Kapcsolat Facebook Bejelentkezés

Mielőtt elalszom

Mielőtt lefekszem, mindig megnézem a kisfiamat. Esténként fölé hajolok, mélyen beszívom az alvó illatot és megkérdezem magamtól elég jó anyja voltam-e ma. Tudnék-e holnap ennél jobb lenni.

Éjjel ha oldalra fordulok és szűk pilláim közt felismerem a hortyogó körvonalat, megkérdezem magamtól elég jó feleség voltam-e ma.

Lábujjhegyen kelek fel a sötét szobában és settenkedek ki. Hallom a csöndet. Magamban számolom, van még néhány órám az ébredésig. Sok hasznos teendő eszembe jut. Mit tudnék megírni, elolvasni, kiszámolni. A szoba ablakából a város fényeit nézem. Csupa apró imbolygó fénygömb. Még hidegek az éjszakák, de érzem a tavasz közeledtét. Hosszúra nyúlt a ború. Nehezen jött az enyhülés.

A tavasz amúgy is nehéz műfaj. Szeszélyes és hirtelen nagy érzelmeket tol ránk. Magával ragad, elfáraszt, igénybe vesz és kifacsar, miközben inspirál és tettekre sarkall.

Néha semmi sem megy. Ami működik az sem. Vagy csak úgy látom. És úgy látjuk akkor mind! A látható rutinok szintjén nem észrevehető, de érezni egy-egy tekintetből, sóhajból. És elindul egy általános vibrálás. Egyikünk sincs a helyén. Rossz az idő, konfliktusok a munkában, nem érünk a teendők végére. Hangyák vannak a lakásban, szakad az eső és a mérleg is többet mutat… Úgy érzem napok telnek el valódi egymásra figyelés nélkül. Nincs türelmem építeni, nincs kedvem olvasni neki, nem tudok vágni, ragasztani, hajtogatni, nincs erőm harcolós játékokat játszani. Útban az óvoda felé, majd haza, egy szót sem szólunk, kattog a fejemben a sok ügyem, még a gyerek is hallja. Hallgat is. Nem szakít félbe.

Visszavonulót fújok. A hét végére kell valami megoldás. És kövezzetek meg! Szombat délelőtt együtt az ágyban a mesecsatorna előtt punnyadva, semmit nem csinálva, regényt olvasva, nem komolyan játszva, TV-t nézve, ágyban csokizva visszatér a béke.

Hát mégiscsak itt a világ közepe! Dehogy veszem én fel a kesztyűt! Nem szállok be újra! A hét közbeni meccsek és konfliktusok semmitmondónak tűnnek. Nincs súlyuk. Az aggodalmak, a félelmek szertefoszlanak. Nem kötődöm hozzájuk.

Persze a nap is kisütött, és hétfőre a megoldások is eszembe jutottak.

Ahogy itt állok a sötét szobában az ablak előtt, mosolygok, milyen könnyű tud lenni az ember szíve. Milyen magától értetődő tud lenni minden!

Van még másfél órám az ébredésig. Visszabújok. Előtte fölé hajolok, mélyen beszívom az alvó illatot és megkérdezem magamtól elég jó anyja voltam-e ma. Tudnék-e holnap ennél jobb lenni.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.