Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Kis éji szertertásaink

Ha csecsemő korában nem tanítottad meg egyedül elaludni a gyermeked, akkor 4 éves korában már nem fogod. Ha megtanítottad, 4 évesen akkor sem fog aludni.

A mi nem túl következetes, de átlagos családunk mindennapjai a korai lefekvéssel és korai ébredéssel alakultak. Ami a felnőtt életünknek megfelelt. Este tudtam végezni a munkám, vendégeket fogadtunk, vagy egyszerűen csak kettesben lapultunk a tv előtt. Bár a korai kelések időnként ólom súllyal nehezedtek ránk, mégis az esti szabadság és felnőtt élet feledtette vagy legalábbis ellensúlyozta a hajnalokat.

A mi fiúnk baba korában nem volt nagy alvó napközben, de este fél nyolckor két puszi és simogatás után már aludt, egészen hajnali ötig. Két évesen, a legnagyobb buli közepén fél hétkor rám nézett, és szólt, mehetünk fürdeni, aludni. Mindig, minden körülmények között szinte percre pontosan tudta, mikor jött el az ESTE és mi a teendő. Persze mi is alkalmazkodtunk ehhez az időponthoz, ebben szögletes mamák előnyben! Hangos szó, nyafogás, kellemetlenségek nélkül. Minden percét élveztem!

Aztán ennek egyszer csak vége lett. Nem egyik napról a másikra, de rohamosan. A nem tudok elaludni, a nem szeretek aludni, a még egy mesét, szomjas vagyok, éhes vagyok, kakilni és pisilni kell, rosszat álmodom, jót álmodom, eszembe jutott egy fontos, le kell rajzoljak valamit, énekelj még, a Papát akarom, melegem van, fázom, takarj be, takarj ki, valami zörög, kopog, nem adtam jó éjt puszit a kedvenc autóknak, félek, még nem is meséltem mi volt a legviccesebb az oviban, most kell megtudnom, mi van az űr után, és hogyan kerül az anyuka hasába a kisbaba, és folytatja, folytatja, folytatja.... Sosincs vége, és én úgy érzem szétrobbanok. Meg kell még írnom két anyagot, bankolni, postolni, átolvasni, javítani, válaszolni, és már negyven perce ez megy s még negyven percig tart, miközben próbálok a lelkére beszélni, egyre feszültebben, aztán kimegyek, sír, bemegyek, üvöltök, fenyegetek, aztán végkimerülésben mindketten elalszunk. Hajnalban ébredek, nem csinálok már semmit...

Így indultak a rázós estéink. S hamarosan minden este ilyen lett. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszakapjam a korábbi nyugodt fektetéseket, a problémamentes gyerekemet. Dühített, hogy miért romlott el. Pedig szerelgetem én mindig, hát csak nem tönkre ment, hiába minden igyekezet? Persze drasztikus módszerekre nem tértünk rá, tehetetlenül álltuk a sarat, hol felváltva, de leginkább a Mama, amit gyakran már úgy éreztem kötőszóként használ mindenki a családban.

Hónapok hiábavaló küzdelmei után be kellett látnom, vesztettem. Vagy erőszakot teszek, betöröm, magára hagyom, vagy elviselem és alkalmazkodom. Vártam. Kipróbáltam, hogy nem tettem le napközben, az nem működött, mert ötkor elaludt. Később fektettem le, de akkor is kellett a másfél óra. Elolvastam egy csomó szakirodalmat, mindegyik megírta, hogy én vagyok a hibás, nem tanítottam meg aludni, nem vagyok elég következetes, sőt, szegény gyerek.... Használható megoldási javaslatot nem találtam.

Végső esetben hát nem maradt más választásom, gondolkodtam.

Tanultam valaha a négyévesek félelmeiről, a sötétségről, a bizonytalanság érzéséről, a leválás konfliktusáról. Hogy az éjszaka szimbolizálja az elmúlást, a kontroll elvesztését, a megsemmisülést.

“A leggyakoribb félelmek azok, amikor a gyerek az egyedülléttől és az elhagyatottságtól, a sötétségtől vagy a mumustól tart, utóbbi elsősorban az ágy alatti félhomályban tanyázik, de a riadalom tárgya lehet szellem, betörő vagy a halál. A gyerek tehát az árnyékvilágtól fél. A szülők feladata az lenne, hogy a gyerek már korán szembesülhessen az árnyékvilág témájával. Kiválóan alkalmasak erre a mesék, amelyek szinte mindig az árnyékvilágtól a fény felé haladnak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a klasszikus út gyökeret verhessen a lélekben. (…) Az elalvás elengedés, és nélkülözhetetlen a bizalom, hogy az ember magára merjen maradni, és engedje, hogy zuhanjon. Sok gyerek valamelyik szülővel szeret elaludni. Ilyenkor a nemzetség régi rendszerébe vetett bizalmát hozza felszínre tudat alatt, hiszen a nemzetség tagjai mind együtt aludtak, hogy melegítsék és megvédjék egymást.” (R. Dahlke, V. Kaesemann: A gyermeki lélek nyelve a betegség, Mérték Kiadó, Budapest, 2011)

Mindezek mellett a négyéves, aki egész nap az oviban van, majd hazatérve nekiesik saját birodalmának, én a saját játékaimmal, a háztartással és egyebekkel vagyok elfoglalva, jövünk-megyünk, dolgokat csinálunk, amikor eljön az este, akkor akarja megkapni mindazt, amit korábban egész nap átélt. A ráérős beszélgetést, az egymás mellett fekvős semmittevést, zenehallgatást, olvasgatást, hancúrozást. Bármikor volt erre idő, bármeddig. Komoly, munkába járó óvodásnak erre este adódik ideje, a lefekvéskor.

És elkezdtem belehelyezkedni. Kitaláltunk játékokat, szertartásokat, amik segítenek eljutni az elalvásig. Nem feltétlenül tartanak rövidebb ideig, mint a veszekedős, “aludj már kisfiam!” esték, de kevésbé unalmas és idegtépő, mint tízszer pisilni, kakilni, enni, inni..... stb...

Ilyenek: Hanyatt fekve együtt számolni a lélegzet vételünket.

Végigsimítani a testrészeket, amelyek ellazulnak és az alváshoz készülnek.

Csukott szemmel elképzelni hegyeket, völgyeket, fákkal szegélyezett hosszú utakat, amelyek álomvilágba vezetnek.

Úgy szeretlek mint... játékot játszani, ami arról szól, minél abszurdabb, oda nem illő hasonlattal írjuk le hogyan szeretjük egymást, de ezek rímelnek egymásra, vagy egymás ellentétei, vagy szinonimái. (úgy szeretlek mint egy kályha, úgy szeretlek, mint egy mályva, úgy szeretlek mint egy málha….)

Elmondjuk, kik alszanak. Mindig ugyanabban a sorrendben ugyanazokat a rokonokat és barátokat. A verssé fejlődött felsorolás egyéni ritmussal és dallammal, akár százszor is ismételhető.

Alig hallhatóan lassú zenét hallgatunk, fekve, kezdetben elmutogatjuk a dalokat, de nagyon kis mozdulatokkal, mert a lepedő súrlódásától nem hallanánk a zenét.

Rövid történeteket suttogunk egymás fülébe, és az örök klasszikus: mindenféle dalokat énekelünk, templomi kórusból, iskolai énekkarból, úttörő gyűlésről, letűnt popsztároktól.

Minden este történik valami fontos. Ha más nem, hát csak annyi, hogy elalszik.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája
iskola, óvoda

Szupererőink 4. - A hangok intelligenciája

INTRO

Pár napja egy workshop-on vettem részt, amin a többszörös intelligencia modellt jártuk körül. Lezárásként a közel száz résztvevő (többnyire pedagógusok) kitöltött saját magáról egy tesztet, amelyből megtudhattuk, melyik területen vagyunk mi magunk a legerősebbek. Végül ez alapján alkottunk csoportokat és találtunk ki az intelligencia területeknek megfelelő elköszönést. Nagyon erős élmény volt, hogy a két legkisebb csoport a verbális és a logikai-matematikai intelligenciában különösen erősek csoportja volt. A verbálisan legerősebbek csoportja három, míg a matematikailag erőseké hét főből állt, míg például az interperszonálisak és intraperszonálisak csoportjában külön-külön több mint húszan voltak.

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?
határon túl

Hogyan segíti a Braille-írás az olvasásban és a tanulásban a vakokat és gyengén látókat?

Louis Braille, aki 1809. január 4-én született, feltalált egy tapintható olvasási és írási módszert, amely számtalan látássérült embernek nyújt a mai napig segítséget. Braille, maga is vak volt. Az első ötletével egy kitapintható írásmódról már iskolás korában kitűnt. Forrás: theconversation.com

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.