Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Miért fontos a diagnózis?

Sok felnőtt ember él különböző nehézséggel, amiről talán fogalma sincs. Vagy lehet hogy sejti, hogy valami nem klappol, de szégyelli, azt hiszi értéktelen amiatt. Ő kevesebb a többieknél. És cipeli egy életen keresztül, hogy nehezen koncentrál, nehezen olvas, hogy szétszórt vagy kifolyik a kezei közül a munka.

Bírálatot és meg nem értést tapasztal, ő is magát ostorozza, egyre nagyobb és teljesíthetetlenebb követelmények elé állítja magát, és azt hiszi, hogy csak úgy, csak olyan módon tökéletes megoldani a helyzeteket, ahogy a többség. Neki nem megy. Vagy egyáltalán, vagy csak más úton. Vagy lassabban. Vagy hibásan. Vagy akadozva.

Ahelyett, hogy szembe nézne a problémákkal, és az azzal való együttélést fejlesztené a lehető legmagasabb fokra, azzal az adottsággal dolgozna és ahhoz képest alakítaná ki a működési modelleket, megoldási eljárásokat, egy lehetetlen küldetést visz véghez. Úgy élni, ahogy az számára nem természetes.

Önmagunk elfogadása az első lépés ahhoz, hogy kiteljesedjünk, hogy sikeresek legyünk, hogy véghez vigyük a szándékainkat.

Gyerekkorban kezdődik mindez. Ahogy a szülők viszonyulnak a gyermekeik egyéniségéhez, adottságaihoz. Ma, amikor rendre egyre több a különleges bánásmódot igénylő gyerek, még ma is szégyellni való, nehezen feldolgozható, ha azt kéri a pedagógus a szülőtől, hogy legyen egy vizsgálat, egy mélyebb elemzés. Amivel nem a stigma, a skatulyázás a cél, hanem a jobb megértés, a szakszerűbb hozzáállás, a gyermek érdekében megteremthető legjobb környezet.

Egy gyereknek is nehéz azt megélni, hogy neki fejlesztésre kell járnia, hogy neki nehezebben megy, hogy neki másképp kell mint a többségnek – bár ez egyre kisebb többség – de azt még nehezebb feldolgozni, amikor megléphetetlen akadályok elé kerül, hogy bármit is tesz nem fogja tudni teljesíteni, mert nem rá, nem hozzá van szabva. Ennél kudarcosabb helyzet nincs.

Nem az a ciki, ha kiderül, a gyerek diszlexiás, hiperaktív vagy aspergeres. Az a ciki, ha úgy teszel, mintha nem lenne az! Mert azt üzened ezzel, hogy csak a saját komfortod fontos számodra, csak a szülői szereped az, amiben tökéletesnek kell érezned magad, és ha kiderül, a gyereked valamiért eltérő úton fejlődik, akkor hajlamos vagy magadat okolni.

Ismertek olyan felnőtteket, akik ránézésre okos, intelligens, tehetséges emberek, mégis nem megy nekik? Mégis állandó kudarc, munkahelyről, munkahelyre járva sosem tudják a valódi tudásukat megmutatni? Hogy bármekkora erőfeszítést is tesznek, sosem tudják azt a maximumot hozni, amivel elégedettek lennének ők is és a környezetük is? Ehelyett különböző elkerülő mechanizmusokat, rejtőzködő szerepeket alakítanak ki. Sokan agresszívek és érzéketlenek lesznek, vagy magányos harcosok, akik képtelenek az együttműködésre, mert ezzel kompenzálnak, nehogy kiderüljön, hogy valami nekik nem megy.

Felnőtt korban sem késő utánajárni, ha úgy érzed, valami nem stimmel. valami nehezebb, valami akadályoz abban, hogy kiteljesedj! De leginkább a kisgyerekkor alkalmas arra, hogy feltérképezzük a képességeket, adottságokat, működéseket, nehézségeket. És ezeket szisztematikus, elemző úton sorra vegyük, megvizsgáljuk, segítsük, támogassuk, fejlesszük. Azért, hogy minél inkább sikeres életet élhessünk. A hétköznapokat ne a rejtőzködés, a kompenzálás és a kétségbeesett próbálkozások, elkerülések vezéreljék!

Félünk, ha kapunk egy képletet, ilyen vagy olyan az a gyermek, az egy életre megbélyegzi. De új tudást kell szereznünk! Meg kell tanulnunk az információkat a helyén kezelni! Ez a teljes képben csak egy újabb részlet, mint hogy valaki szőke, barna, kék szemű, alacsony vagy magas. Ha azt látod, hogy a gyermeked alacsony növésű, nem a kosárlabda felé terelgeted, hanem azt mutatod meg neki, milyen jó autóversenyző vagy zsoké lehetne belőle. Ugyanezért fontos a diagnózis, ami a tanulási képességekre vonatkozik. Csak ahhoz szakember kell, azt Te, mint a szülője nem biztos hogy látod, nem biztos, hogy felismered. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.