Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Miért döntöttünk úgy, hogy nem mondjuk a gyerekünknek állandóan, hogy „csak óvatosan”?

Szülői pályafutásunk kezdetén úgy döntöttünk a férjemmel, hogy száműzzük a szótárunkból a „légy óvatos” kifejezést. Igazából az egész család szókészletéből ki akartuk tiltani, de úgy tűnik, a nagyszülők a DNS-ükben hordozzák és onnan kitörölhetetlen. 

A végső döntést, hogy száműzzük ezt a látszólag ártalmatlan kifejezést a családi szótárunkból, egy különösen borzalmas játszótéri nap után hoztuk meg. A fiunk éppen abban a korban volt, amikor feszegette a határait, leugrott a csúszdáról, lovagolt a kerítésen, és alapvetően úgy használta a testét, mint egy flippergolyó, mindennek és mindenkinek nekiment és lepattant róla. Iszonyú fárasztó volt tartani vele a lépést, de ennél már csak az volt kimerítőbb, hogy két másodpercenként mondjuk neki „légy óvatos!”. Egyszerűen nem tudom, miért kezdtük el ezt mondogatni. Megszületett a fiam, csecsemőből kisgyerek lett és én egyszer csak elkezdtem szajkózni, „légy óvatos. Azon a bizonyos napon úgy közlekedett, mint egy tornádó és valamiért úgy éreztem, hogy meg kell mutatnom a többi anyukának, hogy le tudom csillapítani csendes szellővé. Az emberek bámultak, én meg elhadartam a fiamnak a szokásos biztonsági figyelmeztetéseket, no meg persze azt, hogy „légy óvatos”. Amit abszolút figyelmen kívül hagyott, mert valamiért úgy értelmezte, hogy gyerünk, hajrá, csináld csak.

Számára ezek a szavak teljesen elvesztették a jelentésüket, olyan volt ez, mint egy zavaró háttérzaj, és azt jelentették számára, hogy „nem bízom meg benned, mert nem ismered a határaidat”, ami így is volt, de nem szerettem volna, hogy tudja. Azt akartam, hogy magától jöjjön rá, hogy nem tud repülni és nem csak azért, mert ráüvöltök, hogy legyél óvatos.

Fiatal szülők szenvednek attól, hogy az üres „légy óvatos!” kifejezés állandó mantrázását hallgatva nőttek fel. Ezek most a helikopterszülők. „A helikopterszülők azok, akik minden igyekezetükkel egyengetik gyermekük előtt az utat, óvják a veszélyektől, hogy minél kevesebb kudarc érje őket: bízva abban, hogy az akadályokat elgörgetve a gyermek könnyebben ér el nagyobb sikert vagy kerüli el a rettegett kudarcot. A hatás viszont pont az ellenkezője lesz, hisz a gyerek nem tanul meg egyedül küzdeni, az önálló próbálkozásoktól való félelme felerősödik, önbecsülése gyenge lesz, így mindig szülői támogatásra szorul majd.” – forrás: https://pikinatural.wordpress.com/2015/04/15/helikopter-vagy-vilagitotorony-szulo-vagy/

És én eldöntöttem, hogy nem szeretnék ide tartozni. Korábban idetartoztam, de most már nem.

Folyamatosan azt mondogatni, hogy legyél óvatos, azt jelenti, hogy én rendelkezem a játszásidőd, a szórakozásod, és egyáltalán te feletted. Nem kell önmagadra gondolnod, nem kell önálló döntéseket hoznod arról, hogy mi a biztonságos és mi nem az. Én döntöm el helyetted. Te egyszerűen egy apró lény vagy, akiben nem lehet megbízni.

Egyszerűen csak mondd, amit tényleg akarsz: „Ne érj a sütőhöz, mert forró! Át tudod ugrani? Figyelj, az árok szélére! Ne csinálj hülyeséget!” Vagy néha ne mondj semmit! Mennyire nehéz ez? Elmenni a játszótérre és nem adni semmiféle tanácsot (kivéve, ha életveszélyes helyzetbe kerül, vagy más gyereket veszélyeztet), valljuk be először nagyon nehéz szituáció. De mindkettőtöknek felszabadító érzés lesz. Biztos fog ugrálni és lehet, hogy el is fog esni, sőt lehet, hogy el is fogja törni a karját. De az biztos, hogy szárnyalni fog és büszke lesz magára.

Forrás: http://www.scarymommy.com/stopped-telling-kids-be-careful/

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.