Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Meghalni nem olyan könnyű

Ahogy megszületni és felnőni sem. Tele van kínokkal és félreértésekkel. Kényszerekkel és csupa jóakarattal. Amikor mi, a család felnőttjei tudjuk jól mit kéne tennie a gyereknek, az öregnek. És el is mondjuk nekik. Mi lenne, ha nem tennénk, csak figyelnénk rájuk?

Roszalló mondás, olyan a nagyi, mint egy gyerek. Mindannyian tudjuk, idős korra szüleink lesznek azok, akik ellátásra, gondoskodásra szorulnak. És persze ahogy tőlük tanuljuk, úgy tesszük ezt. Úgy foglalkozunk velük, ahogy ellestük ezt gyerekkorunkban. Nem tudatos utánzás, visszaadás ez, hanem zsigeri, ösztönös odafordulás. És megnézhetjük magunkat, ahogy a gyerekeinkkel bánunk, úgy bánunk az időseinkkel is. Legtöbbször meg akarjuk mondani nekik hogyan kell viselkedniük, hogyan kell élniük, mit kell érezniük, és hogyan kell meghalniuk. Mert arra is vannak elképzeléseink, mintáink, kigondolt forgatókönyveink. Nagypapa, viselkedjen rendesen a kórházban, végezze a feladatokat, ne kalandozzon el, öltözzön fel rendesen és viselkedjen rendes haldoklóhoz méltón. Akárcsak a gyerekeknél, a megfelelő viselkedést várjuk el. Tessék még élni, tessék harcolni! És ha valaki nem akar? Ugyanazt kapja, mint amikor a gyerek nem akar tanulni, küzdeni az iskolában. Elhanyagolja a feladatait, nem figyel a holmijára, nem érdekli a számtanpélda. Magában van, magával van, a belső világát építi és arra figyel. Mi pedig ahelyett, hogy igyekeznénk részesévé válni ennek a világnak, kívülről próbáljuk kormányozni.

Látunk gyereket, öreget magában beszélni, egy-egy történetet újramondanak, újraélnek, kitalálnak, eljátszanak a gondolattal, mi lenne, mi lett volna, ha így vagy úgy alakul az esemény. Aztán annyira belefeldkezik, hogy fogat nem mos, a ruháit nem teszi rendbe, összekeveri a valóságot, a képzelettel. Mi felnőttek pedig leteremtjük, ugyan, a rendes élet nem erről szól, hanem a józanságról.

De mit nekünk józanság, hiszen végeredményben gyerekek vagyunk és haldoklókká válunk, ahol végre a saját gondolatainkkal lehetünk. Ha hagynak. Mert meghalni nem olyan könnyű. Biztos régen sem volt az. De ma annyira életben akarunk mindenkit tartani, hogy az már fáj. Ahogy annyira jót akarunk a gyerekeinknek is az iskolában, hogy az nekik is nagyon fáj.

A honnan jövünk, hová megyünk kérdéssel mindenkinek magának kell megbirkóznia. Eldönteni, hogy a félelem, vagy a bizalom vezeti ebben. És persze lehet hinni, ha az úgy megkönnyíti. Az, ami közte van, az életben, az viszont közös tevékenység. Egymásra utaltság és közös élet van. Ezt kell csupán megkönnyíteni. És nem okoskodni, mi lesz ekkor, vagy mi lesz akkor, ha ez vagy az nem csinálja azt vagy ezt... Szóval hátralépni, és megfigyelni. És örülni annak, ahogy kinéz az ablakon, ahogy magában dudorászik. Ahogy rád mosolyog, megfogja a kezed. Ahogy hülyeségeket kérdez, ahogy nem ért dolgokat. Ahogy összekever, nem emlékszik, kiönt, lever, gondot és munkát okoz, törődést igényel. Ahogy csüng a tekinteteden, ahogy te vagy neki az egyetlen biztonság és remény, ahogy nevet vagy sír, boldog vagy fél, úgy határtalanul. Gyerek, vagy öreg. Aki most jött és aki épp elmegy. A kettő között meg okoskodik. Hacsak, meg nem látta ebben a jövés menésben a kijáratot. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Szupererőink 5. - A logikai-matematikai intelligencia
iskola, óvoda

Szupererőink 5. - A logikai-matematikai intelligencia

Mi is ez? Ez az intelligenciaterület a nyelvi intelligencia mellett a másik alappillére a jelenlegi oktatási rendszereknek. (Vagyis elviekben, ebben mindannyiunknak különösen jónak kellene lenünk akkor is, ha nem kifejezett erősségünk.) Azoknak a képességeknek az összessége, amelyek révén megértünk, átlátunk rendszereket és összefüggéseket, stratégiai terveket tudunk megalkotni. A tudományos fejlődés nagyrészt szintén matematikai alapokon nyugszik. A többszörös intelligenciáról szóló bevezető cikkünket itt találjátok: http://szulo2pont0.hu/munka/770-tudod-miben-kiemel...

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája
interjúk

Menni vagy maradni? Az iskolaérettség dilemmája

Lassan az utolsó pillanathoz érkezünk, hogy eldöntsük, menjen-e a hatévesünk szeptemberben iskolába. Ugyan hivatalosan nem mi, hanem az óvoda dönt, azért szerencsére a gyakorlatban még van szava a szülőnek is. Viszont nehéz, és összetett feladat meghozni ezt a döntést. És az érzelmeink, szubjektív megérzéseink mellett – amik szinte a legfontosabbak – a szakmai szempontokkal sem árt tisztában lennünk. Czédulás Karolina gyógypedagógust hívtam segítségül, hogy járjuk körül a legfontosabb pontokat, amiket mérlegelnünk kell az iskolaérettség kapcsán.

A közösségi média szabályai, amit a tinik hoznak
határon túl

A közösségi média szabályai, amit a tinik hoznak

A digitális korszakban felnőni egy olyan kihívás, amire tökéletesen igaz a bikini-szabály. „Csak akkor posztolj fürdőruhás képet, ha a testvéreddel, vagy a családoddal pózolsz rajta.” – mondta egy általános iskolás lány, aki részt vett egy, a digitális médiáról szóló fókuszcsoportban. Más szóval, ne akarj szexin kinézni, és akkor minden rendben lesz a társaid szemében. 

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene
ajánló

10 dolog, amit minden szülőnek tudnia kellene

Milyen jó lenne, ha összesen csak 10 dolgot kellene tudnia egy szülőnek ahhoz, hogy sikeresen felnevelhesse a gyerekét. Forrás: https://www.maggiedent.com/blog/10-things-every-pa...

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.