Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Influenza miniszabi, azaz miért jó, ha beteg a gyerek

Ha beteg a gyerek, az sosem jó. És soha nem is jön jókor. Mert elmarad a nagypapa születésnapja, lemaradunk egy fontos utazásról, karácsony van, vagy éppen az év legfontosabb projektzárója zajlik a munkahelyen. Arról nem is beszélve, hogy szenved a gyerek. De ha már beteg, mi lenne, ha összegyűjtenénk, mi benne a jó?!

Persze ha valaki sokat betegeskedik, súlyos szövődményei vannak, vagy sokat szenved, az nagyon megnehezíti a család életét, és egyáltalán nem kívánatos.

Időről időre a legegészségesebb szervezetet is meglátogatja néhány baci, vagy vírus, és megálljt parancsol a hétköznapi hajtásban.

Mi évek óta ilyenkor tartjuk az éves rendes csapatépítésünket, anya és fia. Mert ha beteg a gyerek, akkor nincs pardon, a fontos felnőtt élet várhat! Együtt kell lenni, nincs helyettesítő személyzet, nincs megúszás! Programok lemondva, naptár kitakarítva és kezdődik a gyógyulás projekt!

A legfontosabb tanulás ebben az, hogy nincs olyan helyzet, ahol nélkülözhetetlen vagyok. Kivéve ezt. És ez is lassan elmúlik. A hétköznapokban már annyit vagyunk távol egymástól fizikailag és tartalmilag egyaránt, hogy ez az egy hét különösen fontos, hogy tartósan összekapaszkodjunk. Ilyenkor kicsit felidéződik a csecsemőkor édes, terhes időszaka, amikor egymás látóterében kellett mindig lennünk.

Huszonnégyórázunk együtt. És persze amellett, hogy ez mindkettőnknek fárasztó, ennyit elviselni a másikat, a gyerek még ehhez rosszul is érzi magát, az első nap után megszűnik az időérzékünk. Ilyenkor a szülői ágy a bázis. Gyakran még a hálószobából sem lépünk ki. Legálisan csak és kizárólag káros szenvedélyeinknek hódolunk, és csak olyanoknak, amikhez éppen kedvünk szottyan. Például mindenféle filmeket nézünk, a főétkezésekre csokis pudingot választunk (én idén nem), egész nap pizsamában maradunk és akkor kelünk, akkor fekszünk, akkor alszunk, akkor ébredünk, amikor kívánjuk azt. Mármint amikor a beteg kívánja azt. Én titkoban az alvási időszakokban dolgozom, telefonálok, igyekszem ellátni mindazt, ami fontos, de ilyenkor háttérbe szorul. És a harmadik napra egy konfliktusmentes belesimulós élet kezdődik. Normál esetben ezt követően már a gyógyulási szakasz kezdődik, ami aktívabb, játszósabb és építkezősebb, ez idén tovább tart, ide most még nem jutottunk el.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem okoz ez fennakadást a munkámban, a családi életünkben, egyáltalán a normál kerékvágásban. De nem számít. Mert azok a sugdolózós beszélgetések, a csendes egymáshoz bújások, a filmek, a mesék, az időnkénti kártya partik többet érnek, mint a kiszámítható, megfelelő időbeosztással rendelkező életem. Ilyenkor nincsenek kényszerek és kötelező feladatok. Csak a kényelmes helyzetek vannak, valódi kérdések, kérések, válaszok. És mindig elgondolkodom azon, vajon miért nem tudunk mindig így élni. Ilyen természetesen, magától hullámzóan, a természetes szükségletekre, a testünkre és a belső igényeinkre figyelve.

Ahogy gyógyul a kis test, úgy szűnik az állapot és egyre kényelmetlenebb lesz a passzivitás mindkettőnk számára. Hogy már vágyakozunk a hétköznapokra, hogy visszatérjünk az eszement, kapkodó életünkhöz. Ahová épp kétszer annyi dolgot zsúfolunk, mint amennyire szükségünk van. De hát ez egy ilyen világ.

Még jó, hogy a természet elrendezi, hogy időnként kiszálljunk, összébb húzódjunk. Ritkán. És talán ez is egy visszajelzés.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.