Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
határon túl

Miért döntöttünk úgy, hogy nem mondjuk a gyerekünknek állandóan, hogy „csak óvatosan”?

Szülői pályafutásunk kezdetén úgy döntöttünk a férjemmel, hogy száműzzük a szótárunkból a „légy óvatos” kifejezést. Igazából az egész család szókészletéből ki akartuk tiltani, de úgy tűnik, a nagyszülők a DNS-ükben hordozzák és onnan kitörölhetetlen. 

A végső döntést, hogy száműzzük ezt a látszólag ártalmatlan kifejezést a családi szótárunkból, egy különösen borzalmas játszótéri nap után hoztuk meg. A fiunk éppen abban a korban volt, amikor feszegette a határait, leugrott a csúszdáról, lovagolt a kerítésen, és alapvetően úgy használta a testét, mint egy flippergolyó, mindennek és mindenkinek nekiment és lepattant róla. Iszonyú fárasztó volt tartani vele a lépést, de ennél már csak az volt kimerítőbb, hogy két másodpercenként mondjuk neki „légy óvatos!”. Egyszerűen nem tudom, miért kezdtük el ezt mondogatni. Megszületett a fiam, csecsemőből kisgyerek lett és én egyszer csak elkezdtem szajkózni, „légy óvatos. Azon a bizonyos napon úgy közlekedett, mint egy tornádó és valamiért úgy éreztem, hogy meg kell mutatnom a többi anyukának, hogy le tudom csillapítani csendes szellővé. Az emberek bámultak, én meg elhadartam a fiamnak a szokásos biztonsági figyelmeztetéseket, no meg persze azt, hogy „légy óvatos”. Amit abszolút figyelmen kívül hagyott, mert valamiért úgy értelmezte, hogy gyerünk, hajrá, csináld csak.

Számára ezek a szavak teljesen elvesztették a jelentésüket, olyan volt ez, mint egy zavaró háttérzaj, és azt jelentették számára, hogy „nem bízom meg benned, mert nem ismered a határaidat”, ami így is volt, de nem szerettem volna, hogy tudja. Azt akartam, hogy magától jöjjön rá, hogy nem tud repülni és nem csak azért, mert ráüvöltök, hogy legyél óvatos.

Fiatal szülők szenvednek attól, hogy az üres „légy óvatos!” kifejezés állandó mantrázását hallgatva nőttek fel. Ezek most a helikopterszülők. „A helikopterszülők azok, akik minden igyekezetükkel egyengetik gyermekük előtt az utat, óvják a veszélyektől, hogy minél kevesebb kudarc érje őket: bízva abban, hogy az akadályokat elgörgetve a gyermek könnyebben ér el nagyobb sikert vagy kerüli el a rettegett kudarcot. A hatás viszont pont az ellenkezője lesz, hisz a gyerek nem tanul meg egyedül küzdeni, az önálló próbálkozásoktól való félelme felerősödik, önbecsülése gyenge lesz, így mindig szülői támogatásra szorul majd.” – forrás: https://pikinatural.wordpress.com/2015/04/15/helikopter-vagy-vilagitotorony-szulo-vagy/

És én eldöntöttem, hogy nem szeretnék ide tartozni. Korábban idetartoztam, de most már nem.

Folyamatosan azt mondogatni, hogy legyél óvatos, azt jelenti, hogy én rendelkezem a játszásidőd, a szórakozásod, és egyáltalán te feletted. Nem kell önmagadra gondolnod, nem kell önálló döntéseket hoznod arról, hogy mi a biztonságos és mi nem az. Én döntöm el helyetted. Te egyszerűen egy apró lény vagy, akiben nem lehet megbízni.

Egyszerűen csak mondd, amit tényleg akarsz: „Ne érj a sütőhöz, mert forró! Át tudod ugrani? Figyelj, az árok szélére! Ne csinálj hülyeséget!” Vagy néha ne mondj semmit! Mennyire nehéz ez? Elmenni a játszótérre és nem adni semmiféle tanácsot (kivéve, ha életveszélyes helyzetbe kerül, vagy más gyereket veszélyeztet), valljuk be először nagyon nehéz szituáció. De mindkettőtöknek felszabadító érzés lesz. Biztos fog ugrálni és lehet, hogy el is fog esni, sőt lehet, hogy el is fogja törni a karját. De az biztos, hogy szárnyalni fog és büszke lesz magára.

Forrás: http://www.scarymommy.com/stopped-telling-kids-be-careful/

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Lehet az élethez túl fiatal vagy túl öreg valaki?
iskola, óvoda

Lehet az élethez túl fiatal vagy túl öreg valaki?

Bár Magyarországon még kevésbe vagyunk hajlandók foglalkozni a diszkrimináció különböző bugyraival, de válogatott fajtáival és fokozataival nap, mint nap találkozunk, sőt mi magunk vagyunk gyakorlói vagy elszenvedői. Szinte látom a kétkedő tekinteteket. Íme, egy közülük.

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

Posztolj egy pucér képet magadról!
határon túl

Posztolj egy pucér képet magadról!

Neem? Oké, akkor legyen fürdőruhás. Esetleg olyan, amin festékes az arcod, paradicsomos spagetti lóg a homlokodba.. vagy egy toporzékolósat? Azt mondod, hogy nekem elment az eszem? Én korábban ezt simán megtettem. Igaz, nem én voltam rajta, hanem a gyerekek. Aztán egyre több infó jött szembe velem a digitális szülőségről és elszégyelltem magam. 

3 szokás, ami a gyerekednek is segít a feladatszervezésben
ajánló

3 szokás, ami a gyerekednek is segít a feladatszervezésben

A gyerekek egyfolytában lesik minden mozdulatunkat, úgyhogy mutassuk meg nekik, hogyan kell okosabban tanulni néhány szokásunk megváltoztatásával.

Sokkal nagyobb hatással vagyunk a gyerekeinkre, mint azt eleinte gondolnánk, ami először akkor kezd nyilvánvalóvá válni, amikor elkezdik utánozni a hanglejtésünket, használni a kifejezéseinket. De amikor rájövünk erre a „hatalmunkra”, akkor fel tudjuk használni ezeket az egyszerű szokásainkat úgy, hogy pozitívan befolyásoljuk a gyerekünk iskolai előmenetelét.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.