Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Nehezen emészthető. Régen is voltak nehezen kezelhető gyerekek, akiket nem lehetett lenyugtatni, akik mindig vibráltak, sokszor voltak láb alatt. De mintha mára megnövekedett volna a hiperaktív gyerekeink száma. Nem csak a környezetüknek, nekik is igen nehéz szembenézni a mindennapokkal. Az állandó pezsgéssel, a túlpörgéssel, az „ájulással”, a rosszallással. Vannak, akik így születtek. Hogy pontosan miért és mitől, nehéz megmondani a pontos okát. Lehet a születés közbeni oxigénhiány, nehéz terhesség, a magzati korban elszenvedett károsodás, de lehet sejt szintű probléma is. De egész életükben hurcolják magukkal a nehézségüket. Terápiával, gondos odafigyeléssel el tudnak sajátítani olyan technikákat, amelyekkel átvészelhetik a nehezebb helyzeteket. Gyógyszerrel, kezeléssel javítható, megkönnyíthető számukra az élet.

És vannak akikről mi tehetünk. Mi, felnőttek tesszük élhetetlenné számukra az életet. És saját magunk számára is. Ők azok, akik tüneti hiperaktivitással bírnak. Valamilyen kiváltó oka van annak, hogy nehezen kezelhetők, hogy figyelemzavarosak, hogy túlmozgásosak. Velük könnyebb a dolgunk, annyiban, hogy náluk ezek a tünetek megszüntethetők. Kitartó és fáradságos nyomozó munka folytán utánajárhatunk, mi az, amit meg kell szüntetnünk ahhoz, hogy le tudjanak nyugodni. És ehhez nekünk, a körülöttük élő felnőtteknek kell önvizsgálatot tartanunk, alaposan szemügyre vennünk mi az, ami túl sok annak a kisgyereknek.

Megállapítani nem könnyű, hogy mi vezet ehhez a tünethez. Kínzó és fájdalmas és hosszú próbálkozások sora, mire eltaláljuk, mitől nehéz a család élete. Mert ha egyértelmű és simán szembeötlő lenne, akkor persze valószínűleg nem csinálnánk. De általában nem az. Az is lehet, hogy a család többi gyereke nem is reagál ugyanarra a jelenségre ugyanolyan erősen. És ez együtt jár egy jókora önkritikával is. Képesek vagyunk-e magunkra, az életünkre olyan szemmel ránézni, miben kell változnunk ahhoz, hogy könnyebb legyen a gyermekünknek? Hiszen mindazt, amit eddig tettünk, csupa jóindulatból és szeretetből tettünk, engedtünk vagy adtunk meg.

Ha valaki mégis rászánja magát, hogy szembenéz magával, akkor sok konfliktusra számíthat a családtagjaival, a párjával, az érintett gyerekével. Mert egy sor olyan dologhoz kell hozzányúlni, ami szervesen, erősen, régóta beépült a család életébe.

Hogy a legegyértelműbbel kezdjük, beszéljünk a képernyőről. Mikor, mennyit és mit? De meghatározni sem kell. Mert lehet az, ami másnak meg se kottyan valakinek olyan dózis, amitől pörög, mint a ringlispil. Szóval drasztikusan kevesebb, csaknem semennyi tv, telo, gép. Persze lehet fokozatosan elvenni, mondjuk úgy, hogy korlátozzuk a tartalmat. Mert egészen megdöbbentő, hogy mennyi nem kívánt tartalommal kerülnek szembe a gyerekeink és ne csak a legdurvább horrorra és pornóra gondoljatok. Hanem a reklámokban, videoklipekben, ártatlannak vélt paródiákban megjelenő szexuális tartalom, szexizmus, anyagiasság, pénzéhség, divat, márka, szépségideálok, a rájuk dőlő felnőtt világ az, amihez elkezdenek viszonyulni és ez önmagában rendkívül megterhelő. Most mondhatjuk azt, hogy de hiszem ez a világ, nem nevelhetjük őket burokban, hát nem fogjuk! Épp eleget találkoznak majd ezzel az utcán, a boltban, az életükben. Nem kell külön csatornákon ezt nézniük!

A másik egészen egyszerű és tényszerű dolog, ami a tüneti hiperaktivitáshoz vezet, az a nem alvás. Ez összefügghet az előző képernyő hatással, hiszen a pihenés alatt ezeket a tartalmakat is fel kell dolgozniuk, és sok gyereknél időt is elvesz az alvástól, de önmagában is sajnos elég általános jelenség, hogy keveset és rossz minőségűeket alszanak a gyerekeink. Vannak elvárt óraszámok az egyes életkorokban, de nem ez a legfontosabb. Mert ez lehet egyénileg eltérő, de az is biztos, hogy túlzott a mértéke azoknak a gyerekeknek, akiknek a szüleik azt mondják, hogy hiszen az én gyerekemnek kevés az alvásigénye. Nehezen alszik el, és korán kel. Ez önmagában lehet egy tünet is, de az is lehet, hogy a család szokásait átalakítva ez könnyen megváltozik. Egy kipihent, időben ágybakerülő gyerekkel könnyebb megegyezni, könnyebb tanulni, jobban tud alkalmazkodni, jobban viseli a bármilyen frusztrációt, strapabíróbb. És nem utolsó sorban neki sokkal könnyebb! Ehhez nekünk kell megteremteni a megfelelő körülményeket. Kijelölni a határokat, elvárásokat megfogalmazni, „helyzetbe hozni” őket azzal, hogy időben kerül sor az alvást megelőző tevékenységekre. Hogy az igényeikhez és tempójukhoz megfelelő időt biztosítjuk számukra ahhoz, hogy megérkezzenek az alvásba! Hogy rendszert és rituálét teremtünk a vacsorával, a tisztálkodással, a mesével, a megnyugvással. Ha eddig ez nem így volt, nem is fog egycsapásra menni. De kis lépésekben el lehet érkezni a kívánt célhoz.

Az esti megnyugvást a tudatos étkezés is elősegíti, és ez a harmadik leginkább kézenfekvő ok, ami miatt ADHD tüneteit fedezhetjük fel a gyerekeinken. Nem mindegy, hogy mikor mit és hogyan eszünk. Egy külön fejezetet szentelhetnénk a gasztronómiai élményeknek, és azok fontosságának, de a rendszeres, változatos, az egyszerű szénhidrátoktól minél inkább mentesebb étkezés, a frissen elkészített nem tartósítószerrel telenyomott ételek megintcsak sokat segíthetnek a missziónk beteljesítésében. Az persze munkás vállalkozás, ha a pizza, kakaóscsiga, sajtos tészta kombóból ki akarunk törni, de nem lehetetlen! Kellő kreativitás és fokozatosság segíthet átállítani a kialakult rossz ízlést.

A tárgyaink, amelyek körülvesznek bennünket, mindent elárulnak rólunk. Azok száma is! Az látszik, hogy nagyon sok és sokféle ajándékkal halmozzuk el magunkat és a gyerekeket is. Gyakran jó és hasznos holmik ezek, szép és igényes tárgyak. De nagyon sok! Egy óriási „raktársöpréssel” induló változtatási akció kitisztítja a fejet és a lelket is, és persze a szobát, a lakásunkat, ahol mi magunk vagyunk.

Mozgás! A hiperatív gyerekek állandóan mozognak, minek plusz mozgás, kérdezhetnénk! Azonban a rendszerezett, irányított mozgás, vagy a szabad levegőn végzett szabad játék mást jelent. Ha van egy követhető menetrendje annak, hogy mikor és mennyit mozgunk, ha nem csak autóval közlekedünk, hanem gyaloglással, futással is megtehetjük a szükséges kilómétereket, akkor ez is része lehet a tünetek elleni harcnak. A természettel való közelség, a kapcsolat a széllel, hóval, Nappal, esővel segít a túlpörgött állapotot lecsillapítani. A csapatsportok az együttműködésre tanítanak, míg az egyéni tevékenységek a belső figyelemre irányítanak. A fejlesztő mozgás pedig épp egyénre szabva kondicionálja a szükséges idegrendszeri pályákat. És talán ez az egyik legnehezebb tétel, mert sietünk, időre megyünk, a legnehezebben tudjuk beleilleszteni a hétköznapjainkba a rendszeres, tudatos testmozgást.

Ezeken felül ki-ki végiggondolhatja saját életében, hogy vajon mi vezethet ahhoz, hogy a gyerek kibújik a bőréből? És mit tehet annak értelmében, hogy az megváltozzon? Mert sosem késő! Bármelyik pillanatban elkezdhetjük, ha úgy látjuk, szüksége van annak a gyereknek a változásra, mert számára a legnehezebb, hogy nem tud kereten belül maradni!
Könnyű, na az nem lesz! És lehet, hogy nem is jön egyből a megoldás! Sőt, kettőből sem! De mégis jobb, mintha azonnal a gyógyszer és a pszichiátria külső erői akarnák megoldani a problémát. Mert megoldani azt meg kell. Előbb – utóbb mindenkinél, ha nem akarjuk romlásba dönteni a gyerekeinket.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Ádéhádést csinálunk a gyerekekből
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Az ünnep feladata
ajánló

Az ünnep feladata

Az ünnepnek is van ám feladata! Nem csak úgy jön el! Néhány rendkívül fontos tudást hordoz magában! A következő hetekben ezeket kell megtenni ahhoz, hogy sikerrel zárjátok a téli szünetet, ezzel az évet is!
Lehet készíteni check list-et, mindet pipálni, így garantáltan nem marad ki egyetlen fontos elem sem!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.