Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Mindenkinek friss, forrón gőzölgő internetet az ágyba!

Rettentően sok rossz példa, ijesztő eset járja be a hétköznapjainkat a gyerekeink internetezési szokásairól. Elhűlve nézzük a szomszéd gyerekét, hallgatjuk a szaftos sztorikat, kit hogyan rontott meg a métely. Szorongunk, hogy hogyan óvjuk meg majd mi a kicsinyünket a sok csúnya tartalomtól. És közben nem gondolunk arra, hogy a legjobb dolog, ami történhet ezzel a világgal, az az internet. Csak épp fel kell nőnünk hozzá. Nekünk, szülőknek!

Ugye nem gondolkodsz el azon, hogy megtanítsd-e a gyerekednek a kenyérpirító használatát? Pedig sok veszélyt rejt ám! Megégetheti magát, megrázhatja az áram, felgyújthatja vele a lakást. Mégsem ezek jutnak először az eszedbe, ha arra gondolsz, hogy megtanítsd a kisgyerekedet egy finom reggeli elkészítésére. Hiszen ura vagy a helyzetnek, a hétköznapok során, a reggelik elkészítése közben persze megemlíted a veszélyeket, segíted, tanítgatod, hogyan érdemes megfogni, kivenni, kihúzni, lekapcsolni. És még az is lehet, hogy hagyod, kicsit megérezze a forróságát. Hogy megtapasztalja, hogyan érdemes hozzányúlni. De nem gondolsz arra, hogy valamilyen végzetes dolog fog a pirítós kenyér készítése közben történni. Persze erről az egyszerű tevékenységről sokkal több tapasztalatunk van, mint az internetről, vagy akár tágabb értelemben véve az elektronikus médiáról. Mi magunk is tanulgatjuk, és úgy vagyunk vele, mint a rendszerváltás angoltanárai, épp csak egy-egy leckével járunk előrébb gyermekeinknél. Vagy nem is járunk előrébb. 

És talán itt van a kutya elásva! Hogy van egy terület, amiről a gyerekeink lassan többet tudnak, mint mi, otthonosabban mozognak benne, és jobban leköti a figyelmüket, mint nekünk. Ez utóbbi a legsúlyosabb. Sokkal jobban leköti a figyelmüket, mint amennyire mi szeretnénk elmélyülni benne. Legalábbis nekem sokszor kemény órákba, figyelembe és erőfeszítésbe kerül, hogy megértsem egy-egy játék mibenlétét, célját, eszközrendszerét, amit az én 8 évesem mutat nekem. Egyáltalán nem értem, hogy honnan jött rá, hogyan kell használni. Mert persze mutogatják egymásnak, és összebújva figyelik a barátokat, kik, hogyan csinálják, de ez nem egy teljes körű tanfolyam, sokkal inkább benyomásokat szereznek egymástól, eljárásokat látnak, amik alapján kialakítják a maguk stratégiáját a játék során. És rájönnek, hogyan kell játszani, alkalmazni az adott programot.

Na, ez nekem nem megy. Vagy csak sokkal hosszabb időn belül. És az esetek többségében nem is élvezem. Pedig ez egy fontos kulcsa volna annak, hogy a média ütőerén tartsuk a kezünket. Vagy legalábbis a gyerek által felhasznált média ütőerén. Mert a gyerek szereti, ha érdekel engem, amit csinál. Furcsa, tudom, de így van. Nagy örömmel magyaráz, tanít, végre ő valamit jobban tud, mint én, és gratulál, dicsér, ha sikereket érek el. Nem mellesleg azt hiszem, hogy ez a későbbiekben is talán adu ász lehet, amikor már egyáltalán nem akar hozzám szólni. De arra is használom ezeket a szenvedéssel teli órákat, hogy tudok vele arról beszélgetni, mit, miért tesznek közzé az interneten. Milyen előnyökre, hátrányokra tehetek szert. Hogyan tudom kiszűrni az értelmetlen és felesleges tartalmakat, mitől lehet elhinni egy oldalnak, hogy amit ír, az igaz, és hogyan tudom összehasonlítani a kínálatot. Ezen a ponton be tudom hozni az én jó öreg médiámat, a televíziót, amire még a mai kor gyereke is ráfanyalodik időnként, és itt már inkább hazai terepen érezvén magamat, tudok párhuzamokat állítani a hülye, felesleges, idegtépő és agysorvasztó tartalmak között, amik az interneten is jócskán jelen vannak.

És mindezt azért tartom roppant fontosnak, mert ha egy okos, értelmiségi társaságban felmerül az internetbiztonság (ami önmagában is fura, kenyérpirítóbiztonság kérdése miért nem merül fel?) akkor okos, értelmiségi emberek kapnak a fejükhöz, hogy „jujj, ez borzasztó, hogy ezek a mai gyerekek...” és hogy „mi lesz ennek a vége...” és a legjobb esetben: „én nekem ezzel nincs bajom, de azért az én osztályom ne tanuljon digitálisan”.

És ebből arra a szomorú következtetésre jutok, hogy a szülők, pedagógusok jelentős része nem veszi a fáradságot arra, hogy időt töltsön azzal, amivel a gyerekei szeretnék az időt tölteni. Amivel a gyerekei fogják az időt tölteni, ha tetszik, ha nem! Inkább magukra hagyják őket a problémáikkal, tiltják, de úgysem kerülhetik el, és majd sajnálkoznak felettük, ha megsütik a kezüket, vagy megrázza őket az áram, már a kenyérpirítós analógiánál maradva.

Na, de nincs minden veszve! Mert önmagában, az sem segít, ha elhatározzuk, hogy majd mától másképp lesz! Egy csomót kell tanulnunk. És hogyan tanuljuk meg azt, amit meg kell tanulnunk? Azaz hogyan válasszuk ki az internet hangzavarából azt a tudást, amire nekünk szükségünk van? Ki az, aki nem riogatva, farkast kiáltva, sötét jövőképet festve, hanem értőn, okosan és körültekintően ad tanácsokat arra, hogyan tanítsuk meg gyermekeinket az értő médiafogyasztásra?

"A médiatudatosság, az értő, tudatos, kreatív médiahasználat már kisgyermekkortól nagyon fontos. Ezt is tanulni kell - a médiapedagógia folyamatos kommunikáció, amely segítséget nyújt a médiaélmények feldolgozásában. Ebben a gyerekek legfontosabb segítői a szülők és a pedagógusok. Ez a honlap nekik szól."

Azaz ez a honlap: Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesület, ahonnan ezt az idézetet vettük.

Az ide érkező látogató, szülő, vagy pedagógus jó kiindulóponton van, ha azokat a mintákat és megoldási alternatívákat keresi, amelyek nem a tiltásra, a félelemre alapulnak, hanem az értő fogyasztásra, a kritikai szemlélet kialakítására, a felelős magatartásra.

További tartalmak, képzések, publikációk állnak rendelkezésünkre, ahová az Egyesület szakemberei vezetnek bennünket, így aztán mienk a felelősség, hogy megtanuljuk és megtanítjuk, vagy hagyjuk sodródni a gyerekeinket a média világában. Hogy aztán sopánkodhassunk.

És végül a pirítós példa ismét: Hát nem gyönyörű a vasárnap reggel, amikor ágyba hozza a gyerek a forrón gőzölgő pirítóst?

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Miért nem hajlandó megkötni ez a kölyök az istenverte cipőfűzőjét?
iskola, óvoda

Miért nem hajlandó megkötni ez a kölyök az istenverte cipőfűzőjét?

Nem tudom megmondani, hogy ez egy nagyszerű nevelési stratégia, vagy az elveim totális feladása, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, feladom a cipőfűző bekötése miatt folytatott harcomat. 

Béke az osztályban
interjúk

Béke az osztályban

Sok szülő hajlamos az iskolát felelőssé tenni, ha konfliktus, bántalmazás, meg nem értés van. Különösen az áldozatok szülei válnak anya/apa-tigrissé, tehetetlenségükben, amiért nincs befolyásuk az iskolai folyamatokra. És még az is kérdéses, hogy ki a valódi áldozat? Mit tehet a tanár, tanító, hogy az osztályában az erőszakmentes kommunikáció legyen a bevált irány? Erről kérdeztem Kiss Virágot, aki a Fillér utcai Általános Iskola tanítónője.

4 dolog, amit a mamák szeretnének, ha a felnőtt fiaik tudnának
határon túl

4 dolog, amit a mamák szeretnének, ha a felnőtt fiaik tudnának

Forrás: https://grownandflown.com/moms-grown-sons-want-know/

Azok után, hogy elolvastam a fiam, Eric Fischer blogbejegyzését arról, hogy mi az a 4 dolog, amit szeretnének a fiaink, ha megértenénk, rájöttem, lehet, hogy van néhány dolog, amit nem értünk meg velük kapcsolatban, de biztos, hogy vannak olyan dolgok, amiket meg ők nem értenek meg velünk kapcsolatban. Remélem, hogy most tisztázni tudom azokat a tévhiteket, amiket a világ összes anyukájának a világ összes fia gondol velünk kapcsolatban. Szóval figyeljetek srácok!

A családi rituálék fontossága
ajánló

A családi rituálék fontossága

Ahogy közeledik az év vége, sokan, akik ünneplik a karácsonyt, vegyes érzelmekkel vannak tele. Ez az évszak drága, stresszes és őszintén szólva nagy nyomás és érzelmi túlterhelés nehezedik ránk. Azonban ilyenkor jön el a lehetősége annak, hogy elővegyük a családi rituálékat és túlzsúfolt mindennapjainkban engedjük előbújni ezeket az apróságokat, hogy különleges varázslatot hozzanak a család életébe.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.