Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

A kézírás csak egy idejétmúlt kulturális hagyomány?

Vajon a Guttenberg-galaxissal együtt a kézírás is egy idejétmúlt szokás, ami csupán egy állomás volt az emberiség fejlődésében? Olyan kulturális hagyomány, amit a következő évszázadokban vagy évtizedekben felvált a teljes digitalizáció? Akár olyan mértékben, hogy a gépírás képességének megléte vagy hiánya lesz az adaptív szelekciós tényező

Nem hiszem. Hiszem, hogy nem. Bármennyire is elértük a fénysebességet, bármennyire is beelőztük önmagunkat technológiai értelemben, az emberi agy felépülése, huzalozása és működése alapvetően nem változott meg. Bár az emberi faj különösen adaptívnak bizonyul, az agyműködést érintő lényegi változásokhoz négy ipari forradalomnál sokkal több időre van szükség.

Az emberiség fejlődése attól válhatott ilyen iramúvá, hogy az ember képessé vált a fogalmi gondolkodásra, sőt a gondolkodásról való gondolkodásra. Mindez nagy szerepet játszott az írásbeliség kialakulásában, az írásbeliség pedig a tudás felhalmozásában. Így vált lehetővé szerzett tudások és tulajdonságok átörökíthetősége. Ez az, amitől a fejlődés exponenciális és nem önmagába visszakanyarodó. A fenntartható fejlődés azt is jelenti, hogy az örökségül ránk hagyott dolgokkal jól gazdálkodunk, hogy képesek vagyunk felmérni, mik azok a választásaink ma, amik hosszú távú következményei jelenleg nem beláthatók a számunkra.

Úgy gondolom, hogy a kézírás vs gépírás kérdéskör éppen egy olyan téma, amiben szükség van a felhalmozott tudásra és a megfontoltságra.

A tudomány mai állása szerint a kézírás és a gondolkodás közötti kapcsolat rendkívül szoros. Mégis, a technológiai fejlődés olyan sebességgel zajlik a világban, hogy kérdésként merül fel, van-e szükség a kézírásra? Elképesztő ez a változás. Ma az egyetemi képzésekben gépen jegyzetelnek, online felületeken kapnak tematikát, feladatokat a hallgatók, és így is kell beadni a dolgozataikat, diplomamunkájukat. Ugyanez a helyzet ma a munka világában is. Nem tudok olyan munkahelyről, ahol kézzel írt beszámolókat, kutatási, fejlesztési terveket kérnének.

Mi szükségünk van akkor tényleg a kézírásra? Nem elvesztegetett idő-e, hogy az iskolai évek kezdetén hosszasan bíbelődünk a betűelemek, betűk formálgatásával, a saját kézírás kialakításával?

Az agykutatás eredményei ma már egyértelműen bizonyítják, hogy nem. A kézírás egészen más kognitív folyamat, mint a gépírás és egészen más szerepet játszik a tanulási folyamatokban.

Amikor levelet, naplót vagy egy esszét írunk, akkor gondolkodási folyamatok eredményeként jelenik meg a leírt szöveg. Ez önmagában is egy magasabb szintű alkotó tevékenység, de ennek során az agyi aktivitásban nincs nagy eltérés attól függően, hogy kézzel vagy géppel írunk.

Ha azonban jegyzetelünk, vázlatot készítünk, akkor az írás az információfeldolgozás és a tanulás eszközeként a gondolkodási folyamatok aktív, szerves részévé válik. Amikor valaki kézzel jegyzetel, lehetősége van egyfajta struktúra kialakítására, megjelenítésére is. Vagyis olyan elemeit is tudja kódolni a gondolkodásának, amiket nem lehet (vagy adott pillanatban nem tud, nem akar) verbalizálni.

Aki kézzel jegyzetel sokkal jobban fog emlékezni az előadások tartalmára, mint az, aki számítógépet használ erre a célra. Korábban úgy vélték, hogy ennek az lehet az oka, hogy a számítógép kezelése egyszerűen elvonja a figyelmet. Ma már arra mutató eredmények vannak, hogy ennek más okai vannak. Aki ugyanis kézzel jegyzetel, rögtön átstrukturálja a fejében az elhangzottakat, vagyis már írás közben feldolgozza az új információkat. A billentyűzetet használók ezzel szemben hajlamosak szóról szóra lejegyezni, amit hallanak. Így nem kezdik el jegyzetelés közben értelmezni, feldolgozni az új információkat. Gépírás esetén többnyire utólag nézzük át, mit írtunk, és kitöröljük azt, ami felesleges. Egészen más munkát végez az agyunk, amikor írás közben igyekszünk korrigálni, mi magunk vagyunk egyszerre a helyesírás ellenőrző, a szinonimaszótár és szövegszerkesztő program. Összességében jobban rögzül az agyban, amit kézzel írunk le. A gépelés kizárólagossá válása a már kialakult kézírással bíró felnőttek esetében is rontja az új információk elsajátításának képességét.

A kézírás komplex kognitív tevékenység, több képesség és készség együttes használatára van szükség közben. Koncentrált figyelmet és összehangolt kéz-szem koordinációt igényel, amik révén a gyermek önkontrollra is szert tesz. Éppen ezért a kézírás elsajátítása segíthet bizonyos írási és olvasási nehézségek kialakulásának megelőzésében.

A kézírás fejleszti a kommunikációs készségét, mert írás közben az agy nyelvi központja aktiválódik, ami az ajkak, az állkapocs, a nyelv, a lágy szájpad és a hangszálak mozgását irányítja. Gépírás közben azonban ez az agyi terület semmi aktivitást nem mutat. Nem csak az írás, hanem az olvasás szempontjából sem ugyanaz az agyi tevékenység gépelt szöveg esetén. Kézzel írott szöveg felismerése ugyanis szintén egészen másképp stimulálja az agyat, mint a gépelt írás olvasása.

A kétfajta írás tehát mintha két különböző készség lenne, amelyek eltérő agyi régiókat és hálózatokat mozgósítanak, és ennek következtében aztán némileg eltérő tartalmú írott produktumokat is eredményeznek.

Amikor a kézírás előnyeiről beszélünk, természetesen nem kell úgy tenni, mintha nem lennének előnyei a gépírásnak is. Mindkettőre szükség van. A gépírást azonban szintén tudatosan kellene tanítani, két ujjal pötyögtetés helyett tíz ujjal, „vakon” kellene írniuk a gimnáziumot kezdő gyereknek. Ma óriási előnyt jelent azoknak, akik ezt tudják. 10-14 éves korban a legplasztikusabb az agy arra, hogy megtanulja a tíz ujjal való gépírást, vagyis ekkor lenne itt az ideje ezzel okosan foglalkozni.

Tény azonban, hogy a billentyűk lenyomása nem igényel olyan összetett és összehangolt szem-kéz koordinációt, mint amire a kézírás elsajátításakor és használatakor szükségünk van.

A kézírás révén fejlődnek a finommozgások, ezzel összefüggésben a precizitás.

Kevésbé gondolnánk, hogy mindezen túlmenően fejleszti a kreativitást, a látást és a térérzékelést és az ezzel összefüggésben kialakuló alak- és arcfelismerést, valamint az absztrakciós képességet és a fogalmi gondolkodást is. Ez utóbbi jellemzőink fontos részei emberi mivoltunknak. Fontos elemei a megállíthatatlanul gyorsuló kulturális evolúciónak.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden mindennel összefügg, az ember olyan bonyolult rendszer, amely bámulatosan képes az alkalmazkodásra. Bízhatunk-e akkor abban is, hogy mindaz a készségünk, agyi tevékenységünk, ami szoros interakcióban van a kézírással, kialakul annak hiányában is?

Tévedés lenne elhinni, hogy bármi, amit az emberiség kitalált, az egyben helyes vagy legalábbis célszerű lenne. Gondoljuk most végig gyorsan, hogy célszerű-e ma a kézírás, vagy célszerűbb-e a gépírás?

Az is látható az emberiség történetét olvasgatva, hogy olyan célszerűnek hitt dolgok vagy mémek is túlélnek, fennmaradnak, tovább örökítődnek, amik akár csak egy emberöltő távlatából nézve már tökéletesen célszerűtlennek bizonyulnak.

A világban továbbá nem csupán olyan dolgok léteznek, amik célszerűek, hanem olyanok is, amik nem annyira célszerűtlenek, hogy a faj kipusztulását okozzák.

Bármennyire is úgy tűnik jelen pillanatban, hogy a gépírás ma sokkal célszerűbb kommunikációs forma, hiba lenne azt gondolni, hogy a kézírás fölöslegessé vált kulturális elem csupán. A kézírásnak a XXI. századra ugyanis már nem feltétlenül a célszerűsége, vagyis a tudásátadásban betöltött egykor fontos szerepe ad létjogosultságot. Nem is az, hogy vagyunk még egy páran, akik egyszerűen szeretünk kézzel is írni. Attól nélkülözhetetlen a kézírás, hogy lehetetlen úgy kiiktatni a rendszerből, a kognitív fejlődésből, hogy az – vagyis az emberi gondolkodás - jelentősen meg nem változzon.

Lehetséges, hogy a gépírás jelenleg sokkal hasznosabb és ez bizonyul célszerűnek. De lehet, hogy csak rövidtávon, miközben lehetséges, hogy hosszú távon olyan emberi tulajdonságainkat veszíthetjük el a kézírás tanításának elhagyásával, amiktől egykoron azzá lett az emberiség, ami.

Amikor mi, pedagógusok az iskola modernizációjára gondolunk és innovációkra készülünk, különösen fontos, hogy rendelkezzünk a kritikai gondolkodás képességével. Tisztán lássuk a rész-egész, ok-okozat összefüggéseket. A lehető legjobban használjuk fel az eddig felhalmozott tudást és képesek legyünk olyan módon szintetizálni, hogy különbséget tudjunk tenni lényeges és lényegtelen elemek között.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
A matematikához nem vezet szolgai út
iskola, óvoda

A matematikához nem vezet szolgai út

Félelemmel vegyes tisztelet, utálattal vegyes rettegés. Körülbelül így írható le, mit érez a gyerekek és szülők nagy része a matematika szó hallatán. Nem szeretik. Persze több iskolai tantárgy is van, amit sokan nem szeretnek, mégis azt tapasztalom, hogy a matek az, amivel kapcsolatosan nagyon kilengenek az érzelmek. Vannak felnőttek, akiknek ma is rémálmaikban jön elő a matematika érettségi, vagy egy kudarcos táblai feladatmegoldás megszégyenítő élménye. A matematika ahelyett, hogy magabiztosságot adna, túlságosan is sokszor vezet az önbizalom csökkenéséhez, kisebbrendűségi érzéshez, az önértékelés romlásához, sőt, az önsztereotipizáláshoz.

Az anyáknak a napja
interjúk

Az anyáknak a napja

A hétvégi anyák napján gondolkoztam. Ahogy lapozgattam a FB-ot, a sok anyuka a gyerekével, és sok gyerek az anyukájával...

És azon gondolkodtam, mitől olyan suta az anyák napja és mégis mitől fontos ez mindenkinek? Hogy miben rejlik a nagyszerűsége és a megismételhetetlensége?

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk
határon túl

Amit az autista gyerekek szülei szeretnének, ha tudnánk

Rengeteg tévhit él az autizmusról, különösen, ha gyerekekről beszélünk. Az alábbiakat szeretnék tudatni a világgal a Huffington Post olyan olvasói, akik autista gyerekek szülei.

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal
ajánló

5 hétköznapi lehetőség, hogyan legyen csodás kapcsolatod a kiskamaszoddal

A kisgyerekekkel való kapcsolódás gyakran azt jelenti, hogy ülünk a szőnyegen és Legózunk vagy Barbie-zunk. A bújócskázás vagy egy csendes összebújás, mind a napi rutin részei. De most, hogy már kiskamasz lett a kisgyerekből, kevésbé egyszerű, sőt néha bonyolult megtalálni a kapcsolódási pontokat.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.