Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Miért döntöttünk úgy, hogy nem mondjuk a gyerekünknek állandóan, hogy „csak óvatosan”?

Szülői pályafutásunk kezdetén úgy döntöttünk a férjemmel, hogy száműzzük a szótárunkból a „légy óvatos” kifejezést. Igazából az egész család szókészletéből ki akartuk tiltani, de úgy tűnik, a nagyszülők a DNS-ükben hordozzák és onnan kitörölhetetlen. 

A végső döntést, hogy száműzzük ezt a látszólag ártalmatlan kifejezést a családi szótárunkból, egy különösen borzalmas játszótéri nap után hoztuk meg. A fiunk éppen abban a korban volt, amikor feszegette a határait, leugrott a csúszdáról, lovagolt a kerítésen, és alapvetően úgy használta a testét, mint egy flippergolyó, mindennek és mindenkinek nekiment és lepattant róla. Iszonyú fárasztó volt tartani vele a lépést, de ennél már csak az volt kimerítőbb, hogy két másodpercenként mondjuk neki „légy óvatos!”. Egyszerűen nem tudom, miért kezdtük el ezt mondogatni. Megszületett a fiam, csecsemőből kisgyerek lett és én egyszer csak elkezdtem szajkózni, „légy óvatos. Azon a bizonyos napon úgy közlekedett, mint egy tornádó és valamiért úgy éreztem, hogy meg kell mutatnom a többi anyukának, hogy le tudom csillapítani csendes szellővé. Az emberek bámultak, én meg elhadartam a fiamnak a szokásos biztonsági figyelmeztetéseket, no meg persze azt, hogy „légy óvatos”. Amit abszolút figyelmen kívül hagyott, mert valamiért úgy értelmezte, hogy gyerünk, hajrá, csináld csak.

Számára ezek a szavak teljesen elvesztették a jelentésüket, olyan volt ez, mint egy zavaró háttérzaj, és azt jelentették számára, hogy „nem bízom meg benned, mert nem ismered a határaidat”, ami így is volt, de nem szerettem volna, hogy tudja. Azt akartam, hogy magától jöjjön rá, hogy nem tud repülni és nem csak azért, mert ráüvöltök, hogy legyél óvatos.

Fiatal szülők szenvednek attól, hogy az üres „légy óvatos!” kifejezés állandó mantrázását hallgatva nőttek fel. Ezek most a helikopterszülők. „A helikopterszülők azok, akik minden igyekezetükkel egyengetik gyermekük előtt az utat, óvják a veszélyektől, hogy minél kevesebb kudarc érje őket: bízva abban, hogy az akadályokat elgörgetve a gyermek könnyebben ér el nagyobb sikert vagy kerüli el a rettegett kudarcot. A hatás viszont pont az ellenkezője lesz, hisz a gyerek nem tanul meg egyedül küzdeni, az önálló próbálkozásoktól való félelme felerősödik, önbecsülése gyenge lesz, így mindig szülői támogatásra szorul majd.” – forrás: https://pikinatural.wordpress.com/2015/04/15/helikopter-vagy-vilagitotorony-szulo-vagy/

És én eldöntöttem, hogy nem szeretnék ide tartozni. Korábban idetartoztam, de most már nem.

Folyamatosan azt mondogatni, hogy legyél óvatos, azt jelenti, hogy én rendelkezem a játszásidőd, a szórakozásod, és egyáltalán te feletted. Nem kell önmagadra gondolnod, nem kell önálló döntéseket hoznod arról, hogy mi a biztonságos és mi nem az. Én döntöm el helyetted. Te egyszerűen egy apró lény vagy, akiben nem lehet megbízni.

Egyszerűen csak mondd, amit tényleg akarsz: „Ne érj a sütőhöz, mert forró! Át tudod ugrani? Figyelj, az árok szélére! Ne csinálj hülyeséget!” Vagy néha ne mondj semmit! Mennyire nehéz ez? Elmenni a játszótérre és nem adni semmiféle tanácsot (kivéve, ha életveszélyes helyzetbe kerül, vagy más gyereket veszélyeztet), valljuk be először nagyon nehéz szituáció. De mindkettőtöknek felszabadító érzés lesz. Biztos fog ugrálni és lehet, hogy el is fog esni, sőt lehet, hogy el is fogja törni a karját. De az biztos, hogy szárnyalni fog és büszke lesz magára.

Forrás: http://www.scarymommy.com/stopped-telling-kids-be-careful/

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?
iskola, óvoda

Nevelni ésszel, szívvel, vagy hagyománnyal?

Mindenki ért a gyerekneveléshez. Mindenki vagy nevelt, vagy nevel vagy őt nevelték, de bármilyen vonatkozásban is találkozik a neveléssel, szakértővé válik. A saját élmény, az otthonról hozott hagyomány és tapasztalat erősebb bármilyen szakszerű megnyilatkozásnál, sőt akár ellentétes állásfoglalásként is megél egymás mellett.

 

Farkasszemet nézve a félelmekkel
interjúk

Farkasszemet nézve a félelmekkel

A félelem végigkísér egész életünkben. Kisgyerek korunktól egészen idős korunkig. Jó lenne hát megbarátkozni vele, megszelídíteni, ha már az életünk része. Ezt segíti Al Ghaoui Hesna, Holli a Hős című mesekönyve, akinek főszereplője bátor mintája lehet gyerekeinknek és nekünk is.

Lehet egy kérdéssel több?
határon túl

Lehet egy kérdéssel több?

Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér habos helyett a halványzöld, gyöngyös gallérúban, mert az én koromhoz (26) , az én helyzetemben... A kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, - egyáltalán minek kell az a jelmez? - akkor miért nem lehetett 1000%osan. Szóval a kérdéseket miért nem tettem fel előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat
ajánló

A főzés, ami többféle intelligenciaterületet is megmozgat

Bevallom, fejben jobban főzök. Meg ízlelni is jobban szeretek. Szóval sosem voltam az a tudatos kitchen women. Mégis, most amellett kampányolok, hogy főzzetek a gyerekeitekkel, meg nélkülük is sokat, mert az élet olyan területeit nyitja meg, amire nagyon kevés időnk jut!

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.