Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Miért fontos egy szülőnek a gyerekek iskolai programja?

De miért tartják fontosnak és miért vesznek részt a szülők egy ilyen egészségnap szervezésében? – kérdezi a helyi sajtó riportere, én meg kicsit meghökkenve állok ott a kérdés előtt.

Péntek délután van, nyakig benne vagyunk az iskolai egészségnapban. Szülői ötletre jött létre ez a program, amire az iskola száz százalékban nyitott volt. A tanítók, tanárok maguk is aktívan beszálltak a programba, amin részt vett a suli összes tanulója és rengeteg szülő.

A szervezést az iskola részéről egy fantasztikus tanárnő vette kézbe, én pedig szülőként megpróbáltam nem a bal keze lenni. Hónapok óta készülődtünk hol aktívabban, hol meg-, megállva és a végére olyan komplex program kerekedett, amit bármelyik egészségügyi intézmény vagy önkormányzat megirigyelhetett volna.

Hogyan érhető el, hogy a szülők az átlagosnál jobban részt vegyenek egy iskola életében?

  • Legyen az iskola vezetője, vezetői nyitottak, reflektívek, elérhetők a szülők és a gyerekek számára.
  • Legyenek olyan pedagógusok (és minél többen), akik szívvel-lélekkel, és nem csak szóban, hanem tettekben is aktív részvételre ösztönzik a gyerekeket, ha kell, saját példával is.
  • Engedje és ösztönözze az iskola a gyerekeket, hogy ne csak osztályközösségükben éljenek és viruljanak, hanem több szállal kapcsolódjanak a többi osztályhoz saját évfolyamukon és évfolyamokon átívelően is. (Nálunk például együtt focizik az elsős és az ötödikes, együtt énekel, közösen táborozik. Kicsit, mintha minden gyereknek több kisebb- és nagyobb testvére is lenne. Persze ez sem csak úgy lett. Tudatosan épül ez a különböző év eleji projektnapokon és programokon. Testvérosztályok, kiskórus, nagyműhely, tornaversenyek, rajzszakkör.)
  • Az iskolai programok és a gyerekek ügyei (nem is beszélve a konfliktusokról iskolán, osztályon belül és kívül) összehozzák a szülői közösséget. (Nálunk ez a templom alatti kávézásban, a sok testvéres szülinapokban, az Énekes Iskola programjai során, a zeneórák és, a foci után a várakozás alatt alakult ki.)
  • Építkezzenek a tanárok és a szülők tudatosan, építsenek egymásra. Nem elég egy-egy apuka, anyuka vagy pedagógus aktivitása. Az aktív szülők keressék a hozzájuk hasonló aktív és tevékeny szülőket a többi osztályban. Bevonni, részvételre ösztönözni nem egyszerű és amikor sikerül, azt külön meg kell ünnepelni. (Nehéz, de megéri kilépni a szokásos tanár-szülő, szülő-szülő, iskola-szülő stb. konfliktusokból és ventilációs helyzetekből, ahol mindig a másik fél felelősségét keressük a kudarcokban. Sokkal izgalmasabb, de munkásabb is létrehozni különböző elképzelések, fókusz vagy kultúra mentén izgalmas projekteket és azokat megünnepelni.)
  • Ha mindehhez még társul egy támogató Szülői Tanács, az csak egy plusz, hiszen, nem elhanyagolható, hogy a közösség részvételéhez minden szülőhöz, minden osztályba el kell juttatni az információt.
  • Legyenek a szülők és a pedagógusok között kiépített, működő kommunikációs csatornák.
  • Legyenek projektek, jó témák, amik lehetőleg megérintik mind a gyerekeket, mind a szülőket.
  • Dicsérjük egymást, az elvégzett munkának legyen köszönete és dokumentációja. (Például egy jó kis blogbejegyzés.)

Ha mindez megvan, elkerülhetetlen a siker. Ha valamelyik fogaskerék hiányzik, akkor érdemes azok kiépítésére energiát szánni.

A kisközösségek építésére manapság a világ egyes országaiban már külön szakembert alkalmaznak, akik szakmájukat speciális képzések során sajátítják el. Közösségi szervezőnek lenni nem csak egy remek szabadidős tevékenység, hanem olykor megerőltető feladat is, de higgye el, riporter úr, a csillogó szemmel egyik helyszínről a másikra igyekvő gyerekek, a lelkes sütő-főző anyukák és apukák, az érdeklődő pedagógusok miatt megéri! Arról nem is beszélve, hogy a szervezők hány köszönetet és dicséretet zsebelhetnek be.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Ádéhádést csinálunk a gyerekekből
iskola, óvoda

Ádéhádést csinálunk a gyerekekből

Mindannyiunk rettegett jelensége a túlmozgásos, figyelmetlen, lenyugtathatatlan, örökmozgó, rosszgyerek. (ADHD, már a kicsik is így azonosítják magukat, egymást.) Akivel semmire sem megyünk, nincs rá időnk, nincs rá energiánk, a fejünkre nőnek és kudarc a felnőttek számára.

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony
határon túl

Kaleidoszkóp.. nekem ilyen a karácsony

Az üveggömbök és a gyertyák fényében előjönnek régi képek. Az első adventi kalendárium. 24 számozott lap, a hatodikon Mikulás, az utolsón fenyő, és minden nap letéptünk egyet. Rajzzal. Eleinte anyám rajza, később a saját girbegurba számaink… a várakozás gyötrelmes gyönyöre.

 

Az ünnep feladata
ajánló

Az ünnep feladata

Az ünnepnek is van ám feladata! Nem csak úgy jön el! Néhány rendkívül fontos tudást hordoz magában! A következő hetekben ezeket kell megtenni ahhoz, hogy sikerrel zárjátok a téli szünetet, ezzel az évet is!
Lehet készíteni check list-et, mindet pipálni, így garantáltan nem marad ki egyetlen fontos elem sem!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.