Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Influenza miniszabi, azaz miért jó, ha beteg a gyerek

Ha beteg a gyerek, az sosem jó. És soha nem is jön jókor. Mert elmarad a nagypapa születésnapja, lemaradunk egy fontos utazásról, karácsony van, vagy éppen az év legfontosabb projektzárója zajlik a munkahelyen. Arról nem is beszélve, hogy szenved a gyerek. De ha már beteg, mi lenne, ha összegyűjtenénk, mi benne a jó?!

Persze ha valaki sokat betegeskedik, súlyos szövődményei vannak, vagy sokat szenved, az nagyon megnehezíti a család életét, és egyáltalán nem kívánatos.

Időről időre a legegészségesebb szervezetet is meglátogatja néhány baci, vagy vírus, és megálljt parancsol a hétköznapi hajtásban.

Mi évek óta ilyenkor tartjuk az éves rendes csapatépítésünket, anya és fia. Mert ha beteg a gyerek, akkor nincs pardon, a fontos felnőtt élet várhat! Együtt kell lenni, nincs helyettesítő személyzet, nincs megúszás! Programok lemondva, naptár kitakarítva és kezdődik a gyógyulás projekt!

A legfontosabb tanulás ebben az, hogy nincs olyan helyzet, ahol nélkülözhetetlen vagyok. Kivéve ezt. És ez is lassan elmúlik. A hétköznapokban már annyit vagyunk távol egymástól fizikailag és tartalmilag egyaránt, hogy ez az egy hét különösen fontos, hogy tartósan összekapaszkodjunk. Ilyenkor kicsit felidéződik a csecsemőkor édes, terhes időszaka, amikor egymás látóterében kellett mindig lennünk.

Huszonnégyórázunk együtt. És persze amellett, hogy ez mindkettőnknek fárasztó, ennyit elviselni a másikat, a gyerek még ehhez rosszul is érzi magát, az első nap után megszűnik az időérzékünk. Ilyenkor a szülői ágy a bázis. Gyakran még a hálószobából sem lépünk ki. Legálisan csak és kizárólag káros szenvedélyeinknek hódolunk, és csak olyanoknak, amikhez éppen kedvünk szottyan. Például mindenféle filmeket nézünk, a főétkezésekre csokis pudingot választunk (én idén nem), egész nap pizsamában maradunk és akkor kelünk, akkor fekszünk, akkor alszunk, akkor ébredünk, amikor kívánjuk azt. Mármint amikor a beteg kívánja azt. Én titkoban az alvási időszakokban dolgozom, telefonálok, igyekszem ellátni mindazt, ami fontos, de ilyenkor háttérbe szorul. És a harmadik napra egy konfliktusmentes belesimulós élet kezdődik. Normál esetben ezt követően már a gyógyulási szakasz kezdődik, ami aktívabb, játszósabb és építkezősebb, ez idén tovább tart, ide most még nem jutottunk el.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem okoz ez fennakadást a munkámban, a családi életünkben, egyáltalán a normál kerékvágásban. De nem számít. Mert azok a sugdolózós beszélgetések, a csendes egymáshoz bújások, a filmek, a mesék, az időnkénti kártya partik többet érnek, mint a kiszámítható, megfelelő időbeosztással rendelkező életem. Ilyenkor nincsenek kényszerek és kötelező feladatok. Csak a kényelmes helyzetek vannak, valódi kérdések, kérések, válaszok. És mindig elgondolkodom azon, vajon miért nem tudunk mindig így élni. Ilyen természetesen, magától hullámzóan, a természetes szükségletekre, a testünkre és a belső igényeinkre figyelve.

Ahogy gyógyul a kis test, úgy szűnik az állapot és egyre kényelmetlenebb lesz a passzivitás mindkettőnk számára. Hogy már vágyakozunk a hétköznapokra, hogy visszatérjünk az eszement, kapkodó életünkhöz. Ahová épp kétszer annyi dolgot zsúfolunk, mint amennyire szükségünk van. De hát ez egy ilyen világ.

Még jó, hogy a természet elrendezi, hogy időnként kiszálljunk, összébb húzódjunk. Ritkán. És talán ez is egy visszajelzés.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Megint bizonyítvány őrület
iskola, óvoda

Megint bizonyítvány őrület

Hát elkezdődött... Megint indulnak a posztok, a majom beállítások a bizikkel, fekete-fehérbe öltöztetett évzárós gyerekekkel, és ez még csak a kezdet, mi lesz itt a következő két hétben...

Felkészülni, mert renitens bejegyzés következik!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

30 lenyűgöző fotó iskolás lányokról a világ minden szegletéből
határon túl

30 lenyűgöző fotó iskolás lányokról a világ minden szegletéből

Nelson Mandela egyszer azt mondta: „Az oktatás a leghatékonyabb fegyver, amelynek segítségével meg tudjuk változtatni a világot.”

Hogyan szerettesd meg az olvasást a gyerekeddel
ajánló

Hogyan szerettesd meg az olvasást a gyerekeddel

Felejtsd el Baby Einsteint! A legjobb módja, hogy növeld gyermeked IQ-ját, a sok meseolvasás, valamint az olvasás megszerettetése. Minden este olvas magának a gyereked? De nem azért, mert kötelező, hanem csak úgy, szórakozásból. Azoknak a gyerekeknek, akik olvasnak, könnyebben is megy a tanulás, minden tantárgyból. Az iskolai teljesítmény jobban korrelál a gyermek olvasási eredményeivel, mint bármely más mutatóval. 

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.