Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Hogyan szűrhetjük ki az álhíreket? Útmutató fiataloknak

Minden alkalommal, amikor online vagyunk, az emberek küzdenek a figyelmünkért. Barátok, idegenek, vállalkozások, politikai szervezetek, jótékonysági intézmények és a hírportálok folyamatosan szemet gyönyörködtető képekkel, videókkal és cikkekkel árasztanak el minket, bárhol is keresünk bármilyen információt, legyen az a Google, Twitter, Facebook, Snapchat, Instagram vagy a YouTube. Forrás: theconversation.com

De ebben a szoros versenyben nem mindenki érzi úgy, hogy be kellene tartania a szabályokat és igazat kellene mondania, éppen ezért nem támaszkodhatunk a közösségi média platformokra, hogy kiszűrjük a hazugságokat. Az álhírek, olyan történetek, amiket kifejezetten azért állítanak elő, hogy félrevezessék, vagy szándékosan megtévesszék a médiafogyasztót.

2017 második félévében a Salford Egyetem kutatói és CBBC Newsround producerei azon dolgoztak, hogy felmérjék az álhírek hatását az Egyesült Királyságban élő fiatalokra. 300, 9 és 14 év közötti fiatalt vontak be a kutatásba, hogy megtudják hogyan kezelik az álhíreket a mindennapjaikban és milyen hatást gyakorol rájuk a jövőben.

Az eredmény nagyon összetett volt, de egy biztos, az kiderült, hogy sürgősen a kezükbe kell adni egy olyan eszközt, amely segíti őket a közösségi média sötét vizein való navigálásban. A fiataloknak meg kell tanulniuk bízni abban, amit hallanak, látnak maguk körül.

Ha nem hisznek abban, hogy igaz, amit olvasnak, akkor a bizalmuk erodálódni fog és szép lassan semmit sem fognak elhinni. Hosszú távon ez azt jelenti, hogy nem lesznek érdekeltek abban, hogy részt vegyenek a politikai, kulturális és társadalmi vitákban.

Az álhírek spektruma

A valóban abszurd és hihetetlen történeteket könnyű, de az árnyalt, félrevezető információkat sokkal nehezebb beazonosítani. Ezek a második típusú álhírek olyan cikkek, hirdetések, történetek formájában jönnek létre, amelyek virtuálisan terjednek az interneten. Ezek a történetek nem feltétlenül abszurdak vagy nyilvánvalóan hamisak, de ténybeli valótlanságokat, vagy félrevezető képeket tartalmaznak, amelyeket szándékosan iktatnak be az igazság torzítása érdekében.

Tippek és eszközök

Léteznek olyan módszerek, amelyekkel a fiatalok meg tudják különböztetni a hamis híreket a valósaktól, amik segítenek nekik megérteni, mi történik valójában egy olyan világban, ahol az okostelefonok és a digitális eszközök a kezünk, a szemünk, a fülünk és az agyunk kiterjedéseivé váltak.

Nézzünk utána a forrásnak! Nézzük meg a weboldalt, ahonnan a történet származik, hogy ott jól van-e prezentálva. A képek nem homályosak, a szöveg jól meg van írva, nincs helyesírási hiba. Ha nem vagyunk biztosak benne, akkor kattintsunk rá az „rólunk” részre, és ellenőrizzük, hogy világosan elmagyarázzák-e a szervezet munkáját és történetét.

Ellenőrizzük le a szerzőt! Úgy tudjuk leellenőrizni, hogy valóságos és szavahihető-e a szerző, ha megkeressük más, régebbi cikkeit, bejegyzéseit. Ha nem írt semmi mást, vagy ha csak megbízhatatlannak tűnő weboldalaknak írt, akkor fogadjuk kétségekkel a munkáit.

Ellenőrizzük, hogy a cikk tartalmaz-e linkeket más történetekhez, cikkekhez, szerzőkhöz. Kattintsunk a linkre és nézzük meg, hogy vajon hitelesnek és megbízhatónak tűnik-e.

Használjuk a Google Reverse Image Search funkciót. Ez egy kiváló eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a Google-ban szavak helyett képekkel keressünk. Nagyon egyszerű a használata. Mindössze annyit kell tennünk, hogy feltöltjük a képet a Google Reverse Image Search oldalra és rögtön megkapjuk az összes hasonló képet tartalmazó weboldal linkjét. Így rögtön látni fogjuk, hogy hol és milyen kontextusban használták már.

Nézzük meg, hogy az általunk olvasott cikket megosztották-e már a vezető hírportálok bármelyikén. Ha igen, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem egy álhírt olvasunk, mert ezek a szervezetek különös figyelmet fordítanak a forrásaik ellenőrzésére és nagyon ritkán tesznek közzé olyan történeteket, amelyek hátteréről nincs legalább még egy információjuk.

Nagyon fontos, hogy elkerüljük azoknak a történeteknek a megosztását, amelyeknek a hitelességében nem vagyunk teljesen biztosak. Ha bármilyen kétségünk merül fel azzal kapcsolatban, hogy valós-e a történet, beszéljük meg egy barátunkkal vagy egy családtagunkkal, hogy megtudjuk, vajon ő mit gondol róla.

A jövő rajtunk is múlik!

A kutatásból kiderült, hogy azok a fiatalok, akik nem tartják magukban, hanem beszélgetnek az álhírekről, sokkal nagyobb eséllyel találják el, hogy álhírt vagy valós információt olvasnak. Ez azt jelenti, hogy az iskoláknak minél hamarabb el kellene kezdeniük a fiatalok oktatását azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell értelmezni az interneten található információkat.

Meg kell tanulni a keresőfunkciók használatát, ahova az online linkek vezetnek, valamint azt hogy hogyan ellenőrizhető, más webhelyektől származó információk felhasználásával, hogy a történet megbízható-e és milyen felelősséget és hitelességet jelent az online hírek összefüggésében.

A fentiek megtanulása az online hírekkel kapcsolatban és ezek mindennapi életben való alkalmazása lehetővé teszi azt, hogy tudjuk, milyen híreket olvashatunk és oszthatunk meg. Az ezzel a tudással rendelkező fiatalok lesznek azok, akik megküzdenek a színvonalas újságírásért, és segítenek a hiteles újságíróknak győzedelmeskedni a fikciók felett, hogy valós hírek juthassanak el az emberekhez.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Lehet az élethez túl fiatal vagy túl öreg valaki?
iskola, óvoda

Lehet az élethez túl fiatal vagy túl öreg valaki?

Bár Magyarországon még kevésbe vagyunk hajlandók foglalkozni a diszkrimináció különböző bugyraival, de válogatott fajtáival és fokozataival nap, mint nap találkozunk, sőt mi magunk vagyunk gyakorlói vagy elszenvedői. Szinte látom a kétkedő tekinteteket. Íme, egy közülük.

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

Posztolj egy pucér képet magadról!
határon túl

Posztolj egy pucér képet magadról!

Neem? Oké, akkor legyen fürdőruhás. Esetleg olyan, amin festékes az arcod, paradicsomos spagetti lóg a homlokodba.. vagy egy toporzékolósat? Azt mondod, hogy nekem elment az eszem? Én korábban ezt simán megtettem. Igaz, nem én voltam rajta, hanem a gyerekek. Aztán egyre több infó jött szembe velem a digitális szülőségről és elszégyelltem magam. 

3 szokás, ami a gyerekednek is segít a feladatszervezésben
ajánló

3 szokás, ami a gyerekednek is segít a feladatszervezésben

A gyerekek egyfolytában lesik minden mozdulatunkat, úgyhogy mutassuk meg nekik, hogyan kell okosabban tanulni néhány szokásunk megváltoztatásával.

Sokkal nagyobb hatással vagyunk a gyerekeinkre, mint azt eleinte gondolnánk, ami először akkor kezd nyilvánvalóvá válni, amikor elkezdik utánozni a hanglejtésünket, használni a kifejezéseinket. De amikor rájövünk erre a „hatalmunkra”, akkor fel tudjuk használni ezeket az egyszerű szokásainkat úgy, hogy pozitívan befolyásoljuk a gyerekünk iskolai előmenetelét.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.