Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

A döntés joga – Két rózsaszín csík

Véletlenül akadt a kezembe Annalisa Strada: Két rózsaszín csík című könyve. A történet egy tini lányról, pontosabban az életének alig két hetéről szól. Perla 16 éves és terhes. Jó családból, jó iskolából. Nem iszik (kivéve egyetlen estét, akkor is csak 2 pohárral), nem bulizik (kivéve egyetlen estét), nem randevúzik (kivéve …). Mindene a futás, rendszeresen edz, pontos, megbízható.

Miután elolvastam a regényt arra gondoltam, hogy ez a könyv mindannyiunknak szól. Bármelyikünkkel megtörténhet tiniként, barátként, szülőként, rokonként, pedagógusként. Bárkivel megtörténhet, hogy „egy pillanat alatt elveszítheti a fejét” (alcím). El kellene olvasnia:

  • minden tininek, akinek kérdései vannak, de nem (vagy csak a kortársaiknak) meri feltenni azokat
  • minden tininek, aki azt hiszi, már mindent tud a szexről és annak következményeiről
  • azoknak a szülőknek, akiknek tinédzserkorú gyerekük van (vagy lesz)
  • tinédzserekkel foglalkozó szakembereknek, pedagógusoknak, akik tudni szeretnék, mi történik a tinik által szervezett bulikban, vagy az öltözőkben

Annalisa Strada regényében nem finomkodik, jó néhány tabutéma felszínre kerül. A könyv kifejezetten használható tinédzserek felvilágosítása előtt, mintegy „kötelező” (gyereknek, szülőknek, tanároknak) olvasmányként. Végig kell gondolnunk felnőtt és tinédzser szemmel, hogy:

  • Mi a különbség a szerelem és a szerelem iránti vágyódás között. A szex és a szeretkezés között (és azt is, hogy erről hogyan beszélgetünk a gyerekeinkkel).
  • Mi a család szerepe. Mit várunk és mit várhatunk a szüleinktől, vagy ugyanígy a gyerekeinktől. Milyen mintákat hozunk és milyen mintákat mutatunk a családunkból? Milyen a (jó) párkapcsolat? Milyen a tinédzser és a szülők közötti bizalmi viszony (van-e egyáltalán)?
  • Segítségkérés: szembe kell néznünk azzal, hogy a tinédzserek nem szívesen kérnek tanácsot, segítséget a szüleiktől. Ha mégis, akkor azt a legritkább esetben teszik valamilyen döntés előkészítési szakaszában, sokkal inkább jellemző, hogy akkor szólnak, amikor más lehetőség már nincs. De szülőként szembe kell néznünk azzal is, hogy vajon észrevesszük-e, amikor a gyerekünknek segítségre lenne szüksége.
  • Felvilágosítás: Perla és regénybeli barátnője, Allegra „mindent” tudnak a szexről és következményeiről. Perla mégis terhes lesz az első szexuális együttlét után, mert, ahogy azt ő is megfogalmazza: az elmélet nem ugyanaz, mint a gyakorlat.
  • Az első szeretkezés: Perla ugyan „feketeövesnek” számít a szexuális felvilágosítás terén, mégis alig tud valamit érzésekről, vágyakról, örömökről. A könyv ugyan nem tér ki erre, dicséretesen szabadon hagyva mindenki számára, hogy a saját igazságait, tanulságait vonja le (többször is) olvasás közben.

Sokszor kerül elő az a kérdés, hogy vajon a felvilágosítás során mi az iskola és mi a szülő feladata? Hogy vajon mennyire a biológia és mennyire az érzelmek oldaláról közelítsük meg a témát. Természetesen nincsenek erre, mindenki számára azonos receptek. Én azonban azt gondolom, hogy egy iskolai felvilágosítás során, ahol nagyobb csoportban beszélgetünk, inkább az értelem oldaláról közelíteném meg a témát, míg az otthoni, családi beszélgetések fókuszába az érzelmeket helyezném (ez természetesen nem jelent kizárólagosságot). Erre az érzelmi felvilágosításra Perla életében már csak terhesen kerül sor.

Fontos kérdéseket feszeget a regény abból a szempontból is, hogy mi vár egy fiatal lányra, ha teherbe esik, bármi is legyen a végső döntés. Egyetlen félórára a kíváncsiság és (az addig ismeretlen) vágyak hatására elveszíteni a fejünket, mindez bárkivel (bőven 16 év felett is) megtörténhet, csak nem mindenki fizet érte akkor árat, mint Perla (ár alatt nem a terhességet, hanem a társadalmi megbélyegzést értem). Ebben a helyzetben a kirekesztés és a szégyen elkerülhetetlen: lesznek, akik elitélik, ha elveteti, és természetesen lesznek rosszalló pillantások akkor is, ha megtartja a babát (előbb-utóbb látszani fog…). És a megbélyegzés nem kerülheti el a szülőket sem.

Elkerülhetetlen téma az abortuszról való gondolkodás is: a regényben egy 16 éves lány szemszögéből elemezhetjük a lehetőséget. Mikor gondolunk a „sejtcsomóra” élőlényként? Gondolkodjuk-e azon, hogy fiú, vagy lány? Gondolkodjuk-e neveken? Mi lesz az iskolával? Mi lesz a családdal (Perla és iker húgai között annyi a korkülönbség, mit a születendő gyermek és a kistesók között lenne)? Milyen anya lehet valaki 16 évesen? Lehet-e olyan jó, mint tíz évvel később lenne?

A regény nem kímél bennünket. Perla nagybátyja szájából elhangzik, hogy („a tested a tiéd”), de nem hagy kétséget afelől, hogy mi a döntés tárgya („a gyerek a tiéd”), és afelől sem, hogy kinek kell döntenie („azt teszel, amit akarsz”).

A döntés tehát kizárólag Perla kezében van, de az is egyértelművé válik, hogy egy 16 éves lány, ha teherbe esik, nem dönthet úgy, hogy a társadalom ne bélyegezze meg őt és a szüleit.

A kérdések mindvégig nyitva maradnak: nem tudjuk meg, hogy mi a „jó” válasz az előkerült kérdésekre, és nem tudjuk meg azt sem, hogyan dönt Perla. Azt viszont megtudjuk, hogy ebben a szituációban mi a jó döntés Perla számára: jó döntés az, amit saját maga, minden befolyásolás nélkül hoz meg.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?
iskola, óvoda

Mit tanít egy ADHD-s gyerek a szüleinek a Minecraftról és a végrehajtó funkcióról?

Az ADHD, (figyelemhiányos, hiperaktív) gyerekekről egyre több információnk van. Egyre többükkel találkozunk, és egyre nagyobb arányban jelentkezik a probléma, ami nem a létükkel, hanem azzal kapcsolatos, hogy nemigen tudunk mit kezdeni velük.  Forrás: http://www.huffingtonpost.com/entry/what-my-son-with-adhd-taught-me-about-minecraft-and_us_5846e43be4b0b261c8342778

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

Posztolj egy pucér képet magadról!
határon túl

Posztolj egy pucér képet magadról!

Neem? Oké, akkor legyen fürdőruhás. Esetleg olyan, amin festékes az arcod, paradicsomos spagetti lóg a homlokodba.. vagy egy toporzékolósat? Azt mondod, hogy nekem elment az eszem? Én korábban ezt simán megtettem. Igaz, nem én voltam rajta, hanem a gyerekek. Aztán egyre több infó jött szembe velem a digitális szülőségről és elszégyelltem magam. 

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása
ajánló

Nem vagy többé a barátom! - A barátság, mint kapcsolat tanulása

Banális, de elbűvöl, hogy a kisgyerekek milyen korán egyéni szimpátiával, preferenciával bírnak egymás iránt. Van, aki bejön, van, aki nem. És hiába mondja a sok buggyant felnőtt, hogy nézd, ott egy kisgyerek játssz vele, ha nem szimpi, te sem beszélgetsz a szomszéd nénivel. 

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.