Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Jönnek az alfák! - ezt tudjuk a legfiatalabb generációról

Itt az elején, szeretném megjegyezni, hogy kissé félrevezető általánosságban beszélni a technológiai folyamatok következményeiről, a digitális generációkról, miközben ez is csak egy lehatárolható populációra érvényes.A következőkben tehát azokról az alfákról írok, akik elsősorban a felső középosztálybeli, értelmiségi szülők gyerekei.Azokról, akik számára pl. az internet és az információ ugyanúgy magától értetődően hozzáférhető, mint más egyéb javak.

Tény, hogy a 0-6 éves korosztályra tolódott előre az eszközhasználat. Egyelőre nagyon kevés kutatás született arra vonatkozóan, hogy milyen hatással van rájuk a digitális eszközök használata. A TV nézés hatásait sokan kutatták. Ezek következtetései részben kiterjeszthetők az azt leváltó internetre is, amennyiben a felhasználás típusa és tartalma ugyanaz. Nevezetesen, ha filmet, rajzfilmet, stb. néz a gyerek táblagépen vagy más eszközön, az TV-zés. Ennek negatív hatásai exponenciálisan nőnek, minél korábban kezdik használni a szülők ezt babysitter funkcióban. Az agyműködést félig alvó üzemmódban tartva a passzív tv nézés észrevétlenül „használja” a nézőt, indirekt inprinting jellegű hatása van. A kicsik tanulása nagyrészt utánzáson alapul, vagyis pl. az agresszív tartalmak egy az egyben leképeződhetnek és jelennek meg viselkedésükben (pl. Bobo baba). Összességében ez a passzív eszközhasználat más területeken is negatívan befolyásolhatja a gyerekek fejlődését. Összefüggést mutattak ki az iskoláskori gyenge olvasási és számolási készségekre vonatkozóan, egyes kutatások eredményei pedig azt mutatják, hogy a figyelemzavar előfordulásának esélyeit is nagyban megnöveli.

A digitális eszközök azonban újabb dimenziókat hoznak a képbe. Egyrészt a közösségi oldalak és a jelen idejű ingyenes kommunikáció miatt kialakuló párhuzamos valóság meghatározó tényező már most is a fiatalabb generációk számára. Az élet egyszerre zajlik offline és online, a fizikai és a virtuális világban. Ez önmagában is egyfajta multitasking, ami beemelhető, mint adottság, képesség a tanulásról alkotott elképzeléseinkbe is. Ennek hátrányait (pl. túlingereltség, felszínesebb működés mindkét térben, szociális képességek fejlődésének lemaradása, társas magány, gátolt érzelmi fejlődés) ismerve és elfogadva, kezelve és előnyeit (pl. testközeli működés, figyelemmegosztás képessége, finommotorika…) kiaknázva.

Az érintőképernyő elterjedésével még korábbra tolódott az eszközhasználat kezdete. Vagyis például a 2016-ban első osztályt kezdő gyerekek is úgy kerültnek iskolába, hogy akár már évek óta használhatnak digitális eszközöket.

Ezek a változások azt eredményezhetik majd, hogy a kisgyerekek gondolkodási-, figyelmi-, tanulási- és társas készségeiben is mások lesznek, mint a korábbi korok korábbi gyerekei. Vagyis mások, mint akikről azok a kutatások szólnak, amikre alapulnak a jelenlegi mainstream és reformpedagógiai elképzelések is.Például az érintőképernyő használata valószínűleg hangsúlyosabbá teszi a látási és hallási csatorna mellett a kinesztetikus csatornát is, vagyis a hatékony információfeldolgozáshoz már nem lesz feltétlenül elegendő a verbális és akusztikus eszközök, módszerek használata. További és mélyebb következmény lehet, hogy a gondolkodási struktúrák, mechanizmusok és a becsatornázás is máshogy alakul ki, mint azoknál a gyerekeknél, akik nem használnak digitális eszközöket. Ez egy spektrum, vagyis ebben is óriási különbségek lehetnek gyerek és gyerek között. Ahogy Bernstein leírta a korlátozott és kidolgozott nyelvi kódot, ugyanúgy értelmezhetjük ezt a digitális nyelvhasználatra is. A kulcsmomentum a hozzáférés. Amíg nincsen társadalmi igazságosság, addig azt is látnunk kell, hogy ez egy újabb dimenzió, ami mentén a szakadék mélyülni fog gyerek és gyerek, csoport és csoport között. Ahogy az iskola feladata lenne a nyelvi kódok harmonizálása és a közös tudásbázis alakítása az alap kulturtechnikák (literacy) elsajátításának támogatására, úgy ma már a digitális nyelvet is hasonlóan kell kezelnünk. A digitális kompetencia, a digitális műveltség (digital literacy) birtoklása ma már ugyanúgy alapvető fontosságú.

Tény, hogy a gyerekek ma kognitív és testi akcelerációt mutatnak, miközben az érzelmi fejlődés nem gyorsult fel. A digitális kor veszélye lehet, hogy ez utóbbit ráadásul lelassítja, megakasztja. Az érzelmi fejlesztésre, (EQ) ezért kiemelt figyelmet kell fordítanunk.

A gondolkodás fejlődése azonban nagyban összefügg a verbalitással, a beszédfejlődéssel, a mozgással és pl. a kézírással is. Ezért nem lehet a technológiai fejlődés meghatározó, de nem egyetlen teréhez kizárólagosan igazítani az iskolát. Hiba lenne. Az emberi mivoltunk veszne el. Amennyiben nem tartjuk a megfelelő egyensúlyt és gondolkodás nélkül felrúgunk mindent, ami „régi”, biztos, hogy nem jó úton járunk. Dobbantónak kell tekinteni minden eddig elért tudást, eredményt. Leszűrni a tanulságokat, felhasználni és fejleszteni, ami jó, változtatni vagy elhagyni azt, ami nem tűnik adaptívnak. Szabadon kombinálni, transzformálni.

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy az ingergazdag környezet ma már túlingereltséget jelent. Ömlik a gyerekekre az infomáció, miközben az agy működése, az ingerfeldolgozás módja, sebessége alapvetően nem változott.Ez több dolgot hoz magával. Azok, akik számára létfontosságú a minél több külső inger (alacsony arousal szint), hajszolják és falják az ingereket, állandó pörgésben élnek. Akiknek eleve kevesebb ingerre van szüksége (magas arousal szint) az agy optimális működéséhez (mindenki az optimális készenléti állapotban, vagyis mérsékelt izgalmi és megfelelő éberségi szinten képes a legjobb teljesítményre), azok számára a túl sok inger már nem egyszerűen fokozott izgalmi állapotot, hanem egész egyszerűen kimerültséget idéz elő. Az idegrendszer ilyen mértékű megterhelésekor működésbe lépő védekező mechanizmusa, hogy az agy lényegében letilt. Ez a személy számára már elviselhetetlen ingeráradatra adott válaszreakció: kikapcsolás, törlés, szűrés…ismerősek lehetnek ezek a jelenségek szülőknek és pedagógusoknak egyaránt.

A túlingereltség a mai gyerekek számára nem csupán a vizuális, verbális és akusztikus ingerek mértéktelen jelenléte a környezetükben, hanem azok megjelenésének és változásának sebessége is. Miközben a megnövekedett mennyiségű információ feldolgozására jutó idő (pl. alvás, csendes szemlélődés, önmagunkkal levés, befelé figyelés, játék, meditáció, sport, beszélgetés….) zuhanórepülésben csökken. Sajnos nem csak a mennyisége, hanem az értéke is.

Mi tehát az iskola feladata ezzel kapcsolatban? Korábban inkább az ingereket képviselte. Ma lehetséges, hogy annak kell teret adni, ami otthon hiányzik? És mi a teendő akkor, ha ez a hiány is nagy eltéréseket mutat? Ezekből a kérdésekből is az kiabál, hogy máshogy kell gondolnunk arra az intézményre, amit ma iskolának nevezünk, paradigmaváltásra van szükség ahhoz, hogy megfeleljünk a XXI. század kihívásainak.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?
iskola, óvoda

Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?

Az ADHD, (figyelemhiányos, hiperaktív) gyerekekről egyre több információnk van. Egyre többükkel találkozunk, és egyre nagyobb arányban jelentkezik a probléma, ami nem a létükkel, hanem azzal kapcsolatos, hogy nemigen tudunk mit kezdeni velük.  Forrás: http://www.huffingtonpost.com/entry/what-my-son-with-adhd-taught-me-about-minecraft-and_us_5846e43be4b0b261c8342778

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

Posztolj egy pucér képet magadról!
határon túl

Posztolj egy pucér képet magadról!

Neem? Oké, akkor legyen fürdőruhás. Esetleg olyan, amin festékes az arcod, paradicsomos spagetti lóg a homlokodba.. vagy egy toporzékolósat? Azt mondod, hogy nekem elment az eszem? Én korábban ezt simán megtettem. Igaz, nem én voltam rajta, hanem a gyerekek. Aztán egyre több infó jött szembe velem a digitális szülőségről és elszégyelltem magam. 

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása
ajánló

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása

Banális, de elbűvöl, hogy a kisgyerekek milyen korán egyéni szimpátiával, preferenciával bírnak egymás iránt. Van, aki bejön, van, aki nem. És hiába mondja a sok buggyant felnőtt, hogy nézd, ott egy kisgyerek játssz vele, ha nem szimpi, te sem beszélgetsz a szomszéd nénivel. 

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.