Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Miért fontosabbak mostanság azok a gyerekkönyvek, amelyek a sokféleségről szólnak, mint régen?

Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, akkor mi az a legkellemesebb dolog, amire emlékszel? Sokunk számára azok a meghitt órák, amikor a szüleink vagy a nagyszüleink ölébe kuporodtunk és hallgattuk a mesét. 

De ezek az esti órák nem csak a nap csodás lezárásai voltak, vagy segítség a könnyű elalváshoz, hanem a nagyszerű és biztonságos módja annak, hogy megbeszéljük a napközben történteket, nevén nevezzük a problémákat és együtt örüljünk a sikereknek. Miközben a gyerekek azt gondolják, hogy egy édes kis nyuszi kalandjait hallgatják, addig észrevétlenül megismerik a körülöttük lévő világot. 

A mesekönyvek egyszerre tükröt tartanak és ablakot nyitnak a világra. A tükörben látja a gyerek a saját életét, az ablakon keresztül pedig megismerheti a nagyvilágban élőkét. Azt is tudjuk, hogy ez a fajta önreflexió és a lehetősége annak, hogy a világ többi részét is megismerjék, nagyon fontos számukra.

Az előítéletekkel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a különböző – mássággal rendelkező – emberekkel való érintkezés segít a sztereotípiák csökkentésében. Amikor olyan emberekkel találkozunk, akik eleinte másnak tűnnek, miután megismerjük őket, sokkal közelebb kerülnek hozzánk. Ezek után a másság nem tűnik olyan távolinak, és kevésbé tűnik másnak.

Bár ideális lehet, hogy a gyerekek személyesen találkozzanak különböző háttérrel rendelkező emberekkel, de ha ez nem lehetséges, akkor a könyvek révén kaphatnak benyomást a tőlük oly távolinak tűnő külvilágról.

Bemutatjuk a világot

Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk annak, hogy mennyire fontos a sokféleség bemutatása a mindennapjainkban, még mindig sok gyerekkönyvben fehér, heteroszexuális, fitt és egészséges, névlegesen keresztény férfi a megjelenített karakter. És egy kutatás arra világít rá, hogy a gyerekkönyvek több mint 80%-ban a szereplő fehér, ami egyértelműen nem a valóságot tükrözi.

Valószínűleg kevesebb konfliktus lenne a világban, ha mindannyian változatosabb irodalmat olvasnánk és változatosabb életet élhetnénk.

Szeretnénk azt hinni, hogy ha sokkal több, a másságról szóló, azt elfogadó gyerekkönyv lenne, amely változatos karaktereket, különféle foglalkozásokat és szituációkat mutatna be, valamint a médiában szereplő modellek sokszínűek lennének, akkor a fiatalok bátorítva éreznék magukat arra, hogy olyan felnőttek lehessenek, amilyenek csak akarnak lenni és azt csinálhassanak az életükben, amit csak elképzelnek. És amikor felnőnek, tisztelnék és elismernék mindenki tehetségét. Ezzel a szemléletmóddal a faji-, vagy vallási kérdések még csak tudatalatti szerepet sem játszanának. És ez azt jelentené, hogy egy-két generáció múlva nem olvasnánk megdöbbentő és lehangoló statisztikákat és nem lenne szükség olyan kampányokra, amik a sokszínűség növelésére szólna az irodalomban, az egyetemeken, vagy bárhol máshol.

Példaképek

De a könyvek nemcsak „másokról” szólnak. Amikor olyan embereket látunk a médiában, mint saját magunk, beleértve a fikciót is, akkor bepillantást nyerhetünk, hogy milyenekké is válhatunk és erről megerősítést is kapunk. Az irodalomból inspirációt és példaképeket is szerezhetünk.

Talán részben azért, hogy tudatosítsa az emberekben, hogy milyen mértékben van szükségünk a példaképekre, Amerikában egy fiatal, fekete lány kampányt indított, hogy találjon 1000 féle könyvet, amely fekete lányokról szól. De vajon hány ilyen fekete lányokról szóló könyvben kapott fekete lány kiemelkedő szerepet, mint például, professzor, orvos, tanár, vagy ne adj Isten valamely nemzet elnöke? Valószínűleg a százalékos arány csalódást okozna.

Egy kisebbségi jellegű karakter nem elég ahhoz, hogy minőségi irodalmat alkosson, de ez az első lépés. És bár vannak olyan hasznos weboldalak, amelyek a sokszínűségről ajánlanak gyerekkönyveket, sőt még sok ilyen művek népszerűsítésére kiírt irodalmi díj is van, de még nagyon sok tennivaló akad.

A bevándorlókkal, a menekültekkel és általánosságban a mássággal kapcsolatos növekvő aggodalom mellett egyes társadalmak úgy tűnnek, hogy hamis nosztalgiával fordulnak azon kor felé, amikor a fehérek irányították a világot.

Tartozunk annyival a gyerekeinknek, hogy könyveken keresztül megmutassuk, milyen színes is valójában a világ. Így talán a következő nemzedék kevésbé fog félni a „más”-tól, ha idejében találkoznak velük és megismerik őket.

https://theconversation.com/why-childrens-books-that-teach-diversity-are-more-important-than-ever-72146

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.