Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Miért fontosabbak mostanság azok a gyerekkönyvek, amelyek a sokféleségről szólnak, mint régen?

Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, akkor mi az a legkellemesebb dolog, amire emlékszel? Sokunk számára azok a meghitt órák, amikor a szüleink vagy a nagyszüleink ölébe kuporodtunk és hallgattuk a mesét. 

De ezek az esti órák nem csak a nap csodás lezárásai voltak, vagy segítség a könnyű elalváshoz, hanem a nagyszerű és biztonságos módja annak, hogy megbeszéljük a napközben történteket, nevén nevezzük a problémákat és együtt örüljünk a sikereknek. Miközben a gyerekek azt gondolják, hogy egy édes kis nyuszi kalandjait hallgatják, addig észrevétlenül megismerik a körülöttük lévő világot. 

A mesekönyvek egyszerre tükröt tartanak és ablakot nyitnak a világra. A tükörben látja a gyerek a saját életét, az ablakon keresztül pedig megismerheti a nagyvilágban élőkét. Azt is tudjuk, hogy ez a fajta önreflexió és a lehetősége annak, hogy a világ többi részét is megismerjék, nagyon fontos számukra.

Az előítéletekkel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a különböző – mássággal rendelkező – emberekkel való érintkezés segít a sztereotípiák csökkentésében. Amikor olyan emberekkel találkozunk, akik eleinte másnak tűnnek, miután megismerjük őket, sokkal közelebb kerülnek hozzánk. Ezek után a másság nem tűnik olyan távolinak, és kevésbé tűnik másnak.

Bár ideális lehet, hogy a gyerekek személyesen találkozzanak különböző háttérrel rendelkező emberekkel, de ha ez nem lehetséges, akkor a könyvek révén kaphatnak benyomást a tőlük oly távolinak tűnő külvilágról.

Bemutatjuk a világot

Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk annak, hogy mennyire fontos a sokféleség bemutatása a mindennapjainkban, még mindig sok gyerekkönyvben fehér, heteroszexuális, fitt és egészséges, névlegesen keresztény férfi a megjelenített karakter. És egy kutatás arra világít rá, hogy a gyerekkönyvek több mint 80%-ban a szereplő fehér, ami egyértelműen nem a valóságot tükrözi.

Valószínűleg kevesebb konfliktus lenne a világban, ha mindannyian változatosabb irodalmat olvasnánk és változatosabb életet élhetnénk.

Szeretnénk azt hinni, hogy ha sokkal több, a másságról szóló, azt elfogadó gyerekkönyv lenne, amely változatos karaktereket, különféle foglalkozásokat és szituációkat mutatna be, valamint a médiában szereplő modellek sokszínűek lennének, akkor a fiatalok bátorítva éreznék magukat arra, hogy olyan felnőttek lehessenek, amilyenek csak akarnak lenni és azt csinálhassanak az életükben, amit csak elképzelnek. És amikor felnőnek, tisztelnék és elismernék mindenki tehetségét. Ezzel a szemléletmóddal a faji-, vagy vallási kérdések még csak tudatalatti szerepet sem játszanának. És ez azt jelentené, hogy egy-két generáció múlva nem olvasnánk megdöbbentő és lehangoló statisztikákat és nem lenne szükség olyan kampányokra, amik a sokszínűség növelésére szólna az irodalomban, az egyetemeken, vagy bárhol máshol.

Példaképek

De a könyvek nemcsak „másokról” szólnak. Amikor olyan embereket látunk a médiában, mint saját magunk, beleértve a fikciót is, akkor bepillantást nyerhetünk, hogy milyenekké is válhatunk és erről megerősítést is kapunk. Az irodalomból inspirációt és példaképeket is szerezhetünk.

Talán részben azért, hogy tudatosítsa az emberekben, hogy milyen mértékben van szükségünk a példaképekre, Amerikában egy fiatal, fekete lány kampányt indított, hogy találjon 1000 féle könyvet, amely fekete lányokról szól. De vajon hány ilyen fekete lányokról szóló könyvben kapott fekete lány kiemelkedő szerepet, mint például, professzor, orvos, tanár, vagy ne adj Isten valamely nemzet elnöke? Valószínűleg a százalékos arány csalódást okozna.

Egy kisebbségi jellegű karakter nem elég ahhoz, hogy minőségi irodalmat alkosson, de ez az első lépés. És bár vannak olyan hasznos weboldalak, amelyek a sokszínűségről ajánlanak gyerekkönyveket, sőt még sok ilyen művek népszerűsítésére kiírt irodalmi díj is van, de még nagyon sok tennivaló akad.

A bevándorlókkal, a menekültekkel és általánosságban a mássággal kapcsolatos növekvő aggodalom mellett egyes társadalmak úgy tűnnek, hogy hamis nosztalgiával fordulnak azon kor felé, amikor a fehérek irányították a világot.

Tartozunk annyival a gyerekeinknek, hogy könyveken keresztül megmutassuk, milyen színes is valójában a világ. Így talán a következő nemzedék kevésbé fog félni a „más”-tól, ha idejében találkoznak velük és megismerik őket.

https://theconversation.com/why-childrens-books-that-teach-diversity-are-more-important-than-ever-72146

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Testvérharc és szövetség
iskola, óvoda

Testvérharc és szövetség

“Testvérem vagy! És röhögök, mert nem tehetsz ellene semmit!” Akinek van testvére, tudja mennyire összetett, több rétegű és kiismerhetetlen még a szereplőknek is a testvérek viszonya. Mert imádjuk és egyben gyűlöljük is egymást, versengünk és azonosulunk, támogatjuk és akadályozzuk egymást. Persze életkorunk, tapasztalataink és vérmérsékletünk szerint.

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.