Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Ha én iskolás lennék...

Felnőtt létünkben gyakran elfelejtjük, milyen kisebbnek, tudatlannak, kiszolgáltatottnak lenni. Szülőként, pedagógusként nagyon hamar megtapasztaljuk a mindenhatóságunkat, és sokszor ezzel együtt elveszítjük a képességet, hogy a gyermekeink szeméből lássuk a világot, magunkat. És akkor olyat hiszünk róluk, amilyenek nem lennének valójában. Hogy lusták, hogy érdektelenek, nem tisztelnek, hogy nem figyelnek ránk. Pedig dehogy. 
Ahogy Lóci óriás lett, úgy kell időnként odakuporodni a gyerekeinkhez, legyenek igazi kiskrampók, vagy tinédzser őrültek. Meg kellene látnunk, milyen hétköznapi küzdelmeik vannak, és egyszerűen csak mellettük lenni. Érteni őket, ahelyett, hogy gátolnánk mindabban, amik.

Ha én iskolás volnék, szeretnék egy ragyogó, nyitott világot látni. Kíváncsi volnék, és szeretném, ha rám is kíváncsiak volnának. Habzsolni szeretném a jó történeteket, a világ csodáit.

Találkozni szeretnék a régvolt minden pillanatával és megismerni idegen tájakat, embereket, régi szokásokat. Azt kérném, hogy valaki mondja el az én nyelvemen, mit jelentenek a szavak, betűk, számok. Arra vágynék, hogy magányomba mellém szegődjön egy társ, akivel közös nyelvünk, titkos kódrendszerünk van, amivel az egész világot megfejthetjük.

Ha én iskolás lennék, minden reggel szépen feldíszíteném a szívem, mert örömmel várnám a sok újdonságot. Az új meséket, a társakkal való élményeket. A találkozásokban rejlő örömöket. Arra kelnék, hogy a mai napon rám vár egy csokor hozzám hasonlóan különleges jelenség, aminek tükrében megláthatom és megismerhetem magam.

Rálelnék azokra az igazságokra, amelyek bennem voltak már régóta, de mostanra meg is tudom magyarázni őket. Ötleteket kapnék, amelyek bennem voltak, csak nem tudtak még megszületni. És sikereim lennének, hiszen újat és egyedit tudok alkotni.

Ha én iskolás volnék, csak azt szeretném, ami én vagyok. Arra figyelnék, amiben meglátom magam. Az vonzana, amihez közöm van. Magam, vagy mások által. Az lenne az én ügyem, amelyben érintett vagyok. És azzal töltenék sok időt, amit én választok. És ami megtetszik, azzá lennék. Akit megszeretek, azért bármit megtennék. Aki magával ragad, annak mindent elhinnék. Aki szárnyakat adna, azzal elrepülnék.

Ha én iskolás lennék, senkit sem érdekelne, hogy jó tanuló vagyok-e. Mindenki azt látná, hogy ahhoz képest, amikor elindultam, hol tartok most. Mennyi mindent csinálok lelkesen, elszántan, mi az a sokféle tudás, amit megszereztem. Hogy mennyi erőfeszítésembe telik jelen lenni, együttműködni, kérdezni és válaszolni, ott lenni. Hogy hányszor álltam fel, amikor elestem, amikor nem sikerült, amikor rossz kedvű voltam. Mindenki annak örülne, hogy hányszor megpróbáltam.

Ha iskolás volnék, lassan, álmodozva haladnék. Nem engednék a sürgetésnek, a napokba belefeledkeznék. Éjjel sokáig merengenék, és reggel nehezen ébrednék. Túl hangosan röhögnék, tombolva sírnék. Káromkodnék, vagy szelíden simogatnék.

Alkotnék sok mindent. Zenét, történetet, álmokat és képzeletet. Időnként rímekben beszélnék, és szobrokat faragnék.

Egyre följebb törnék, kívánnám a gyarapodást, a tudást. Fejlődni szeretnék és okosodni. Előbbre lépni minden nap, minden órában. Hogy több legyek, hogy felnőtt legyek.

Ha én iskolás volnék, egy normális életet élnék. Olyat, amilyen én magam vagyok.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Korlátozzuk az okostelefonokat!
iskola, óvoda

Korlátozzuk az okostelefonokat!

Hangzik sok szülő felhívása. Együtt, közösen üzenjünk hadat, az iskola ne engedeje, a szomszéd fiú ne mutogasson videokat a gyerekemnek, és számos világhírű fejlesztőre, kutatóra hivatkozva óvjuk meg gyerekeinket. Miközben azt fejeltik el, hogy az első eszközt nem az iskola, nem a szomszéd kisfiú, hanem ők maguk adták a gyerek kezébe. Ők kapcsolták be a tévét és ők tanítják a felhasználói szokásokat a saját gyermeküknek.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.