. Legyenek ők akármilyen adottságúak, tehetségűek. Mert azt fogják látni, hogy van perspektíva, van jövő. Azok az AKG-s volt diákok, akiknek kisiskolás gyerekeik vannak, látatlanban adják most az AKG általános iskolájába a gyermekeiket, mert saját példájukon tudják, hogy nincs lehetetlen vállalkozás.

Ha több ilyen iskola volna, ha többféle választási lehetőség adódna a szülők igényeire, és ezzel egy segítséget, támogatást kapnának az iskolától, és mindez bárki számára elérhető volna, nem csak egy elit réteg számára, akkor nagyobb volna a kedv a gyerekvállalásra.

Lehet törvényt változtatni, szabályozni és előírni. Lehet hitelt, pénzt és kedvezményt biztosítani, hogy nagyobb kedvvel szüljünk gyereket. Csak épp nem ettől lesz nagyobb esély a teljes élethez. Mert végeredményben az egyéni út és az egyéni lehetőségek azok, amelyek megteremtik a vágyat arra, hogy továbbörökítsem az életet.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.