Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
Jövő Iskolája

Digitális szülő?

Egyre többen foglalkoznak azzal, miként kell a szülői létet korszerűbben megélni. Hogyan reagáljunk az ufó gyerekeinkre? Hogyan tegyünk nekik jót, miközben olyan hamar elveszítjük a fonalat velük kapcsolatban, amire nem voltunk felkészülve. És nem csak a kamaszok játékaihoz nem tudunk hozzászólni. Miért van ez így?

Megváltoztak volna a gyerekek? Igen! Megváltozott volna körülöttönk a világ? Igen! Nincsenek mintáink, amiket alkalmazhatnánk? Igen! Akkor ránk zuhan egy káosszal teli, befolyásolhatatlan világ? Nem!

Miközben valóban egészen új kihívásokkal nézünk szembe, megvan az a lehetőségünk, hogy változtassunk, és aktív szereplőivé váljunk a gyerekeinkkel kapcsolatos folyamatoknak. Viszont ehhez arra van szükség, hogy lépést tartsunk, azaz állandóan fejlesszük magunkat. Nem mellesleg ez egy olyan szülői attitűddé válhatna, amivel önmagában tudunk példát és mitánkat szolgáltatni a gyerekeinknek, a nyitottságra, a befogadó képességre, a fejlődésre. Nem a gyakorlást kell már ösztönöznünk a tanulási folyamatokban, hanem az új információk befogadására való nyitottságot.

Mi sem volna erre a legjobb terep, mint ha szülői szerepünkben viselnénk a nyitottság bélyegét a homlokunkon.

Ha összehasonlítjuk a magunk, és gyerekeink gyerekkorát, egészen biztosan tíznél több alapvető különbséget fel tudunk sorolni abban, hogyan élik a mindennapjaikat, milyen interakciókba kerülnek, illetve milyen ingerek, hatások érik. Ha mindezt nem ítélkezve, hanem önmagában, objektíven próbáljuk megfigyelni, akkor azonnal kiderül, micsoda elképesztő kihívásnak vannak kitéve a mai gyerekek. És még mindig ne mondjunk erről se pozitívat, se negatívat, csak próbáljuk elképzelni, hogy ez egy adottság, és ebben a közegben kell a lehető legjobbat kihoznunk a helyzetekből, anélkül, hogy pontosan tudnánk, minek mi a hatása hosszú távon.

Mert hogy vannak ugyan feltételezések, hipotézisek arra vonatkozóan, hogy az információs társadalom milyen irányba befolyásolja a jövő generációinak az életét, de azért lássuk be, tapasztalati tudásunk nincs erre vonatkozóan. Azaz, számos olyan körülmény kerülhet a rendszerbe, ami befolyásolhatja a digitális bennszülöttek kifutását. Az egyik ilyen tényező akár lehet maga a tudatos szülő, a digitális szülő.

És máris itt egy ellentmondás: Nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó kifejezés a digitális szülő elnevezés. Nyilván értjük és érthető, magunk között elfogadható ez a megfogalmazás, de nagyon sok kérdést felvet. Elsődlegesen egy a távolból kapcsolódó, virtuális szülői képre asszociálhat, erre gondolhat, aki ezt hallja. A digitális technológia, a digitális generáció egyfajta negatív előjellel idézendő a társadalomban, vagy a közbeszédben. Így ez a negatív, nem kötődő, elidegenedő, illetve további sztereotípiákat erősítő képzet ugrik be, ha a digitalis szülőről beszélünk.

Pedig miről is van szó? Egy olyan, felelősségteljes szülői mintáról, amely a modern kor kihívásainak megfelel. Amely nem feltétlenül rendelkezik ugyanazokkal a tudásokkal és készségekkel mint a gyermekeik, de hajlandóak elfogadóan és együttműködően jelen lenni az új világban, és alkalmazkodik az újfajta kommunikációs módokhoz. Mindezt úgy teszi, hogy közben igyekszik “átmenteni” korábbi korok társadalmi hagyományait, pozitív vonásait és azokat átültetni a technológiai korba.

Mire gondolok? Az újfajta közösségek megteremtődésére, ahol ugyanúgy fontosak a családi, baráti kapcsolatok, csak új szabályrendszer van kialakulóban. Az élet fizikailag más színtereken zajlik, gyakran az on-line térben. Olyan helyzetek adódnak kamaszoknak és fiatal felnőtteknek, ahol az egyéni felelősségvállalás másképpen jelenik meg, mint korábban. Például az információ választás, szerzés, a kritikai attitűd, az on-line tér és magánélet szembenállásában vagy együttműködésében, az emberi kapcsolatok terén. Ezekben a helyzetekben sokkal inkább a hozzáférés válik értékké és nem a tulajdon. Ez a jelenség például rendkívül sok új nevelési kérdést vet fel az iskolai beválástól, megfeleléstől kezdve, az érvényesülésen át az emberi kapcsolatokig.

A sopánkodás helyett miért nem a megoldások kutatására fektetjük a hangsúlyt a saját életünkben is? Miért nem keressük magunk a válaszokat arra, hogy például ha a sok információ és technológia beáramlása esetleg figyelmi problémákat okoz a gyerekeknél, akkor az élet más színtereinn ezt kompenzáljuk, ellensúlyozzuk? Miért ne alkalmazhatnánk másfajta megoldásokat és eljárásokat, ha amúgy is más a kiindulópont, más a környezet? Miért hisszük azt, hogy ugyanazokban az eljárásokba és nevelési folyamatokba kell belepasszírozni a mai gyerekeket is, mint amelyekbe mi voltunk?

Miért ördögtől való az, ha valami nem működik, akkor keresek helyette egy működőképes megoldást? Nem széttárom a karomat, hogy nem tudok ezzel mit kezdeni, hanem addig kutatok, amíg megszerzem hozzá az ötletet, a kulcsot! Ma már nem érv az, hogy nincs valamihez hozzáértésem, tudásom. A lehetőségek nyitottak, a tudás hozzáférhető. A hozzáállás nem kézenfekvő. Viszont fejleszthető!

A közösségi lét egy másik értelmet kap, másfajta értékek lesznek fontosak. Ahhoz, hogy a gyerekek megfelelő közegben, biztonságosan nőljenek fel, ahhoz nem a környezet megváltoztatására vagy visszaváltoztatására van szükség, hanem a szerepek tisztázására és a hozzáállás megújítására.

A digitális szülő a 21. századi szülőt jelenti, aki rugalmasan az aktuális társadalmi, pedagógiai és pszichológiai jelenségekre reflektál. A változás persze a technológiai folyamatok hatására indult el, azonban nem merül ki csupán ezekben a sajátosságokban.

A Szülő 2.0 egy ilyen szülői közösség. Csatlakozz! Oszd meg a tudásod és használd a megosztott tartalmakat!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.