Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Milyen személyes inspirációk alapján íródott ez a mese?

AGH:Gyermekkoromban én is elég sokat szorongtam, főleg az iskolai dolgoktól, és azt látom, hogy a gyerekeken egyre nagyobb nyomás van a mai, ingerekkel túlzsúfolt és már egész korai versengésekkel nehezített világban. Nekem is jól jött volna, ha valaki akkor a kezembe nyomja Holli és Mumus történetét. De a gyerekkönyv megírásában közrejátszott az is, hogy az előző könyvemmel, a Félj bátrannal az országot járva azt tapasztaltam, hogy a félelem témája rengeteg embert megmozgat, mert nincs olyan ember, akit ez a téma ne érintene valamilyen szinten. Ugyanakkor rengeteg szülő tanácstalanul áll ahhoz, hogy hogyan beszéljen erről a gyerekével, hiszen sokszor a saját félelmeit is nehezen tudja kezelni. Úgyhogy - ahogy valaki egyszer nagyon kedvesen megjegyezte - a Holli, a hős leginkább "családi könyv", ami a szülőkhöz is szól. Nekem is nagyon fontos ez a téma, hiszen a nagyobbik lányom négy és fél éves, nekünk is sok olyan helyzet adódik nap, mint nap, ahol fejtörést okoz, hogyan reagáljak jól egy-egy helyzetre.

Van-e köze a témának a saját felnőtt életében megélt helyzetekhez? Ha igen, melyek voltak ezek?

AGH:Abszolút van, már csak azért is, mert a gyerekkönyv írása közben rájöttem, hogy a gyerekek pont ugyanazoktól a dolgoktól félnek leginkább, mint mi, felnőttek, csak a felnőttek sokszor hajlamosak az ő problémáikat bagatelizálni. Sok felnőtt is fél a sötétségtől, a vihartól, attól, hogy időnként segítséget kérjen, vagy hogy csoportnyomás hatására tudjon nemet mondani. Vagy itt van például a mese egyik indító szituációja: a főhős kislány fél attól, hogy másnap ki kell állnia egy egész iskola elé elszavalni egy verset. Mint néhány felmérésből kiderült, nagyon sok felnőtt jobban fél a mások előtti megnyilvánulástól, beszédtől, mint a haláltól. A trainingjeimen is ezzel találkoztam, hogy rengeteg embernek okoz komoly szorongást akár már az is, hogy például a munkahelyén le kell vezetnie egy megbeszélést 8-10 kolléga előtt. Egy gyereknek még nehezebb kiállnia mások elé, és felvállalnia adott esetben a megszégyenülés lehetőségét. Szerintem az iskolákban a feleltetés intézménye is borzasztóan sok szorongást tud okozni a gyerekeknek, hiszen egy ilyen szituáció még egy felnőttnek is megterhelő lenne. Sokszor beszélek arról, hogy időnként én úgymond profi tévésként is izgulok egy-egy szereplés előtt. Ez normális, ezt nem kell és nem is lehet megszüntetni vezényszóra. Az nem mindegy, hogy hogyan készülünk fel egy-egy ilyen helyzetre fejben, és hogy tekintünk arra: kihívásként, vagy megszégyenülési lehetőségként. És éppen ebben a szemléletváltásban segíthetünk a gyerekeknek is.

Gyerekkorában mitől félt?

AGH:Leginkább a sötétségtől.

Mi lehet a félelem szerepe napjainkban?

AGH:Ugyanaz, mint évszázadokkal korábban is: segít nekünk nemcsak életben maradni, hanem abban is, hogy egy-egy helyzetet jól meg tudjunk oldani, hogy akár a képességeinket is túllépve tudjunk cselekedni, ha szükséges. Ma már nem üldöznek minket oroszlánok, de szinte ugyanaz az élettani folyamat zajlik le bennünk, ha valami elvont dologtól félünk. A hüllőagyban ugyanaz az üss vagy fuss reakció indul el, több vér pumpálódik a főbb izmokhoz, hogy nagyobb erő kifejtésére legyünk képesek, és nő az agy glükóz felhasználása, hogy éberebbek legyünk, jobban tudjunk fókuszálni. Mindez vészhelyzetben segít abban, hogy minden porcikánk a túlélést szolgálja, amikor pedig nem vagyunk valós veszélyben, segíthet abban, hogy jobban teljesítsünk. Gond akkor van, ha túl gyakran és indokolatlanul indul el ez a félelmi válasz, akkor érdemes a probléma mélyére nézni, hogy miért jelez túl gyakran a "füstjelzőnk" és riaszt akkor is, amikor valójában nincsen tűz.

Vannak általános stratégiák a félelem kezelésére?

AGH:Sokféle stratégia létezik, de szerintem a legelső lépés az kell, hogy legyen, hogy nem azonosítjuk a félelmet a gyávasággal, hanem elfogadjuk, hogy igenis normális dolog félni egy csomó helyzetben, és nem ítéljük el magunkat ezért. Figyeljük meg magunkat, hogy hogyan reagálunk, viselkedünk, amikor félünk, hogy megismerjük, felismerjük a reakcióinkat, testi jeleinket akkor is, amikor nem evidens, hogy ez az érzés kerít minket hatalmába. A testünk sokszor gyorsabban jelez, mint ahogy a tudatunk reagál vagy értékel egy-egy helyzetet. És ha fel tudjuk ismerni egy szituációban, hogy félünk, és ezért nem szégyeljük magunkat, hanem elfogadjuk, hogy ez egy temrészetes, normális érzés, akkor máris lehetőségünk van arra, hogy ne hüllőagyból, ösztönösen reagáljunk, hanem akár racionálisabb választ adjunk. Hogy ne a félelem miatt, hanem a félelem ellenére reagáljunk valahogy.

Miért fontos a gyerekek számára a félelemmel való szembenézés?

AGH:Ha egy gyereket minden olyan szituációtól próbálunk megóvni, amitől fél, hogy ezekkel lehetőleg ne is találkozzon, akkor ez a minta fog rögzülni, az úgynevezett elkerülő magatartás. Tehát ha később adódik bármilyen kockázatosnak értékelt dolog az életében, akkor azt fogja választani, hogy messziről elkerülje azt, ahelyett, hogy vállalná a kihívásokat, próbálna megküzdeni azzal. Ezzel olyan falakat emel a saját élete, mozgástere köré, amelyek aztán az egész életét korlátozni fogják. Ráadásul szerintem az is fontos, hogy a gyerekek megismerjék az olyan negatívnak tartott érzéseket is, mint a düh, a csalódottság, az irigység, hiszen ha ezeket mind elzárjuk, palástoljuk előlük kiskorukban, hogyan tanulják meg felismerni, és kezelni ezeket a saját életükben?

Milyen félelmekkel találkozott munkája során?

AGH:Inkább az a kérdés, milyennel nem találkoztam. Háborús helyzetekben a túlélés a tét, és a halálfélelem mindent átitat. Békésebb helyeken ugyanakkor gyakran szembetűnő volt, hogy az emberek a fizikai halálnál is jobban félnek az egójuk halálától, például a megszégyenülés lehetőségétől, vagy hogy vajon szerethetőek-e, elfogadják-e őket olyannak, amilyenek.

Mennyiben segíti hozzá a gyerekeket ez a könyv ahhoz, hogy a sikerközpontú világban elsajátítsanak egy másfajta szemléletet?

AGH:A gyerekek (és szerintem a felnőttek is) imádják a történeteket, mert analógiák segítségével tanulunk. Holli és Mumus története szerintem elsősorban abban segíthet a gyerekeknek, hogy máshogy nézzenek a félelemre, hogy ne szégyeljék, hanem fel merjék vállalni ezt az érzést. Mert ha elnyomjuk a félelmet, akkor tud igazán aknamunkát végezni és romboló lenni. A könyv szerintem segít megértetni a gyerekekkel azt, hogy nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki a félelme ellenére is megteszi azt, amit igazán szeretne.

Iskolai keretek között hogyan lehetséges ezt a könyvet feldolgozni?

AGH:Ez jó kérdés, szerintem a történetbe ágyazott légző és izomgyakorlatok hasznosak lehetnek, akár napi szinten gyakorolva is. Segíthetnek bármilyen megmérettetés előtt vagy stresszes helyzetben. A másik, hogy a történet alkalmat adhat bátorságpróbákra is egy közösségben. A kiadó már több alkalommal szervezett interaktív társasjátékot a könyv alapján, ahol az animátorok a gyerekeket izgalmas feladatokon keresztül vonták be mindenféle kihívásba. Egyébként megható volt azt is megtudni, hogy máris van olyan szakember, aki ezt a könyvet használja a munkája során, amikor gyerekekkel foglalkozik, igaz, nem iskolában, hanem addiktológusként. Alkoholizmusban vagy más függőségben szenvedő szülők gyerekeinek adta oda a mesekönyvet, és az elmondása szerint a történet kinyitott valami olyan kaput például az egyik kisgyerekben, aki egy kritikus helyzetben hosszú idő után először mert segítséget kérni.

Hány éveseknek ajánlja?

AGH:Elsősorban az 5 évesnél idősebb gyerekeknek ajánlom, egészen 12-13 éves korig. A legtöbb visszajelzést eddig 10-11 éves gyerekektől (vagy az ő szüleiktől) kaptam arról, hogy a könyv segített nekik újraértékelni a félelmeiket. De pont ma például egy négyéves kisfiú anyukája írt, hogy Holli történetét olvasva a fia először hagyta sírás nélkül megmosni a haját, mert olyan bátor szeretett volna lenni, mint a főhős.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.