Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Ünnepek az iskolában

Október elején az elsős gyerekem üzenő füzetében az állt, hogy a gyerekek érkezzenek ünneplő ruhában, mert az iskolában megemlékeznek október 6-ról.

(Arra nem térek ki, hogy egyszerűen nem fér a fejembe, hogy 2018-ban még mindig elképzelhetetlen más ünneplő ruha az iskolákban, mint sötét alj, fehér (fehér!, nem világoskék, nem csíkos, nem kockás) ing. A kedvencem, amikor szólnak a fiús anyukáknak - az (is) vagyok -, hogy jó lenne, ha a cipő is „ünneplő” lenne…. Aki ilyet kér járt már a cipőboltok gyerek részsének fiús polcainál???)

Az eset elgondolkodtatott: ugyan mit ért október 6-ból egy hatéves (de akár egy tízéves) gyerek? Egyáltalán mire valók az iskolai ünnepek. Talán nem leszek népszerű, de…. szerintem semmire…. Illetve abban a formában nem, ahogy az iskolai ünnepségek zajlanak. Valahogy az az érzésem, hogy az iskolai (=kötelező részvételű) ünnepek, megemlékezések a szemléletformálás, érzékenyítés, ismeretközlés – ami talán a fő cél lehetne – helyett sokkal inkább az érzelmi hazudozásra nevelnek: ünnepelni KELL, és így KELL. Attól félek, hogy ez sokszor kontraproduktív: emlékszem gyerekkoromban mennyire nem szerettem se március 15-t, se október 23-t, de még az anyák napját sem. Mindenféle verseket, szövegeket tanultunk, amiket – jó esetben – hosszan elemeztünk mit jelentenek (rossz esetben erről szó sem esett) majd megtanultuk és kis műsor formájában előadtuk: egy-két szerepelni vágyó kisgyerek kivételével szorongva. Ellenben nagyon szerettem augusztus 20-át, ahol nem kellett csinálni semmit, mert nem volt iskola és a farsangot, mert ott volt műsor, de mindenki azzal készült, amivel szeretett volna.

Őszintén gondolom, hogy ma Magyarországon többet tudunk augusztus 20 jelentéséről/jelentőségéről, mint október 6-ról, de megkockáztatom, hogy október 23-nál is. Márpedig ez nem jelenthet mást, minthogy nem az iskolai ünnepeken múlik, mennyit tudunk hazafias ünnepeinkről.

Eszembe jut az is, hogy zokogott a húgom az óvodai anyák napi műsoron, mert nem mert megszólalni, aztán meg hazafelé azért sírt, mert az ünnepségen sírt. Vajon ennek mennyi köze volt az anya-gyerek kapcsolthoz? Meggyőződésem, hogy az anyák napja (ha egyáltalán) a család ünnepe. Ez persze nem zárja ki, hogy a gyerekek óvodapedagógusi, vagy tanítói segítséggel készüljenek erre az ünnepre, de talán a versike mondás és az ajándék átadás, már nem kellene, hogy az intézmény feladata legyen.

A magam részéről még a központilag szervezett ballagást is feleslegesnek tartom az általános iskolában, de az óvódákban még inkább.

Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy ezeket az ünnepeket egyáltalán nem kell ünnepelni, vagy, hogy nem feladata az iskolának, hogy ezekről ismeretszerzési lehetőséget biztosítson a gyerekeknek. Azt viszont biztosan állítom, hogy nem ugyanúgy kell megemlékezni egy alsós gyereknek például március 15-ről, mint egy felsősnek.

Az említett október 6-i megemlékezés napján, az iskolába menet (ünneplőben) persze beszélgettünk a fiammal, hogy mit is „ünneplünk” ezen a napon. Nem volt könnyű beszélgetés, mégiscsak egy hatéves gyerekkel beszélgettem, nem sok ismerete volt, amire építhettem, de a beszélgetés végén annyit azért megállapítottunk, hogy nem ünnepség ez, hanem inkább megemlékezés. Hazafelé aztán megkérdeztem tőle, hogy milyen volt a megemlékezés?

„Hát anya, gyújtottunk gyertyát, de amúgy nem tudtak semmit.” 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.