Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Meghalni nem olyan könnyű

Ahogy megszületni és felnőni sem. Tele van kínokkal és félreértésekkel. Kényszerekkel és csupa jóakarattal. Amikor mi, a család felnőttjei tudjuk jól mit kéne tennie a gyereknek, az öregnek. És el is mondjuk nekik. Mi lenne, ha nem tennénk, csak figyelnénk rájuk?

Roszalló mondás, olyan a nagyi, mint egy gyerek. Mindannyian tudjuk, idős korra szüleink lesznek azok, akik ellátásra, gondoskodásra szorulnak. És persze ahogy tőlük tanuljuk, úgy tesszük ezt. Úgy foglalkozunk velük, ahogy ellestük ezt gyerekkorunkban. Nem tudatos utánzás, visszaadás ez, hanem zsigeri, ösztönös odafordulás. És megnézhetjük magunkat, ahogy a gyerekeinkkel bánunk, úgy bánunk az időseinkkel is. Legtöbbször meg akarjuk mondani nekik hogyan kell viselkedniük, hogyan kell élniük, mit kell érezniük, és hogyan kell meghalniuk. Mert arra is vannak elképzeléseink, mintáink, kigondolt forgatókönyveink. Nagypapa, viselkedjen rendesen a kórházban, végezze a feladatokat, ne kalandozzon el, öltözzön fel rendesen és viselkedjen rendes haldoklóhoz méltón. Akárcsak a gyerekeknél, a megfelelő viselkedést várjuk el. Tessék még élni, tessék harcolni! És ha valaki nem akar? Ugyanazt kapja, mint amikor a gyerek nem akar tanulni, küzdeni az iskolában. Elhanyagolja a feladatait, nem figyel a holmijára, nem érdekli a számtanpélda. Magában van, magával van, a belső világát építi és arra figyel. Mi pedig ahelyett, hogy igyekeznénk részesévé válni ennek a világnak, kívülről próbáljuk kormányozni.

Látunk gyereket, öreget magában beszélni, egy-egy történetet újramondanak, újraélnek, kitalálnak, eljátszanak a gondolattal, mi lenne, mi lett volna, ha így vagy úgy alakul az esemény. Aztán annyira belefeldkezik, hogy fogat nem mos, a ruháit nem teszi rendbe, összekeveri a valóságot, a képzelettel. Mi felnőttek pedig leteremtjük, ugyan, a rendes élet nem erről szól, hanem a józanságról.

De mit nekünk józanság, hiszen végeredményben gyerekek vagyunk és haldoklókká válunk, ahol végre a saját gondolatainkkal lehetünk. Ha hagynak. Mert meghalni nem olyan könnyű. Biztos régen sem volt az. De ma annyira életben akarunk mindenkit tartani, hogy az már fáj. Ahogy annyira jót akarunk a gyerekeinknek is az iskolában, hogy az nekik is nagyon fáj.

A honnan jövünk, hová megyünk kérdéssel mindenkinek magának kell megbirkóznia. Eldönteni, hogy a félelem, vagy a bizalom vezeti ebben. És persze lehet hinni, ha az úgy megkönnyíti. Az, ami közte van, az életben, az viszont közös tevékenység. Egymásra utaltság és közös élet van. Ezt kell csupán megkönnyíteni. És nem okoskodni, mi lesz ekkor, vagy mi lesz akkor, ha ez vagy az nem csinálja azt vagy ezt... Szóval hátralépni, és megfigyelni. És örülni annak, ahogy kinéz az ablakon, ahogy magában dudorászik. Ahogy rád mosolyog, megfogja a kezed. Ahogy hülyeségeket kérdez, ahogy nem ért dolgokat. Ahogy összekever, nem emlékszik, kiönt, lever, gondot és munkát okoz, törődést igényel. Ahogy csüng a tekinteteden, ahogy te vagy neki az egyetlen biztonság és remény, ahogy nevet vagy sír, boldog vagy fél, úgy határtalanul. Gyerek, vagy öreg. Aki most jött és aki épp elmegy. A kettő között meg okoskodik. Hacsak, meg nem látta ebben a jövés menésben a kijáratot. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Lehet az élethez túl fiatal vagy túl öreg valaki?
iskola, óvoda

Lehet az élethez túl fiatal vagy túl öreg valaki?

Bár Magyarországon még kevésbe vagyunk hajlandók foglalkozni a diszkrimináció különböző bugyraival, de válogatott fajtáival és fokozataival nap, mint nap találkozunk, sőt mi magunk vagyunk gyakorlói vagy elszenvedői. Szinte látom a kétkedő tekinteteket. Íme, egy közülük.

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen
interjúk

3 aranyos módja, hogyan ösztönözheted a gyerekedet, hogy jobb legyen

Több tanulmány is kimutatta, hogy a meleg, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat összefüggésben van a jobb önértékeléssel, a jobb szülő-gyerek kommunikációval, a jobb tanulmányi eredménnyel és a kevesebb pszichológiai és viselkedési zavarral.

Posztolj egy pucér képet magadról!
határon túl

Posztolj egy pucér képet magadról!

Neem? Oké, akkor legyen fürdőruhás. Esetleg olyan, amin festékes az arcod, paradicsomos spagetti lóg a homlokodba.. vagy egy toporzékolósat? Azt mondod, hogy nekem elment az eszem? Én korábban ezt simán megtettem. Igaz, nem én voltam rajta, hanem a gyerekek. Aztán egyre több infó jött szembe velem a digitális szülőségről és elszégyelltem magam. 

3 szokás, ami a gyerekednek is segít a feladatszervezésben
ajánló

3 szokás, ami a gyerekednek is segít a feladatszervezésben

A gyerekek egyfolytában lesik minden mozdulatunkat, úgyhogy mutassuk meg nekik, hogyan kell okosabban tanulni néhány szokásunk megváltoztatásával.

Sokkal nagyobb hatással vagyunk a gyerekeinkre, mint azt eleinte gondolnánk, ami először akkor kezd nyilvánvalóvá válni, amikor elkezdik utánozni a hanglejtésünket, használni a kifejezéseinket. De amikor rájövünk erre a „hatalmunkra”, akkor fel tudjuk használni ezeket az egyszerű szokásainkat úgy, hogy pozitívan befolyásoljuk a gyerekünk iskolai előmenetelét.

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.