Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Mantyusok üzenik szülőnek, gyereknek: nyugi, minden megoldódik!

A legfontosabb üzenetek hétköznapiak. Sokszor észre sem vesszük, hogy nekünk szólnak. Ott állnak mellettünk, velünk vándorolnak, hogy vegyük már észre. Olyanok, mint a néma kísérők, egészen addig az árnyékunkban járnak, amíg végre fel nem ocsúdunk. Egy könyvet ajánlok most. Gyereknek és felnőttnek. Hogy látszódjanak a valódi dolgok!

Élt egyszer egy kisfiú, aki nem tudott megszólalni idegenek között. Nem beszélt az utcán, az iskolában, nem szólt a szomszédokhoz. Szomorkás is volt emiatt, és bizony nem nagyon voltak barátai. Mígnem egy kicsi manó, kutyává válva mellé szegődött, a barátja lett. A fiúnak meg kellett küzdeni érte, átlépnie saját határait, bátorrá válni, és megszólalni egyre többször, egyre hangosabban, mígnem leküzdötte a nehézségét, és csicsergett az iskolában a többi gyerekkel együtt. Ez a kis történet önmagában is nagyon szép, ahogy a bátorságról, a nehézségeinkről, a korlátainkról szól. Valamint azokról az erőfeszítésekről, amelyeket azért teszünk, hogy teljes életet élhessünk. Gyönyörűen mutatja be, hogy a barátságért mi mindenre vagyunk hajlandóak, akár még arra is, hogy megtegyük a lehetetlent.

Nekem mégis nem ez volt az elsődleges üzenet, amiért megtetszett a könyv. Arra kaptam fel a fejem, hogy a történet, amiben egy kisfiú nem beszél, mennyire nyugodt, kiegyensúlyozott, nem pánikoló, nem problémamegoldó. Az tetszett meg, ahogy a kisfiú szülei, vagy a tanítónéni szóltak hozzá, beszéltek neki, elfogadták, hogy ő nem beszél. Együttéreztek vele, tudták neki a legrosszabb, számára a legkétségbeejtőbb ez a nehézség, de mégsem noszogatták, nem erőltették a beszédet. Finoman persze terelgették, igyekeztek olyan helyzeteket teremteni, ami szóra sarkallhatja a kisfiút, de ez sosem volt erőszakos, kötelező. Manapság olyan ritka ez a hozzáállás. Igazán ritkán látni olyan szülőket, akik az első rendellenességnél nem kapnak frászt és nem kezdenek el orvostól-orvosig rohanni. Persze a könyvbéli Tomi szülei is biztosan kértek segítésget, jártak fejlesztő tornára, pszichológushoz, logopédushoz, és ez fontos is. De az a nyugodt elfogadás, az a türelem, ahogy kivárják amíg a gyerek magától talál utat a problémájára, példaértékű számomra.

Hiszen mindannyiunknak vannak nehézségei. A gyerekeinknek is. Vannak nagy, látványos elakadások, átléphetetlennek tűnő akadályok, amelyek sokszor úgy tűnnek, hogy a sikeres életünk útjában állnak. De amikor ezeket adottságként elfogadjuk, akkor nem a gyerek megszerelése a legfontosabb, hanem a láthatatlannak tűnő apró kis lépések. A hétköznapi változások, amiket csak mi ismerünk. Az a szülő – gyerek kapocs, amiben csak mi látjuk a lényeget, a változást, a fejlődést, és ami során nem az a legfontosabb, hogy beszél-e már, hanem hogy ma mit próbált megtenni azért, hogy beszéljen.

Mi rövid részenként olvastuk este az ágyban. Direkt nem egyszerre. Hogy legyen idő rajta elmélázni, gondolkodni. Mitől is nagyszerű ennek a nem beszélő kisfiúnak az élete. És mit üzen nekünk a saját nehézségünk, a körülményeink.

A Mantyusok – Bátorság Tomi könyv szerzője Bosnyák Viktória, és a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg. Olvassátok!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Miért nem hajlandó megkötni ez a kölyök az istenverte cipőfűzőjét?
iskola, óvoda

Miért nem hajlandó megkötni ez a kölyök az istenverte cipőfűzőjét?

Nem tudom megmondani, hogy ez egy nagyszerű nevelési stratégia, vagy az elveim totális feladása, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel, feladom a cipőfűző bekötése miatt folytatott harcomat. 

Béke az osztályban
interjúk

Béke az osztályban

Sok szülő hajlamos az iskolát felelőssé tenni, ha konfliktus, bántalmazás, meg nem értés van. Különösen az áldozatok szülei válnak anya/apa-tigrissé, tehetetlenségükben, amiért nincs befolyásuk az iskolai folyamatokra. És még az is kérdéses, hogy ki a valódi áldozat? Mit tehet a tanár, tanító, hogy az osztályában az erőszakmentes kommunikáció legyen a bevált irány? Erről kérdeztem Kiss Virágot, aki a Fillér utcai Általános Iskola tanítónője.

4 dolog, amit a mamák szeretnének, ha a felnőtt fiaik tudnának
határon túl

4 dolog, amit a mamák szeretnének, ha a felnőtt fiaik tudnának

Forrás: https://grownandflown.com/moms-grown-sons-want-know/

Azok után, hogy elolvastam a fiam, Eric Fischer blogbejegyzését arról, hogy mi az a 4 dolog, amit szeretnének a fiaink, ha megértenénk, rájöttem, lehet, hogy van néhány dolog, amit nem értünk meg velük kapcsolatban, de biztos, hogy vannak olyan dolgok, amiket meg ők nem értenek meg velünk kapcsolatban. Remélem, hogy most tisztázni tudom azokat a tévhiteket, amiket a világ összes anyukájának a világ összes fia gondol velünk kapcsolatban. Szóval figyeljetek srácok!

A családi rituálék fontossága
ajánló

A családi rituálék fontossága

Ahogy közeledik az év vége, sokan, akik ünneplik a karácsonyt, vegyes érzelmekkel vannak tele. Ez az évszak drága, stresszes és őszintén szólva nagy nyomás és érzelmi túlterhelés nehezedik ránk. Azonban ilyenkor jön el a lehetősége annak, hogy elővegyük a családi rituálékat és túlzsúfolt mindennapjainkban engedjük előbújni ezeket az apróságokat, hogy különleges varázslatot hozzanak a család életébe.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.