Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Mantyusok üzenik szülőnek, gyereknek: nyugi, minden megoldódik!

A legfontosabb üzenetek hétköznapiak. Sokszor észre sem vesszük, hogy nekünk szólnak. Ott állnak mellettünk, velünk vándorolnak, hogy vegyük már észre. Olyanok, mint a néma kísérők, egészen addig az árnyékunkban járnak, amíg végre fel nem ocsúdunk. Egy könyvet ajánlok most. Gyereknek és felnőttnek. Hogy látszódjanak a valódi dolgok!

Élt egyszer egy kisfiú, aki nem tudott megszólalni idegenek között. Nem beszélt az utcán, az iskolában, nem szólt a szomszédokhoz. Szomorkás is volt emiatt, és bizony nem nagyon voltak barátai. Mígnem egy kicsi manó, kutyává válva mellé szegődött, a barátja lett. A fiúnak meg kellett küzdeni érte, átlépnie saját határait, bátorrá válni, és megszólalni egyre többször, egyre hangosabban, mígnem leküzdötte a nehézségét, és csicsergett az iskolában a többi gyerekkel együtt. Ez a kis történet önmagában is nagyon szép, ahogy a bátorságról, a nehézségeinkről, a korlátainkról szól. Valamint azokról az erőfeszítésekről, amelyeket azért teszünk, hogy teljes életet élhessünk. Gyönyörűen mutatja be, hogy a barátságért mi mindenre vagyunk hajlandóak, akár még arra is, hogy megtegyük a lehetetlent.

Nekem mégis nem ez volt az elsődleges üzenet, amiért megtetszett a könyv. Arra kaptam fel a fejem, hogy a történet, amiben egy kisfiú nem beszél, mennyire nyugodt, kiegyensúlyozott, nem pánikoló, nem problémamegoldó. Az tetszett meg, ahogy a kisfiú szülei, vagy a tanítónéni szóltak hozzá, beszéltek neki, elfogadták, hogy ő nem beszél. Együttéreztek vele, tudták neki a legrosszabb, számára a legkétségbeejtőbb ez a nehézség, de mégsem noszogatták, nem erőltették a beszédet. Finoman persze terelgették, igyekeztek olyan helyzeteket teremteni, ami szóra sarkallhatja a kisfiút, de ez sosem volt erőszakos, kötelező. Manapság olyan ritka ez a hozzáállás. Igazán ritkán látni olyan szülőket, akik az első rendellenességnél nem kapnak frászt és nem kezdenek el orvostól-orvosig rohanni. Persze a könyvbéli Tomi szülei is biztosan kértek segítésget, jártak fejlesztő tornára, pszichológushoz, logopédushoz, és ez fontos is. De az a nyugodt elfogadás, az a türelem, ahogy kivárják amíg a gyerek magától talál utat a problémájára, példaértékű számomra.

Hiszen mindannyiunknak vannak nehézségei. A gyerekeinknek is. Vannak nagy, látványos elakadások, átléphetetlennek tűnő akadályok, amelyek sokszor úgy tűnnek, hogy a sikeres életünk útjában állnak. De amikor ezeket adottságként elfogadjuk, akkor nem a gyerek megszerelése a legfontosabb, hanem a láthatatlannak tűnő apró kis lépések. A hétköznapi változások, amiket csak mi ismerünk. Az a szülő – gyerek kapocs, amiben csak mi látjuk a lényeget, a változást, a fejlődést, és ami során nem az a legfontosabb, hogy beszél-e már, hanem hogy ma mit próbált megtenni azért, hogy beszéljen.

Mi rövid részenként olvastuk este az ágyban. Direkt nem egyszerre. Hogy legyen idő rajta elmélázni, gondolkodni. Mitől is nagyszerű ennek a nem beszélő kisfiúnak az élete. És mit üzen nekünk a saját nehézségünk, a körülményeink.

A Mantyusok – Bátorság Tomi könyv szerzője Bosnyák Viktória, és a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg. Olvassátok!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.