Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

A tudomány a világ megismerésének csupán egyik módja

Azt hiszem túlságosan is megfeledkeztünk arról, hogy az ember számára a világ megismerésének két alapvető módja van. A tudomány és a művészetek. Ez utóbbi azonban jóval korábban alakult ki. Sokkal korábban, mint a nyelv, ami nélkül egyetlen tudomány sem érhetett volna el a mai fejlettségéhez.

Miért nem egyenjogú a művészet és a tudomány? Miért ér tudományos fokozatot egy kérdőíves mintán alapuló kutatás, miközben például egy, a szakma által elismert, opera vagy regény önmagában ehhez nem elegendő? A művészek produktumai önmagukban érvényes munkák, alkotások, teljesítmények, ezért nagyon is érthetetlen, hogy miért kell még megtoldani a fokozatszerzéshez egy-egy írott anyaggal is. Egy opera megkomponálása ugyanúgy hosszú hónapok munkája, mint egy mintafelvétel és elemzés. A zene, a dallam ilyenkor éppen ugyanúgy zakatol a művész fejében éjjel-nappal, szűnni nem akarón, ahogy a verbális gondolatok egy kutató fejében. A különbség egy olyan értékrendet mutat, ami valójában csak egyféle intelligenciát ismer el, ami lényegében a verbális és kognitív tevékenységhez köthető.

Az ember számára a művészet előbb szolgálta a kommunikációt is, mint a nyelv. Elég, ha csak az őskorból ránk maradt barlangrajzokra gondolunk. Amikor az ember testközelből lát egy barlangot, - nekem ez a Peche Merle volt- telis-tele ősi graffitikkel, akkor megérinti valami és meg is döbben.

Ki az, akit nem szólít meg ez a kéz? A több ezer éves barlangrajzok éppúgy üzennek a ma emberének is, mint pl. a Stonehenge vagy a Willendorf-i Vénusz. Éppúgy fennmaradtak, mint pl. Euklidész, Kopernikusz munkássága.

Hangrögzítő híján képzőművészeti alkotások maradtak ránk, de a régészeti kutatásokból tudjuk, hogy a zenélés éppen annyira ősi kommunikációs forma, mint a festészet, a szobrászat.

A festmények, szobrok, zeneművek, regények, versek, táncok mind-mind a világ és az én viszonyáról szólnak, a világban megtapasztalható törvényszerűségekről, folyamatokról, összefüggésekről. És mind egyformán törekszenek arra, hogy megfejtsék a természet titkait, hogy kapaszkodókat adjanak, hogy segítsenek, hogy előrevigyék az emberiség fejlődését. Mindig megújulnak, mindig reagálnak a világban zajló változásokra, sőt a tudományokkal szemben a művészetek nem csupán az után mennek, ami „van”, hanem azt is vizionálják, ami „lesz”. A szavak rabságától szabadon olyasmiket is képesek megragadni, leírni, kifejezni, amik még csak érezhetők, egy a materiálistól sokkal kiterjesztettebb valóságot. A tudomány az ipar és a technológiai fejlesztések térnyerésével, szárnyalásával olyan legitimációt szerzett, olyan erővel van jelen a hétköznapjainkban, olyan biztonságot nyújtó világot képvisel, ami vonzó az emberek számára. Olyan világ ez, ami egyértelmű, számokkal vagy legalább szavakkal leírható. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy a természettudományok is számtalan axiómán alapulnak, amik olyan állítások, amik valójában vitathatóak, de mi igaznak fogadjuk el. Nem ritkán intuíciókon alapulnak. Nem mindig áll erőfeszítések nélkül rendelkezésünkre minden – na jó, legalább egynél több – szemüveg, amin keresztül akár egy ilyen axiómára is nézhetnénk. Jó példa erre, hogy axiómaként gondolunk erre a matematikai igazságra: két ponton keresztül csak egy egyenes húzható. Igaz ez, ha síkgeometriában gondolkodunk. De a nemeuklidészi geometriákban ez már nem igaz. Egy gömbön két pontot számtalan gömbi egyenessel tudunk összekötni – gondoljunk csak a hosszúsági körökre. És akkor még nem is említettem Bolyai János hiperbolikus geometriáját…

Mai technokrata világunkban kevésbé értékes, de legalábbis gyanús minden, ami nem a szavak és számok nyelvén szól vagy feszegeti ezeket a kereteket.

A művészetek teljesebb, kiterjesztett érzékelése azt jelenti elsősorban, hogy más nyelven, más csatornákon keresztül kutat és egészen máshogy is tárja elénk kutatási eredményeit az Univerzum, a Föld bolygó és az emberi lét kérdéseiről, mint például a csillagászat, a kvantumfizika, a genetika, a matematika, a történelemtudomány, a meteorológia, a közgazdaságtan, az oceanográfia, a szociológia, a pszichológia, a művészettörténet vagy az antropológia. A tudományok közötti hierarchia csúcsát csak kevesen látják a pszichológiában, és egyéb soft-nak címkézett tudományágakban. Ahogy növekszik egy tudományterületben a számokkal kevéssé vagy csak nehezen leírható faktor, úgy kell egyre inkább megküzdenie rangjáért. Úgy tűnik, hogy minél több hasonlóságot vélnek felfedezni a hard tudományok képviselői a művészetekkel egy diszciplínában, annál kevésbé veszik azt komolyan.

Ilyen tudomány tulajdonképpen a pedagógia is. Olyan tevékenység, ami sokkal közelebb áll a művészethez, mint a katonai kiképzéshez, vagyis sokkal kevésbé központosítható és a tőle megvont alkotói szabadság valójában a lényegétől fosztja meg.

A művészetek egyformán késztetnek értelmi és érzelmi állásfoglalásra. Olyan esztétikai élményt nyújtanak, ami erkölcsi viszonyulásra kényszeríti a befogadóját. Felráznak és megújítanak, hozzásegítenek az önmeghaladáshoz. A tudományos, magas szintű művészetek mellett a szórakoztató művészetek sem kevésbé fontosak. Az időleges felejtést, a belefelejtkezést is lehetővé teszik, biztosítják a rekreációt is számunkra.

A művészetek hatásai azonban nem érvényesülnek automatikusan, pusztán a létezésük okán. A művészetnek, úgymond szokássá kell válnia.

A gyerekeknek, akiknek az anyanyelv még nem áll teljesen a birtokában, akik számára a matematika még valami misztikus birodalom, természetes kifejezésmódjuk a művészet. A rajz, a festés, a gyurmázás, a zenélés, a táncolás, a mozgás. Mi felnőttek már megtanultuk, hogy a világot komolyan szemlélni csak szavakon és számokon keresztül lehet, és hogy az érzelmekre úgy gondoljunk, mintha azok leválaszthatóak lennének bármilyen emberi tevékenységről. Pedig nem azok. Nincs olyan tudományos elmélet, amit ne határozott volna meg kigondolója belső világa, saját kiterjesztett érzékelése, az hogy a világot milyen módon, milyen csatornákon keresztül engedte magához.

Ha a jövő megoldásait keressük, akkor tegyünk azért is, hogy a művészetek a természettudományokkal egyenrangúan jelenjenek meg a nyugati kultúra által képviselt értékrendben. Emeljük be a zenét, a képzőművészetet, a vizuális művészeteket, a táncot és az érzelmeket is az iskolai tanulás természetes és mindennapos eszköztárába. Így talán olyan módon tanítjuk meg a gyerekeket látni és gondolkodni, ami válaszokat adhat ma még megoldatlan kérdésekre.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A rossz gyerek
iskola, óvoda

A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára
interjúk

Még a kisebb alvási problémák is kognitív nehézségeket okozhatnak a gyermekek számára

Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a jó éjszakai alvás, de a gyermekkori alvásproblémák, mint például a horkolás, az éjszakai ébredés, az alvajárás vagy az álmatlanság elég gyakoriak.

Öt gyerek anyjának lenni
határon túl

Öt gyerek anyjának lenni

Egy barátnőm barátnője külföldön él a családjával. Öt gyermeke van, és azt hiszem azt csak Ő tudja, hogy ez mit jelent. De akármit is jelentsen, egy biztos, hogy ő ezt élvezi. Ezt onnan tudom, hogy a barátnőm egy ideje meséli, hogy Joli – ő a bizonyos – a facebookon kis posztokban megosztja a családja történeteit. Szórakoztató és tanulságos, néha könnyeket csal a szemébe, néha pedig elgondolkodtató. Egy biztos, hogy mindarról sajátos képe van, és sok gyereken kipróbált tapasztalata, amivel mi is szembesülünk a hétköznapjainkban. És akkor arra kértük Jolit, hogy néhány történetét mesélje el itt is.

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?
ajánló

Te mikor beszélgetsz a gyerekkel a téridőről?

Bevallom, én soha. Ahogy a fénysebességről sem nagyon jut eszembe és az univerzum bár időnként szóba kerül, nagyon sokat nem tudok róla. Ezért is álltam kicsit értetlenül a mini sorozat előtt, amit ma ajánlok nektek. Mert hogy ezek a mesekönyvek erről szólnak. És aztán a szerző, Farkas Robi olyan jó kis válaszokat adott a kérdéseimre, hogy elkezdett érdekelni.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.