Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Hogyan gépez(z)ünk?

Ismertek ti is sokféle családot. És sokféle módját annak, hogyan viszonyulnak a mobilhoz, játékhoz, a digitális eszközökhöz. A magam példáját is hozhatom, de sokszor, sokféle eset megtörténik velünk is. Van hogy engedjük és van hogy tiltjuk. Nehéz állandó szabályokat hozni. Abban talán mindenki egyetért, hogy kereteket kell kijelölni. De hogy ezek mit kerítsenek be, az már sok fejfájást okoz.

Félelem

Az első és legfontosabb emberi motiváció a félelem. A leghasznosabb tulajdonságunk, ami óvatosságra int bennünket és visszatart minket az azonnali tettektől. Ami megóvja az egészségünket, biztonságot ad, védelemben tart. Ősi ösztön ez, ami kinek-kinek a vérmérséklete szerint jelez, ha ingoványos területre tévednénk. A 21. században máshol leselkednek ránk a veszélyek, mint amire őseink készültek fel. De ezek a veszélyek koránt sem kisebbek, csupán nehezebben azonosítjuk őket.

A digitáliákkal kapcsolatos félelmeink alapjaiban határozzák meg a hozzáállásunkat az újhoz, az ismeretlenhez. És sokszor ahelyett, hogy válaszokat keresnénk, elutasítjuk, tiltjuk, vagy csak a negatív következményeit hangoztatjuk a jelenségnek.

Barátkozás az ismeretlennel

Mindannyian láttunk Maugli filmeket, amikor a vadonban felnövő gyerek a civilizációba kerülve, óvatosan, gyanakvással közelíti mindennapi életünk kellékeit. Számára érthetetlen és misztikus a hideget árasztó doboz, a hangos, mozgó skatulya, a napfényt árasztó üveggömb. Lassan, óvatosan tapogatja, bizalmatlanul méregeti, de kíváncsisága nem hagyja nyugodni mindaddig, amíg meg nem szelídíti, magáévá nem teszi az eszközt. Így vagyunk ezzel mi is. Az ismeretlennel szemben bizalmatlanok vagyunk, amíg a kíváncsiságunk le nem győzi a félelmünket és nem vesszük kézbe, nem kezdjük el használni majd élvezni a digitális eszközök nyújtotta kényelmet. Azoknak, akik mindebbe beleszülettek, természetes és a hétköznapok része az eszközhasználat.

De persze mindezt továbbgondoljuk. Nem tudjuk, milyen hatással van hosszú távon az emberi kapcsolatokra, a gondolkodásra, azokra az életviteli mintákra, amelyeket ismerünk, átéltünk. Úgy képzeljük, hogy a mi gyerekeinknek is ugyanazokat a helyzeteket, konfliktusokat, örömöket és bánatokat kellene átélniük, amik minket formáltak. Illetve nem tudjuk, hogyan lehet ezt másképp. És azt hisszük, nekünk kell megmutatnunk, hogyan kell felnőtté válni. Van aki jobban, van aki kevésbé hiszi ezt, de leginkább a járt utat a járatlanért el ne hagyd mondás tűnik biztonságosnak.

A kezünkbe vett eszközök, a naponta megújuló technika olyan kihívások elé állít bennünket, amelyet nem tudunk naprakészen követni. Bár egyre inkább az élet részévé válik, és sokféle újszerű megoldást kínál, bizonyos helyzetekben elkerülhetetlennek látszik már a használata, mégis befoghatatlan. És sokszor beszippant. Túlzottan leköt, megváltoznak a prioritások, rabjaivá válunk, nem tudunk nélkülük létezni. És ettől szorongunk, mert megváltozott az ismert és biztonságos életünk. A tűzzel játszottunk, és megégettük magunkat, és azt is tudjuk, hogy nincs már visszaút.

Okostelefon a legjobb barátunk

A mindennapjaink menedzselésére kezünk ügyében van mindig az okostelefon.

Egy 2015-ös jelentés alapján: „Kelet-Európa fejlődő piacain a háztartásokban megháromszorozódott az okostelefon penetráció. A nagyon fejlett piacokon, mint az Egyesült Királyság vagy Svédország, ez a szám már meghaladta az asztali számítógépekét. A táblagépeket elsősorban az okostelefonokkal párhuzamosan használják, így ezek penetrációja is jelentős növekedést mutat, a 2012-ben mért mindössze 18%-hoz képest 2014-ben már megközelítette az 50%-ot.” http://24.hu/mobil/2015/06/09/az-egekbe-no-az-okostelefon-hasznalat/

„Az eNET 2016 októberében végzett online kutatása alapján okostelefont mára a felnőtt magyar internetezők 86 százaléka, azaz közel 4 és félmillióan használnak. Az okostelefonok mobilitásuknak és könnyű használhatóságuknak köszönhetően már nemcsak az informálódás és kapcsolattartás, de a tartalomfogyasztás minden területén is meghatározóvá váltak, hiszen a mobilinternet révén bárhol és bármikor lehetővé teszik azt. Tízből kilenc okostelefon-használó fogyaszt is valamilyen tartalmat eszközén: 3,4 millióan híreket, cikkeket, e-könyveket olvasnak; 2,4 millióan zenét és egyéb audió tartalmakat hallgatnak; 1,8 millióan pedig filmeket, videókat (is) rendszeresen néznek rajta.” http://www.enet.hu/hirek/mar-hireket-zenet-es-filmet-is-mobilon-fogyasztunk/

Ez azt jelenti, hogy mi szülők, a felnőtt generáció, még ha tartunk is 

bizonyos mértékben a digitális eszközök hatásától, azok előnyei jelentős mértékben felülírják a félelmeinket. Olyannyira, hogy a gyermekeinknek is juttatunk ezen javakból, akik ebbe belenőve az élet természetes részeként tekintenek például az okostelefonra. Az Óbudai Egyetem egy 10 fős mintán végzett kutatása szerint jellemzően 10-12 éves korban vásárolják a szülők az első okostelefont a gyermekeiknek. Leginkább az elérhetőség, biztonság miatt, illetve tanulási célokra. „Kivétel nélkül minden megkérdezett alanyunk használja a Vibert (leginkább csetelésre), játékok mindenkinek vannak a készülékén, és rövid, pár perces YouTube klipeket, videókat is rendszeresen néznek, amelyek nagy része zenei videoklip, sportokról, cuki állatokról, vicces helyzetekről szóló klipek. Biztonsági okokból mindenkinek van a készülékén Google Maps vagy más térképes alkalmazás, esetleg menetrend. A Snapchatet egy fő használja, az Instagramot hárman. Tájképeket, hangulatképeket, állatos képeket hárman készítenek rendszeresen, akad, aki azonnal szerkeszti, rendszerezi, és más eszközön tárolja, és van, aki csak időnként nézegeti a telefonján. Szelfik rendszeres készítése két lánynál fordult elő eddig, fiúknál ez nagyon ritka. A lányok hetente szokták cserélgetni a szelfijüket, a fiúk ritkán.

Érdekes módon több családban is kimondott szabály, hogy csak 13 éves kortól használhatnak Facebookot a gyerekek, előtte kifejezetten tilos. A gyerekek elmondása szerint ez azért van így, mert szüleik úgy gondolják, hogy egy gyerek 13 éves korára válik elég éretté ahhoz, hogy megfelelő módon és elég biztonságosan, értelmes célokra használja a közösségi oldalt. Ezt a szabályt a gyerekek elfogadják, egyikük sem próbálta megkerülni azt, így gyakran nagyon várják a 13-ik születésnapjukat. De középiskolás korukig ezután sem használják tovább néhány percnél. Nincs folyamatosan bekapcsolva, mint idősebb társaik esetében.

A játékok közül nagy népszerűségnek örvend a Piano Tiles nevű zongorás alkalmazás. Ezen kívül a következőket említették: focis, zombiölős, autós, macskás (My TalkingTom), bugyuta játékok, Pixwords, Mine Craft, Angry Birds, Candy Crush, Honfoglaló, 2048, Subway Surf, Messi, Drive Ahead, Plague, Hill Climb Racing, asztali hoki, NemoNemo Picross, Mahjong, League of Legends. A nagy tárhelyet foglaló játékokkal az asztali gépeken, tableteken vagy laptopokon játszanak, és nem is szeretnének ezekkel a telefonon játszani, mert azon élvezhetetlen lenne.” http://informaciostarsadalom.infonia.hu/index.php/inftars/article/view/13/it_2016_1_2_solyom

Mindez azért érdekes számunkra, mert nincs előző generációkból szerezhető tapasztalatunk arra vonatkozóan, hogy mi történik a gyerekeinkkel, amikor szórakoznak a telefonon, gépen. Nincs ismeretünk arról, hogyan építik ki a kapcsolataikat, ténylegesen mivel foglalkoznak.

Megváltozott kapcsolatok?

A családban, az iskolában külső szemmel azt látjuk, hogy gyerekek ülnek gépek, telefonok előtt, nyomkodnak, és semmilyen információnk sincs a tartalomról. Bizonyos generációelméleti kutatások azt állítják, hogy a gyerekek személyes kapcsolatokban hiányt szenvednek, az interneten és a virtuális világban eltöltött idejük lazítja a tényleges személyes interakciókat. Emellett azt is látjuk, hogy kicsik és nagyok, egymás mellett ülve, összebújva, vihogva ugyanazokat a folyamatokat játsszák le, mint amelyeket mi ugyanebben a korunkban, csak egy eszközzel a kézben, vagy más platformon.

Hétvégén az étteremben azt látjuk, hogy családok ülnek a vasárnapi ebéd mellett és a gyerekek játszanak, a felnőttek csekkolják az üzeneteiket, hívásokat bonyolítanak, híreket olvasnak. Úgy van jelen kezünkben az eszköz, hogy azok a pihenés, a meghitt együttlétek természetes kellékei lettek. Üresjáratainkban ott van, olvasunk, keresünk, letöltünk, ellenőrzünk. Este még az ágyban végigpörgetjük a számunkra érdekes oldalakat, a közösségi oldalt, reggel a kávénál már megint pötyögünk.

És valójában ez vet fel kérdéseket. Hogy miközben ki sem engedjük a kezünkből a telefont, a laptopot visszük a nyaralásra, a tabletet kezünk ügyébe helyezzük, mégis próbáljuk távol tartani a gyerekeinket, tiltjuk, vagy szabályozzuk, miközben persze mi adjuk a kezükbe. Hogy csend legyen, hogy játszhasson, hogy legyen neki is.

Kis túlzással állíthatjuk, hogy a legszorosabb kapcsolatunk a telefonunkkal van. Mindeközben rossz érzésünk is van, mert tudjuk, le kéne tenni, ki kéne kapcsolni, nem kéne felvenni.

Mégis a gyerekek szempontjából a legfontosabb ez a kérdés.

Persze nincsen jó válaszom, de az biztos, hogy végeredményben a gyerek azt fogja tenni, amit tőlünk lát. Hogy minden időt, amit a nyomogatással töltünk családi körben, azt egymástól vesszük el. Hogy ha elszigeteljük magunkat az újtól, akkor elszigeteljük magunkat a gyerektől is. Ha nem veszünk részt az ő játékaiban, ha nem próbálunk kapcsolódni az általa folytatott digitális tevékenységekbe, akkor eltávolodunk.

Gyerekkoromban zárt ajtók mögött bömböltettem a zenét, de hallották a szüleim, milyen förtelmes zenét hallgatok. Ma a gyerekek fülhallgatóval a fülükben ülnek és bár megkímélnek bennünket a tinédzser kultúra gyöngyszemeitől, de nem tudjuk megbeszélni miről szól a zene, a videó, a játékban elért eredmény.

És szívesebben nyomogat, mint hogy energiát fektessen a társalgásba, hiszen mi is a híreket böngésszük a családi programokon.

De ezzel koránt sem arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ne használjuk az eszközöket. Inkább arra, hogy felelősen, hozzáértőn. Képezzük magunkat és ismerjük meg az újabb tartalmakat, alkalmazásokat. Arra gondolok, hogy használjuk okosan. Ha már a telefon az.

Talán akkor értelmes kereteket tudunk biztosítani magunk és a gyerekeink számára is. Hogy mindaz az előny, amivel a digitális kultúra bír, az érdekeinket szolgálja, és mindaz, ami hátránnyá válik, azt el tudjuk kerülni. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Megfélemlítés, zaklatás, bántalmazás
iskola, óvoda

Megfélemlítés, zaklatás, bántalmazás

A bántalmazás világszerte problémát jelent az iskolák számára. Egy viszonylag gyakori viselkedési formáról beszélünk, de sajnos, nehéz megjósolni a bántalmazott diákok számát, mivel különböző módon történik a bullying mérése. Egy 2014-es tanulmány arra mutatott rá, hogy a gyerekek 35%-a valamilyen módon részese volt zaklatásnak. Ez azt jelenti, hogy egy 30 fős osztályból 10 tanuló megfélemlítés áldozata lesz. A Childline (gyerekek számára létesített, Nagy-Britanniában ingyenesen elérhető segélyvonal) szerint a bántalmazás az első három probléma között szerepel, ami miatt kapcsolatba lépnek velük a gyerekek.

 

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Iskolai tízórai/ebéd/uzsonna ötletek
határon túl

Iskolai tízórai/ebéd/uzsonna ötletek

Egy háromgyerekes amerikai anyuka összegyűjtötte a legfantáziadúsabb iskolai ebéd ötleteket. Mi meg lefordítottuk nektek és belinkeltük az eredeti oldalakat, hátha megkönnyítjük ezzel a mindennapi fejtörést.

Szabályok és Tiltások
ajánló

Szabályok és Tiltások

A fegyelmezés az egyik leginkább központi kérdés a gyereknevelésben. Mikor teszek jót? Ha eltiltom, megmondom, szabályozom vagy rávezetem? Úgy tűnik, hogy nagyon nincs meg a biztos válasz, leginkább talán helyzetek vannak, amikor próbálgatunk ezt-azt.

Összeszedtünk néhány példát, ötletet mit lehet alkalmazni. Vagy bejön vagy nem. De ettől is szép!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.