Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Mindenkinek friss, forrón gőzölgő internetet az ágyba!

Rettentően sok rossz példa, ijesztő eset járja be a hétköznapjainkat a gyerekeink internetezési szokásairól. Elhűlve nézzük a szomszéd gyerekét, hallgatjuk a szaftos sztorikat, kit hogyan rontott meg a métely. Szorongunk, hogy hogyan óvjuk meg majd mi a kicsinyünket a sok csúnya tartalomtól. És közben nem gondolunk arra, hogy a legjobb dolog, ami történhet ezzel a világgal, az az internet. Csak épp fel kell nőnünk hozzá. Nekünk, szülőknek!

Ugye nem gondolkodsz el azon, hogy megtanítsd-e a gyerekednek a kenyérpirító használatát? Pedig sok veszélyt rejt ám! Megégetheti magát, megrázhatja az áram, felgyújthatja vele a lakást. Mégsem ezek jutnak először az eszedbe, ha arra gondolsz, hogy megtanítsd a kisgyerekedet egy finom reggeli elkészítésére. Hiszen ura vagy a helyzetnek, a hétköznapok során, a reggelik elkészítése közben persze megemlíted a veszélyeket, segíted, tanítgatod, hogyan érdemes megfogni, kivenni, kihúzni, lekapcsolni. És még az is lehet, hogy hagyod, kicsit megérezze a forróságát. Hogy megtapasztalja, hogyan érdemes hozzányúlni. De nem gondolsz arra, hogy valamilyen végzetes dolog fog a pirítós kenyér készítése közben történni. Persze erről az egyszerű tevékenységről sokkal több tapasztalatunk van, mint az internetről, vagy akár tágabb értelemben véve az elektronikus médiáról. Mi magunk is tanulgatjuk, és úgy vagyunk vele, mint a rendszerváltás angoltanárai, épp csak egy-egy leckével járunk előrébb gyermekeinknél. Vagy nem is járunk előrébb. 

És talán itt van a kutya elásva! Hogy van egy terület, amiről a gyerekeink lassan többet tudnak, mint mi, otthonosabban mozognak benne, és jobban leköti a figyelmüket, mint nekünk. Ez utóbbi a legsúlyosabb. Sokkal jobban leköti a figyelmüket, mint amennyire mi szeretnénk elmélyülni benne. Legalábbis nekem sokszor kemény órákba, figyelembe és erőfeszítésbe kerül, hogy megértsem egy-egy játék mibenlétét, célját, eszközrendszerét, amit az én 8 évesem mutat nekem. Egyáltalán nem értem, hogy honnan jött rá, hogyan kell használni. Mert persze mutogatják egymásnak, és összebújva figyelik a barátokat, kik, hogyan csinálják, de ez nem egy teljes körű tanfolyam, sokkal inkább benyomásokat szereznek egymástól, eljárásokat látnak, amik alapján kialakítják a maguk stratégiáját a játék során. És rájönnek, hogyan kell játszani, alkalmazni az adott programot.

Na, ez nekem nem megy. Vagy csak sokkal hosszabb időn belül. És az esetek többségében nem is élvezem. Pedig ez egy fontos kulcsa volna annak, hogy a média ütőerén tartsuk a kezünket. Vagy legalábbis a gyerek által felhasznált média ütőerén. Mert a gyerek szereti, ha érdekel engem, amit csinál. Furcsa, tudom, de így van. Nagy örömmel magyaráz, tanít, végre ő valamit jobban tud, mint én, és gratulál, dicsér, ha sikereket érek el. Nem mellesleg azt hiszem, hogy ez a későbbiekben is talán adu ász lehet, amikor már egyáltalán nem akar hozzám szólni. De arra is használom ezeket a szenvedéssel teli órákat, hogy tudok vele arról beszélgetni, mit, miért tesznek közzé az interneten. Milyen előnyökre, hátrányokra tehetek szert. Hogyan tudom kiszűrni az értelmetlen és felesleges tartalmakat, mitől lehet elhinni egy oldalnak, hogy amit ír, az igaz, és hogyan tudom összehasonlítani a kínálatot. Ezen a ponton be tudom hozni az én jó öreg médiámat, a televíziót, amire még a mai kor gyereke is ráfanyalodik időnként, és itt már inkább hazai terepen érezvén magamat, tudok párhuzamokat állítani a hülye, felesleges, idegtépő és agysorvasztó tartalmak között, amik az interneten is jócskán jelen vannak.

És mindezt azért tartom roppant fontosnak, mert ha egy okos, értelmiségi társaságban felmerül az internetbiztonság (ami önmagában is fura, kenyérpirítóbiztonság kérdése miért nem merül fel?) akkor okos, értelmiségi emberek kapnak a fejükhöz, hogy „jujj, ez borzasztó, hogy ezek a mai gyerekek...” és hogy „mi lesz ennek a vége...” és a legjobb esetben: „én nekem ezzel nincs bajom, de azért az én osztályom ne tanuljon digitálisan”.

És ebből arra a szomorú következtetésre jutok, hogy a szülők, pedagógusok jelentős része nem veszi a fáradságot arra, hogy időt töltsön azzal, amivel a gyerekei szeretnék az időt tölteni. Amivel a gyerekei fogják az időt tölteni, ha tetszik, ha nem! Inkább magukra hagyják őket a problémáikkal, tiltják, de úgysem kerülhetik el, és majd sajnálkoznak felettük, ha megsütik a kezüket, vagy megrázza őket az áram, már a kenyérpirítós analógiánál maradva.

Na, de nincs minden veszve! Mert önmagában, az sem segít, ha elhatározzuk, hogy majd mától másképp lesz! Egy csomót kell tanulnunk. És hogyan tanuljuk meg azt, amit meg kell tanulnunk? Azaz hogyan válasszuk ki az internet hangzavarából azt a tudást, amire nekünk szükségünk van? Ki az, aki nem riogatva, farkast kiáltva, sötét jövőképet festve, hanem értőn, okosan és körültekintően ad tanácsokat arra, hogyan tanítsuk meg gyermekeinket az értő médiafogyasztásra?

"A médiatudatosság, az értő, tudatos, kreatív médiahasználat már kisgyermekkortól nagyon fontos. Ezt is tanulni kell - a médiapedagógia folyamatos kommunikáció, amely segítséget nyújt a médiaélmények feldolgozásában. Ebben a gyerekek legfontosabb segítői a szülők és a pedagógusok. Ez a honlap nekik szól."

Azaz ez a honlap: Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesület, ahonnan ezt az idézetet vettük.

Az ide érkező látogató, szülő, vagy pedagógus jó kiindulóponton van, ha azokat a mintákat és megoldási alternatívákat keresi, amelyek nem a tiltásra, a félelemre alapulnak, hanem az értő fogyasztásra, a kritikai szemlélet kialakítására, a felelős magatartásra.

További tartalmak, képzések, publikációk állnak rendelkezésünkre, ahová az Egyesület szakemberei vezetnek bennünket, így aztán mienk a felelősség, hogy megtanuljuk és megtanítjuk, vagy hagyjuk sodródni a gyerekeinket a média világában. Hogy aztán sopánkodhassunk.

És végül a pirítós példa ismét: Hát nem gyönyörű a vasárnap reggel, amikor ágyba hozza a gyerek a forrón gőzölgő pirítóst?

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.