Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
interjúk

Lovasterápia hétköznapi és különleges bajainkra

Amikor egy gyerek valamilyen nehézséggel küzd, a szülei bármit megtennének azért, hogy könnyítsék az életét. „A ló, olyan mint egy tükör. Ha ideges vagyok, és feszülten ülök fel, akkor olyan dolgok történnek, amik egyébként nem. És a ló megmutatja azt, hogy nem bánhatok magammal sem figyelmetlenül, mert az neki sem jó.” Reszegi Ritával beszélgettem, aki nem csak fejlesztő feladatokra ajánlja a lovas élményt.

Ritával úgy ismerkedtem meg, hogy a fiamat vittem hozzá foglalkozásra. Már akkor megfogott az a nyugalom és empátia, ahogy felém, és a gyerekhez fordult. Sugárzik róla, egy belső kiegyensúlyozottság, egy végtelen elfogadó odafordulás, mindez szelíden és elegánsan. Pedig nem adták ezt ingyen, megdolgozott ezért. Nem kérdezem, magától mesél, ezzel is tanítja a családokat, a hozzá érkező zsákutcában bolyongó szülőket, gyerekeket.

Reszegi Rita: 2008-ban volt egy váratlan esemény az életemben. Ami eléggé meghatározó volt. Béni, a kisfiam megszületett a 26. hétre. Nem sok előjellel. És akkor azt mondták az orvosok, hogy nem fog tudni normális életet élni, sőt, először is, hogy nem marad életben, aztán pedig, hogy minden érzékszerve, ami egyébként kellene hogy működjön, az nem fog.

Én saját magamat hibáztattam a történtekért. Hiszen ő nem választotta ezt az életet, én akartam. És azt tanultam meg, hogy minden léleknek a saját döntése, hogy hogyan születik meg, milyen életet akar, és hogyan akarja megélni ezt az egészet. 

El kellett fogadnom azt, hogy így akar élni, tanítani akar engem és a környezetet valamire. Aztán a következő nyolc év arról szólt, hogy hogyan maradjon életben, aztán hogyan élhessen teljes életet. Ma nyolc éves, és egy normál állami iskolába jár, jól teljesít.

NA: Amikor egy közértben összefutottunk, nem láttam rajta, hogy bármiben is más lenne, mint a többi gyerek.

RR: Minden gyerek más. Másképpen mások. És ez nem csak a külsőségekben mutatkozhat meg.

NA: Mi az a többlet, amit a lovas foglalkozásokba beleteszel, miután ilyen személyes történeted van?

RR: A ló már gyerekkoromban ott volt az életemben. Normál élménytáborokkal foglalkoztam, aminek a gyógyító hatását már lehetett érezni akkor is.

A gyerekek elválaszthatatlanok a szüleiktől. Főképp az anyáktól. Az anya és a gyermek teljesen egyek, egy úgynevezett aranyszálon vannak a gyerek 12 éves koráig. És ha az anyában a blokkok és görcsök oldódnak, akkor a gyerek is jól lesz. Ezért az egész családot kell egységnek tekintenünk a foglalkozások során, a szülőn keresztül, az anyán keresztül jutunk el a gyerekhez.

Nagyon nehéz szülőként szembesülni azzal, hogy a gyerekünk más, vagy valamiben rosszabb, nehezebben fejlődik. Önkéntelenül is sokan haragszanak ezért magukra, a gyerekükre. Nehéz elfogadni ezt az egyéni utat. Persze ezt senki nem mondja ki egyértelműen, hanem befelé küzdenek a szülők is, és ezt persze a gyerekek megérzik.

NA: Milyen pluszt tud adni a lovas élet a szülőknek, családoknak ezen konfliktusok leküzdésére?

RR: A lovaglás önmagában a gondolataink rendezésére is megfelelő forma. A ló hátán sok probléma megoldására rájöhetünk, illetve ez egy olyan sport, ahol a természetes kapcsolat az állattal hozzásegít bennünket, hogy a gondolatainkkal, és a természetes önbizalmunkkal találkozzunk.

Aki nem vonzódik az állatokhoz, félelmei vannak, akik nem tudnak olyan kapcsolatba lépni magukkal, az állattal, annak idegen lehet ez a fajta terápia. De ha hajlandóak felülni az állat hátára, hagyni, hogy az elringassa, saját magával, a gondolataival találkozni tud, az képes úrrá lenni a problémáin. Volt két olyan nő is, akik nem tudtak hosszú ideig teherbe esni, és eljöttek hozzánk, elkezdtünk dolgozni és fél éven belül teherbe estek.

NA: Azok mennek hozzád, akik tudják ezt, és együtt dolgoztok?

RR: A szülők reakciói nagyon eltérőek. Van aki eljön a gyerekkel, először ott áll, nyomogatja a telefonját közben, vagy elmegy, és miután látja a gyerekén a változást, elkezd érdeklődni a dolog iránt. A sok pozitív visszajelzés után lehetséges már, hogy a szülő is felül a lóra. Amikor kiderül, hogy egy családban kevés időt tölt az apuka, mert például nagyon sokat dolgozik, akkor szoktuk kérni, hogy jöjjenek az apukák segíteni. És akkor minőségi időt tudnak együtt tölteni. Ez sokszor jelentős előrelépést szokott hozni jellemzően a fiúknál. Amikor apa azt megcsinálja, amit én megcsinálok, végigcsinálja ugyanazokat a mozdulatokat, közösen végzik a gyakorlatokat, a gyerek tanítja, akkor mindkét félben, szülőben, gyerekben egyaránt beindul az elfogadás, az összetartozás élménye. Ez nem jelenti azt, hogy eredendően nincs meg, csak bizonyosságot nyer, megerősítésre kerül. A hétköznapokban ez el tud sikkadni. Itt közös élménnyé formálódhat.

A szülőknek azért nagyon fontos, mert ez egy olyan szabadidős tevékenység, ami mindenkit kimozdít a komfortzónából. Fel tudom vállalni szülőként is, hogy vannak félelmeim, vannak nekem is korlátaim. A szülő nem lesz mindenható, hanem partner egy tevékenységben, sőt, bizonyos esetekben a gyerekek ügyesebbek is.

NA: Miben tud eredményes lenni a lovasterápia?

RR: A lóval a kapcsolatteremtés, az érintkezés az nagyon jó már kicsi kortól kezdve. Én is onnan töltődtem, hisz az addig is szerepet játszott az életünkben. Elsősorban mentális segítséget nyújt a lovasterápia a gyerekeknek. Visszajelzi a szorongásaikat, a dühkitöréseiket, egy csomó jelzést kapnak, amitől saját maguk ébrednek rá arra, hogy van egy monumentális élőlény, akivel kölcsönhatásba léphetek. Ahogy közeledek hozzá, azt kapom vissza amit én nyújtok. A terápiás állat visszajelzi a lovas aktuális hangulatát. Akár azzal is, hogy adott esetben nem teljesíti az utasításait. Szorongás esetében a ló nagyon bújós, nagyon barátságos, nagyon készséges. Amikor egy ilyen meghitt kapcsolat alakul ki a gyerek és a ló között, én kilépek a terápiás körből. A szorongásait a gyerek meg tudja osztani a lóval. Egy olyan bizalmi kapcsolat épül fel, hogy ez a feltétel nélküli bizalom kezd kialakulni az állat iránt. Fontos, hogy fokozatosan vezessük be a gyerekeket a terápiába. Fokozatosan jutnak el addig, hogy uralni kelljen az izmaikat, és ebben a fokozatosságban a ló is részt vesz, és lassan feszegeti a határokat, lassan jut el addig, hogy már olyan mozdulatokat tesz, hogy a gyereknek egyre erősebben kelljen dolgoznia, koncentrálnia, hogy reagálnia kelljen a ló mozdulataira. Miután a bizalom kialakult, elkezdünk csoportban dolgozni. Bevonunk más gyerekeket is, akik esetleg hasonló problémával küzdenek, és elkezdenek egymásban bízni. Így tágul a kör. A ló mindig azt mutatja meg, ahogy vele bánnak. Nem tud csalódást okozni a gyereknek.

Ezen kívül készség- és képességfejlesztésre, diszekre lehet még alkalmazni. Ezeknél például gyakorlatokat végzünk az agyféltekék összehangolására. Fejleszthetjük a finommotorikát úgy, hogy ugyanazok megtörténnek a ló hátán történő fejlesztésben, mint amit a gyógypedagógus csinál a teremben. Lovon lehet gyöngyöt fűzni, számolni, irányokat, testsémát rögzíteni, az összes olyan feladat, ami teremben, iskolapadban végezhető, az a ló hátán mindenképp végezhető. Ez egy egyedülálló módszer, hogy kiveszem a gyereket a környezetéből, és egy másik helyen, jellemzően a szabad levegőn, az állattal együttműködésben történik meg az a fejlesztés, ami jellemzően a gyógypedagógiás foglalkozásokon.

NA: Mindenkinek jó és hatásos lehet a lovasterápia?

RR: Azt hihetnénk, hogy a lóháton elkalandozik a gyerekek figyelme, nehezebb a feladatra összpontosítani, de nem így van. Nyugodt körülmények között zajlik a foglalkozás, a lovon való ülés már önmagában nagy figyelmet kíván, hogyan tartom magam a lovon, közben jól végzem a feladatom, teljesen kizárható a külvilág. A nehezen koncentráló gyerekeknél megfigyelhető, hogy az első néhány alkalommal sokat beszélnek, megkérdeznek mindent, és után egyre jobban leköthető a figyelmük. Ezért is fontos a fokozatosság. Mindenki a maga ütemében fordulhasson a ló és a terápia felé. Minden foglalkozás egy rendszerben zajlik, ráhangolódással, percre pontosan követhető etapokkal, aminek van egy ritmusa.

Vannak egészségügyi kizáró okok, mint a Down-kór vagy az epilepszia, gerincbetegségek esetében nem javasolt, de a gyerekek jelentős részének olyan visszajelzéseket ad a ló, ami sosem lesz egy feladat. Nem kell feltétlenül eleve nagyon állatbarátnak lenni, a gyerekek élvezik nagyon ezt a fajta foglalkozást.

De nem csak terápiára, hanem például idegennyelvi foglalkozásokra is alkalmazható a lovas foglalkozás. Például angol mondókázás, vagy verstanulás, szavak rögzítése, vagy akár a szorzótábla megtanulása is történhet lóháton. Volt már olyan is, hogy valakinek az abc-t kellett megtanulnia, és kitettük a karámfára az abc betűit, és a lovon ülve tanulta meg a kisgyerek. Bármilyen tanulási utat tud segíteni a lovas foglalkozás. Mindenki személyre szabott feladatokat kaphat, így az integráció is megvalósul. Tudunk úgy integrálni, hogy én nem vagyok más, nem kell különmennem. Ugyanazon a foglalkozáson veszünk részt, csak más a feladatunk. Ezeket a csoportokat tudom keverni és ezzel az egymás elfogadását is tudom erősíteni.

NA: Sokféle állatterápiás foglalkozásról hallunk, mintha ez egy divat is lenne.

RR: Az állatterápiák között a ló azért foglal el egy különleges helyet, mert méreténél fogva nem egy ölbeli állat, nem véletlenül testesíti meg a szabadság érzését. Van a viselkedésükben egy kívülálló, felsőbbrendűséget sugalló vonal. A lónál ki kell érdemelni, hogy bizalommal viszonyuljon hozzám. Nem megvesztegethető. A lóval való kapcsolatteremtés is a terápia része. Az ember a saját személyiségét is azonosíthatja egy-egy ilyen szituációban. Mennyire tudom a lóval felvenni a kapcsolatot. Mennyire tudok alkalmazkodni. Mennyire vagyok empatikus. Mennyire bízom magamban, hogy ki tudok alakítani egy jó kapcsolatot vele.

A lovardai szabályok betartása kulcsfontosságú a foglalkozások során. A gyerekeknél a szabálytudat kialakulása, a szabályok betartása gyakran problémát okoz. Egy lóval kapcsolatosan a ló érdekében meghozott szabályokat gyakran szívesebben betartják a gyerekek. Egyrészt mert sajátos a viszonyuk a nagy állattal szemben, másrészt szeretik és szívesebben tesznek a kedvére, jobban tudnak tekintettel lenni az állat szükségleteire. Ezen keresztül az emberekkel, a társaikkal kapcsolatos elfogadást és empátiát is gyakorolják.

NA: Milyen környezetben, hol tartjátok a foglalkozásaitokat?

RR: Legénden vagyunk, ami egy kis zsák falu Nógrádban. Nógrád megye a tereplovaglások paradicsoma. Ott megáll az élet. Egy másik dimenzióba kerülünk. Ez már önmagában megteremt egy idilli hangulatot. Rosszak az utak, friss a levegő, rohanni nem lehet. Legenden vettünk egy parasztházat, ahol évről évre növi ki magát a park.

Itt tartjuk a nyári táborainkat is.

További részletek és kapcsolat: Kölyökclub Alapítvány

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.