Kapcsolat Facebook Bejelentkezés

Mielőtt elalszom

Mielőtt lefekszem, mindig megnézem a kisfiamat. Esténként fölé hajolok, mélyen beszívom az alvó illatot és megkérdezem magamtól elég jó anyja voltam-e ma. Tudnék-e holnap ennél jobb lenni.

Éjjel ha oldalra fordulok és szűk pilláim közt felismerem a hortyogó körvonalat, megkérdezem magamtól elég jó feleség voltam-e ma.

Lábujjhegyen kelek fel a sötét szobában és settenkedek ki. Hallom a csöndet. Magamban számolom, van még néhány órám az ébredésig. Sok hasznos teendő eszembe jut. Mit tudnék megírni, elolvasni, kiszámolni. A szoba ablakából a város fényeit nézem. Csupa apró imbolygó fénygömb. Még hidegek az éjszakák, de érzem a tavasz közeledtét. Hosszúra nyúlt a ború. Nehezen jött az enyhülés.

A tavasz amúgy is nehéz műfaj. Szeszélyes és hirtelen nagy érzelmeket tol ránk. Magával ragad, elfáraszt, igénybe vesz és kifacsar, miközben inspirál és tettekre sarkall.

Néha semmi sem megy. Ami működik az sem. Vagy csak úgy látom. És úgy látjuk akkor mind! A látható rutinok szintjén nem észrevehető, de érezni egy-egy tekintetből, sóhajból. És elindul egy általános vibrálás. Egyikünk sincs a helyén. Rossz az idő, konfliktusok a munkában, nem érünk a teendők végére. Hangyák vannak a lakásban, szakad az eső és a mérleg is többet mutat… Úgy érzem napok telnek el valódi egymásra figyelés nélkül. Nincs türelmem építeni, nincs kedvem olvasni neki, nem tudok vágni, ragasztani, hajtogatni, nincs erőm harcolós játékokat játszani. Útban az óvoda felé, majd haza, egy szót sem szólunk, kattog a fejemben a sok ügyem, még a gyerek is hallja. Hallgat is. Nem szakít félbe.

Visszavonulót fújok. A hét végére kell valami megoldás. És kövezzetek meg! Szombat délelőtt együtt az ágyban a mesecsatorna előtt punnyadva, semmit nem csinálva, regényt olvasva, nem komolyan játszva, TV-t nézve, ágyban csokizva visszatér a béke.

Hát mégiscsak itt a világ közepe! Dehogy veszem én fel a kesztyűt! Nem szállok be újra! A hét közbeni meccsek és konfliktusok semmitmondónak tűnnek. Nincs súlyuk. Az aggodalmak, a félelmek szertefoszlanak. Nem kötődöm hozzájuk.

Persze a nap is kisütött, és hétfőre a megoldások is eszembe jutottak.

Ahogy itt állok a sötét szobában az ablak előtt, mosolygok, milyen könnyű tud lenni az ember szíve. Milyen magától értetődő tud lenni minden!

Van még másfél órám az ébredésig. Visszabújok. Előtte fölé hajolok, mélyen beszívom az alvó illatot és megkérdezem magamtól elég jó anyja voltam-e ma. Tudnék-e holnap ennél jobb lenni.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.