Rét Ágnes
Minden olyan családban, ahol egynél több gyerek van, minden bizonnyal versengés folyik a szülők figyelméért. A verseny hevesebb lehet azokban a családokban, ahol akár egy tanulási- és figyelemzavaros gyerek is van. A testvérek neheztelhetnek rájuk. Íme, néhány ötlet, hogy hogyan tudod megőrizni a békét.
A gyereked nagyon sok mindent meg tud csinálni segítség nélkül. Természetesen, amikor látod, hogy küzd valamivel, szenved valamitől, segíteni szeretnél neki. De a fejlődésének, önbizalmának és függetlenedésének érdekében fontos megállni pár másodpercre, mielőtt közbeavatkoznál. Figyeld meg, hogy kínlódik valamivel, vagy éppen egy új készséget sajátít el.
„Nem akarok iskolába menni!”
Már hallottuk és még sokszor fogjuk hallani. Valójában néha mi magunk is azt gondoljuk, hogy „nem akarok dolgozni menni”. A gyerekek is és a felnőttek is néha szenvednek azoktól a dolgoktól, amiket meg kell csinálni. Ilyen például a mosogatás, a tiszta ruhák összehajtogatása, vagy a takarítás.
Szülői pályafutásunk kezdetén úgy döntöttünk a férjemmel, hogy száműzzük a szótárunkból a „légy óvatos” kifejezést. Igazából az egész család szókészletéből ki akartuk tiltani, de úgy tűnik, a nagyszülők a DNS-ükben hordozzák és onnan kitörölhetetlen.
Kivétel nélkül minden nap ez játszódik le: legalább egyszer emlékeztetem az összes gyerekemet (és akkor ez egy jó nap, ha csak egyszer), hogy ne felejtsék el megcsinálni az elvállalt házimunkájukat.
„A 13 éves gyerekem állandóan a barátaival van. Mi lesz a családi együttléteinkkel?”
Abszolút helyén való, hogy a tinik egyre több időt töltenek a barátaikkal, mint a szüleikkel. A mi feladatunk, hogy támogassuk őket az önállóvá válásban, ami azt jelenti, hogy próbálgatniuk kell a szárnyaikat a nagyvilágban. Ha elfogadtuk kisgyermekként a függőségét és közben megerősítettük önálló személyiségét, akkor továbbra is ragaszkodni fog hozzánk még akkor is, ha már egyre több időt fog tölteni a barátaival, egyre jobban fókuszál a szenvedélyeire, amiket igazán szeret.
Múlt héten bemutattunk 7 flexibilis általános iskolai tantermet, a mai cikkben 4 középiskolai osztályteremmel találkozhattok.
Általános iskolai tanárok engednek bepillantást a tantermeikbe és elmagyarázzák, hogy szervezték meg az átalakítást. A cikkben bemutatott tantermekbe és óvodás csoportszobába a bútorokat, felszereléseket a tanárok a családjaiktól, barátoktól, garázsvásárokon, olcsó webáruházakból szerezték be. Az alacsony költségű ülőalkalmatosságok, mint például szőnyegek, dobozok, jógalabdák, párnák mindegyik tanteremben megtalálhatók. Minden tanár időt szentelt arra, hogy modellezze a tanteremben a megfelelő használati és viselkedési módot, kérték a diákokat, hogy próbálják ki az összes ülőalkalmatosságot, hogy kiderüljön, melyik lesz nekik a legmegfelelőbb.
Amikor szemináriumot tartottam tinédzsereknek, úgy láttam, hogy az egész csoport szomorúnak tűnik. Megkérdeztem, hogy mi történt, erre elmondták, hogy a mindegyikük által nézett sorozat egyik főszereplőjét lelőtték, meghalt.
Felnőttként úgy gondolhatjuk, hogy ostobaság ilyen szinten átérezni egy TV-sorozatban történteket, ámbár a tizenévesekre nagy hatással lehet egy celeb halála. Nemcsak egy haláleset lehet ilyen hatással a tinikre, hanem, például, amikor egy kedvenc együttesük felbomlik.
Nemrégiben egy 15 éves fiú mamája jött oda hozzám és egy gyakran feltett kérdésre várta a választ: „Honnan tudjam, hogy a fiam játékszenvedélye már túlzás-e, illetve káros-e?”
1980-ban, egy óvodai orvosi vizsgálat és oltás előtt álltunk sorban. Máig emlékszem, amikor én kerültem sorra, az ajtó előtt lehajolt hozzám az óvónő, és megkérdezte: Mehetünk? Fel vagy készülve? Bólintottam, és bementünk. Sosem felejtettem el ezt a gesztust. Hogy magam dönthetek a magam sorsáról egy nehéz helyzetben. Vélhetően azért is él bennem élénken az emlék.
A gyerekeim a legdagibb babák voltak, akiket valaha láttam. A fotókon, amiken 6 hónaposak, úgy néztek ki, mint a Michelin-babák. Az emberek rendszeresen megjegyzéseket tettek a súlyukra (aztán elájultak, amikor megtudták, hogy mindez az anyatejtől van), de mivel csecsemők voltak, mindenki cukinak tartotta őket.
A 11 éves lányom profin sminkeli magát. Hála az Instagramnak és a YouTube videóknak professzionálisan kontúroz, a szemöldöke mindig gyönyörűen van szedve és megrajzolva, és tökéletesen tudja, hogy melyik bőrszínhez mely színek illenek a legjobban. Még a saját sminkjét is kikeverte az én sütési hozzávalóimból. (Tudtad, hogy a kakaópor kiváló bronzosító? Most már tudod.)
Amikor a kamasz gyereked elkezd randizni, az mindig izgalmas, de kicsit ijesztő is. Nyilván örömmel megállapítod, hogy egy komoly kapcsolat van kialakulóban, de természetesen aggódsz is, hogy milyen hamar felnő, vagy esetleg nem is igazán érted, hogy-hogy már itt tart.
Félemlített vagy vert már meg a gyereked másik gyereket? Hívatták már be az igazgatóiba, mert megfenyegette az osztálytársait?
Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, akkor mi az a legkellemesebb dolog, amire emlékszel? Sokunk számára azok a meghitt órák, amikor a szüleink vagy a nagyszüleink ölébe kuporodtunk és hallgattuk a mesét.
És nem a későbbi iskolakezdéssel, hanem egy olyan módszerrel, ami biztosan működni fog a legújabb tanulmányok szerint.
Életünkben ott van a mobiltelefon ha akarjuk, ha nem. Van, aki igyekszik kicsit távolabb tartani a gyerekeit, van, aki élvezi a technikai adottságokat. De bármelyik tábor hívei is vagyunk, bármit is gondolunk a "telóról", biztos, hogy meg kell teremtenünk a használatának kultúráját. Egy olyan új eszköz van a kezünkben, ami a reggeli ébredéstől az esti lefekvésig a társunk. Így hát nem árt egy kis tudatosság. Ezeket a szabályokat feltétlenül mondd el a gyerekednek, még ha túl egyértelműnek is tűnik. Sőt, tartsd észben Te is!
„Nem tudom, hogy a lányom elég érett-e már ahhoz, hogy mobilja legyen. Kicsit meg vagyok ijedve. Hogyan fogom megóvni a veszélyektől? Lehet, hogy egy kicsit túlaggódom a dolgot?”
„Nem, nem aggódod túl!”
