Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
iskola, óvoda

Tényleg olyan jó a jókislányoknak?

Beköszöntött a nyári szünet, de hiába, amikor összejövünk anyukatársaimmal, még mindig a suliról beszélgetünk. Sokszínű osztályunk évközi kisebb-nagyobb konfliktusai a hátunk mögött, bizonyítványok, év végi felmérők megemésztve, vakációs táborozások megkezdve. Mögöttünk a közös első év, előttünk pedig határtalan lehetőségek – legalábbis mi szerencsére így érezzük, - hogy javítsunk gyerekeink életén a suliban.

Lányos és fiús anyák, toleránsak és beszélgetősek vagyunk, ennek talán egyik oka, hogy mindannyiunknak van másik nemű gyermeke is és megéljük, már megéltük vagy éppen sejtjük, meg fogjuk élni a másik problémáit a közeljövőben.

Már előző éjszaka elindult köztünk a chates beszélgetés arról, hogyan is érzik magukat az olykor problémásnak, olykor színesnek, olykor egyéniségekkel telinek, olykor nehezen kezelhetőnek mondott osztályunkban a könnyen, jól tanuló és jó magaviseletű lányok. Hogy mindenhol ilyen-e a jótanuló lányok helyzete kisiskolás korban, biztosan megkérdőjelezhető, mert lehetnek egészen más összetételű, dinamikájú osztályközösségek is. Így ez a bejegyzés biztosan nem lesz mentes a szubjektivitástól.

Vannak az osztályban diszes és egyéb tanulási gonddal küzdő gyermekek, – ha nem is sok – akikre a házi feladat időben jut jóval több energia, mint másokra. A tanítók mondatról mondatra, összeadásról-összeadásra követik őket a megoldások során. A dilemmát, hogy tovább mennek vagy éppen jó lenne még egy évet maradni, a tanítók hosszú hónapokon át mérlegelik.

Vannak a rosszcsont fiúk, akikre a szünetekben akarva-akaratlanul rengeteg idő jut. Sokan csodálják őket, szeretnének hozzájuk tartozni, mindenki figyelemmel és némi félelemmel lesi a szeme sarkából az udvaron, vajon éppen ma hova lövik fel a labdát, mikor esnek neki valaminek vagy egymásnak. De nem csak a szünetek, az órák kezdete is mindig róluk szól és a szülői értekezleteknek is ők a főszereplői. A rosszcsont fiúk csapatokba verődnek, feszegetik a határokat, s miután dorgálás mellett dicséretben is szeretnék őket részesíteni, rengeteg lehetőséget kapnak a bizonyításra.

Ott vannak még a valamilyen papírral rendelkező osztálytársak, akikre megint a tanulási időben szentelnek több figyelmet, ráadásul pedagógiai asszisztens is jön hozzájuk és kijárnak az órákról külön fejlesztésre, ami mindenképpen irigylésre méltó kiváltság egy osztályban.

És vannak a jól tanuló, jó magaviseletű lányok.

(A példák persze túl egyszerűek és én gyűlölöm a leegyszerűsítéseket, hiszen a felsoroltnál sokkal többfélék a gyerekek – így például néhány kisfiú küzdhet a jól tanuló lányokhoz hasonló nehézségekkel és az elsőben jól tanulók képességei jelentős eltéréseket mutathatnak, hasonlóan a róluk, a szülőkben kialakult képhez -, de a leegyszerűsítéssel most utóbbiak nehézségeire szeretném felhívni a figyelmet. Mert nekik is vannak.)

„Nagylányom mindig azt mondta, rá nem volt elég idő, vele senki nem törődött, mert nem volt semmilyen papírja. Mert nem volt papíros gyerek.” – mesélem. Kimondottan jó kislány volt, elég jó tanuló, – bár, miután iskolájában szöveges értékelés volt, ezt nem pontosan tudtuk belőni. Nem volt soha gondunk vele, sem táborban, sem iskolaidőben, egy problémamentes kisgyermek. Minden akadályt átugrott bármely tantárgyból, nem volt hangos, nem zavarta az órát, nem SNI, nem BTMI. Akinek mindenki örül. Akire nem kell különösen sok energiát fordítani, az ő leckéje úgyis elkészül. Tőle ezt el is várják, hogy így is haladjon első osztálytól az egyetemig, de alsóban mindenképp. A legnagyobb talán rajta a nyomás, nemigen hibázhat – apró hibáit észre sem veszik, hiszen senki nem nézi meg behatóbban a munkáját, ő úgyis jól teljesít. Látszólag irigylésre méltó a helyzete, pedig mennyire nem az. (Iskolai jókislányságuk gyakran kiegészül otthonról hozott attitűddel, adottságokkal is, amik felerősítik ezt a nyomást.)

Mitől is félhetnek a jókislányok szülei?

Például attól, hogy eljön az ötödik, hetedik, kilencedik osztály és már nem minden annyira egyszerű. Sok jókislány ekkor szembesül először azzal, hogy vannak négyesek, hogy nem mindenkinek ők a kedvencei, hogy nem mindig elég a teljesítménye. És neki nem kellett megtanulnia megfeszítenie önmagát. Nem tudja, hogyan lehet órákat ülni a könyv fölött, hiszen eddig pillanatok alatt végzett a leckével. Nem tudja, milyen szembenézni a kritikával, hiszen eddig az nem érte. Nem tudja, milyen valamiben kevesebbet teljesíteni, mert a léc eddig éppen olyan magasan volt, hogy ő könnyedén átugorhatta. Éveken át.

Én talán általános iskola hetedik osztályában, fizika órán szembesültem ezzel először. Ekkor kidolgoztam egy stratégiát, amivel ezeket a kudarcokat még évekig tudtam leplezni mások és magam előtt is. Szorgalmikat csináltam és először jelentkeztem, így mindig abból kérdeztek ki, amit tudtam, még egyszer nem került már rám a sor úgysem. Persze néha éreztem már, hogy nem mindig, mindent tudok úgy, ahogyan azt gondolják rólam, amit várnának tőlem, ezért kezdett kialakulni bennem egy kis bűntudat és aggodalom.

Miután senki nem látja, észleli a jókislányok kudarcélményeit, nincs, aki melléjük állna és segítené őket abban, hogy ezzel a változással és az első nehézségekkel hatékonyan meg tudjanak birkózni. A szülők féltik őket a sérüléstől és persze attól is, hogy elveszítik kiválóságukat, mert nem jut rájuk elég figyelem és idő.

Mert, ha nincs senki, aki az addig könnyen, jól tanuló lány mellé álljon és támogassa, mit tehet az első kudarcok után?

Talán a legnehezebb lenne elfogadni, hogy négyeske lett, hiszen ez az, amit senki sem várt tőle és ő is legkevésbé várt el magától.

Úgy dönt, hogy elege van, nem kell neki többé ez a jókislányság, feladja az egészet és inkább nagyon rossz lesz. Új társaságban keresi korábbi sikereit, ott akar megfelelni. Küzdelmes út vár rá is, de leginkább azokra, akik körülötte élnek.

Imposztorrá válik. Amikor először érzi, hogy nem elég jó, bár ezt a többiek, tanárok még nem látják; hogy valójában becsapja őket azzal, hogy tud, pedig nem is, hogy egyszer csak, hirtelen, ki fog pukkadni ez a lufi. Ezért tudatosan építi maga köré azt a burkot, ami valós képességeit és kudarcait eltakarja és szép lassan el is felejti, mennyi mindenre is képes, hiszen csak arra figyel már, hogy megfeleljen a róla kialakult jó tanuló képnek.

Az is lehet, hogy képessé válik kiemelkedni, a legkiválóbbak közé. Megtanulja kezelni a kudarcokat és erőfeszítéseket tenni, amire eddig neki semmi szüksége nem volt a kitűnőhöz.

Vagy megtalálja saját, egyéni feladatát, küldetését. Képessé válik arra, hogy elfogadja hibáit, tökéletlenségét és „együgyűvé” válva fókuszálni tudjon arra, amiben a lehető legjobbat tudja létrehozni.

Ahhoz, hogy az utóbbi két út valamelyikére találjon, támogató közegre és segítőkre lesz szüksége. Enélkül nem fog menni. Hát erről is beszélgetünk majd... majd később, most még nem, most még jól tanuló, jó magaviseletű kislányok vannak és problémákkal küzdők, meg nehezen kezelhető kisfiúk és „papíros” gyerekek.

Itt a nyár, van időnk azon gondolkodni, hogyan segítsük a jókislányainkat jövőre abban, hogy megtalálják különleges képességüket, hogy az iskolában szerénytelenség nélkül mind azt érezhessék, hogy legalább annyi figyelmet és törődést kapnak, mint társaik. Hogy felkészítsük őket az ötödik, hetedik, kilencedik osztály kudarcaira, nehézségeire. Mert lesznek, ezt most fogadjuk el.

Hogyan segíthetünk nekik, hogy a plusz törődés hiányát pótoljuk?

1. Ha más nem, hát mi figyeljünk oda jobban rájuk, mint esetleg nehezebben kezelhető fiútestvéreikre.

2. Segítsük őket akkor, amikor mások által észre sem vett kudarcokat élnek át. Tanítsunk nekik különböző technikákat, hogy megbirkózhassanak a kudarcokkal.

3. Segítsük őket a teljesítménykényszer vagy az iskolai stressz kezelésére, adjunk kezükbe ehhez is technikákat. (Ha nem ismerünk magunk sem ilyeneket, hát tanuljunk, fejlődjünk mi is ezen a területen.)

4. Támogassuk őket abban, hogy erős közösséget hozzanak létre ők, lányok is. Segítsük őket a barátok megtartásában, a „jó”, felemelő barátságok kialakításában, ami nem irigységre és féltékenységre, hanem őszinteségre és támogatásra épül. Támogassuk őket a közös projektek, tervek megvalósításában. A csapatmunkában.

5. Ne legyenek mindenen átívelő elvárásaink feléjük. Az átlagosan jó bizonyítvány helyett ösztönözzük őket egy-egy területen a kimagasló teljesítményre.

6. Ezzel segítsük őket saját különleges képességük megtalálására.

7. Segítsük őket abban, hogy erősségeik mellett felismerjék gyengeségeiket, azokat a területeket, ahol fejlődniük kell. Ismerjük fel és nézzünk szembe mi magunk is erősségeikkel, de gyengeségeikkel is.

8. Mutassunk példát, saját folyamatos fejlődésre törekvésünkkel.

9. Hívjuk fel a figyelmüket azokra a személyes kompetenciákra, amiket egy integratív közösségben össze tudnak gyűjteni, arra, hogyan lesznek többek azáltal, hogy ők figyelnek oda másokra.

10. Támogassuk őket az első kudarcoknál és tanítsuk nekik, hogyan tudnak azzal leghatékonyabban megbirkózni.

És mindenek előtt, figyeljünk rájuk és figyeljünk magunkra! Vegyük észre, hogyan jártuk mi végig a jókislányok útját. Hol tartunk most? Mitől félünk és mitől féltjük őket? Ha észrevesszük, mennyi elágazás áll még előttünk is, talán csökkenek félelmeink és könnyebben segíthetünk nekik is. Figyeljük magunkat és tanítsuk meg nekik, hogyan tudnak saját maguk működésére jobban odafigyelni.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?
iskola, óvoda

Mért kell rendet tenni a gyerekszobában?

Minden gyereknél eljön a nap, amikor könyörögni kell, hogy tegyen maga után rendet. Hogy legyen figyelemmel a környezetére, hogy uralkodjon a káoszon. És van, hogy erre hiába kérjük, aztán feladjuk. De miért is kell ragaszkodnunk a rendhez? Miért nem hagyhatjuk rájuk, milyen állapotban van a szobájuk?

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Új iskola, óvoda
határon túl

Új iskola, óvoda

Most már kijelenthetem, azt hiszem, hogy egészen pontosan tudom, mit éreznek a gyerekeim az új iskolájukban: túl vagyok mind a négy szülői értekezleten (a legidősebbnek már ilyenje nincs, szóval az a terep továbbra is ismeretlen).
Ülök az osztály(-ok)ban/csoportban, teljesen ismeretlen környezetben (némi tévelygés után megtalálom a megfelelő osztálytermet), teljesen idegen emberek között (és rátok gondolok, drága volt szülőtársak, óvodában, iskolában). 

Fortnite, a menő játék
ajánló

Fortnite, a menő játék

Különösen az ADHD-s és a szociális képességekkel bajlódó gyerekek szülei számára állított össze az Understood oktatási portál bloggere tanácsokat, mit érdemes tenniük, ha a gyerekeik a Fortnite játékkal játszanak. Úgy gondoltam, hogy mások számára is érdekes és megfontolandó lehet, így alább olvashatjátok, mit javasol a szülőknek Mark J. Griffin, Ph.D., aki az unokájával próbálta ki a játékot, hogy megtapasztalja,hogyan érinti a gyerekeket ez a játék.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.