Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Nyár, iskola előtt

Akár egy romantikus film címe is lehetne, de ez nem az. Hanem az utolsó felhőtlen boldog hetek krónikája. Sok család számára gyökeresen átalakul az élet, amikor az első gyerek iskolába lép. És erre nem árt készülni felnőttnek, gyereknek egyaránt.

Hogy mitől gyülekeznek a sötét fellegek, az mindenkinél más. De leginkább a bennünk élő félelmek, sztereotípiák és korábbi rossz tapasztalatok azok, amelyek szorongásre késztetik főképp a szülőket. Persze a “jobb” óvodákban is tesznek erről, hiszen a nagycsoportosokat ideje korán felkészítik arra, mi mindent nem lehet majd az iskolában, mire kell számítani, és egy iskolásnak mire kell készen állnia. És ha ez vagy az nem úgy lesz, akkor aztán …

Ezektől a szülők is félnek. Nehogy ne feleljen meg a gerekük, nehogy kiderüljön, milyen akaratos, szófogadatlan, figyelmetlen vagy túl játékos. Mindezek tetejébe még az is ott van, hogy reggel nagyon korán kell kelni, eltűnnek a békés óvodába ballagó, ráérős reggelek. Én hónapokig ordítani tudtam volna, amiért elveszett az összebújós, reggeli családi életünk.

Az utolsó nyár persze büszkeséget is hoz a családba, hogy mekkora nagy lett már az a gyerek, komoly iskolás, akinek egyre gyűlnek a suli cuccai, amivel boldogan bíbelődik, örömmel rohangál hátán az iskolatáskával. Nem tudja, hogy hamarosan a pokolba fogja mindezt kívánni.

Mert ha tetszik ha nem, a nagy átlag szerint az iskola szar hely. Ahol megszűnik a szabad tevékenység, az önfeledt elmélyülés, ahol épp, amikor valami érdekes lesz, azt abba kell hagyni, ahol roham léptekben kell megfelelni az elvárásoknak és megugrani az akadályokat. Épp csak az nem történik meg, ami a kiskrampónak ott és akkor fontos. Nincs idő a nyugodt átmenetre, a kedves, simogató szavakra. A sok játékra, a biztonság megteremtésére. A barátkozásra, a felfedezésre. Mert be kell tartani a tanmenetet, haladni kell a tananyaggal. És ez már mindig így lesz.

A többséggel ez fog történni. Persze mindig lesznek szerencsés kivételek, és van sok sok törekvés arra, hogy ez ne így történjen. De ne legyenek illúzióink. Leginkább ez a jellemző. És ez ellen nemigen tehetünk semmit. Hiszen zsigereinkben ott hordozzuk a félelmet, mi van, ha valamit lekésünk, ha hibázunk, mi lesz, ha nem úgy felelünk meg?! Egyáltalán, mi lesz, ha nincs fegyelem és rend?! Mi van, ha kilóg a sorból, ha másképp fejlődik?! Félünk, hogy ha nem tanulja meg az ly alkalmazásának szabályait, a szorzótáblát, a szólásokat, közmondásokat, a stopper órával lemért olvasási sebességet, a kőzetek bányászati helyeit, a botsáska szaporodási szokásait, az abc-t, a térképolvasást, a himuszt, a törteket, a szófajokat, és még sok minden egyebet az előre kijelölt időpontban, akkor lemarad és soha többé nem lesz boldog ember, sikeres felnőtt.

Illetve egy valamit tehetünk: Ha megpróbáljuk mi szülők elhinni, hogy nem ezek a fontosak. Vagy nem az előre megszabott sebességben a fontos. Hogy vannak egyéni utak. És mindenkihez van kulcs, csak meg kell találni. Kihez könnyebben és hamarabb megy, kihez lassabban, és görönygösebb úton. De az sem baj, ha valaki negyven évesen tanulja meg a kőzetfajtákat, vagy az ly írását. És az sem baj, ha valaki nem lesz agysebész.

Ha a könnyedséget, és azt a hitet át tudjuk adni a gyerekeinknek, hogy nincs lehetetlen, viszont van türelem és bizalom ahhoz, hogy fontos dolgokat vigyenek majd véghez, azzal már sokat tettünk. És nem csak a világ és az elit számára fontos dolgokat, hanem ha az is legalább olyan fontos lesz, hogy a közvetlen környezetüknek tudjanak hétköznapi örömöket szerezni, hogy elégedetten éljék az életüket és így lépkedjenek szisztematikusan előre, azzal a legfontosabbat megtanítottuk.

Az iskola előtti nyár erre nagyon alkalmas. Készítsük fel úgy a gyerekünket egy újfajta életre, hogy minél több időt töltünk vele, játsszunk vele mindenfélét, sok társasjátékot, próbáljunk ki sokféle sportot, beszélgessünk, meséljünk mesét, vagy saját történetet. Bíztassuk az önállóságra, adjunk neki teret és ne szavakkal, hanem magunkban bizzunk benne és tudjuk róla, hogy úgy jó, ahogy van. Ne akarjuk ennél jobban felkészíteni. Hiszen mindaz, ami hat év alatt nem történt meg, az úgysem fog egy nyár alatt. Viszont fontosabb, ha azt érzi, mi mellette állunk és lehet eső lehet hó, itt csak győzni lehet! 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.