Kapcsolat Facebook Bejelentkezés
ajánló

Meghalni nem olyan könnyű

Ahogy megszületni és felnőni sem. Tele van kínokkal és félreértésekkel. Kényszerekkel és csupa jóakarattal. Amikor mi, a család felnőttjei tudjuk jól mit kéne tennie a gyereknek, az öregnek. És el is mondjuk nekik. Mi lenne, ha nem tennénk, csak figyelnénk rájuk?

Roszalló mondás, olyan a nagyi, mint egy gyerek. Mindannyian tudjuk, idős korra szüleink lesznek azok, akik ellátásra, gondoskodásra szorulnak. És persze ahogy tőlük tanuljuk, úgy tesszük ezt. Úgy foglalkozunk velük, ahogy ellestük ezt gyerekkorunkban. Nem tudatos utánzás, visszaadás ez, hanem zsigeri, ösztönös odafordulás. És megnézhetjük magunkat, ahogy a gyerekeinkkel bánunk, úgy bánunk az időseinkkel is. Legtöbbször meg akarjuk mondani nekik hogyan kell viselkedniük, hogyan kell élniük, mit kell érezniük, és hogyan kell meghalniuk. Mert arra is vannak elképzeléseink, mintáink, kigondolt forgatókönyveink. Nagypapa, viselkedjen rendesen a kórházban, végezze a feladatokat, ne kalandozzon el, öltözzön fel rendesen és viselkedjen rendes haldoklóhoz méltón. Akárcsak a gyerekeknél, a megfelelő viselkedést várjuk el. Tessék még élni, tessék harcolni! És ha valaki nem akar? Ugyanazt kapja, mint amikor a gyerek nem akar tanulni, küzdeni az iskolában. Elhanyagolja a feladatait, nem figyel a holmijára, nem érdekli a számtanpélda. Magában van, magával van, a belső világát építi és arra figyel. Mi pedig ahelyett, hogy igyekeznénk részesévé válni ennek a világnak, kívülről próbáljuk kormányozni.

Látunk gyereket, öreget magában beszélni, egy-egy történetet újramondanak, újraélnek, kitalálnak, eljátszanak a gondolattal, mi lenne, mi lett volna, ha így vagy úgy alakul az esemény. Aztán annyira belefeldkezik, hogy fogat nem mos, a ruháit nem teszi rendbe, összekeveri a valóságot, a képzelettel. Mi felnőttek pedig leteremtjük, ugyan, a rendes élet nem erről szól, hanem a józanságról.

De mit nekünk józanság, hiszen végeredményben gyerekek vagyunk és haldoklókká válunk, ahol végre a saját gondolatainkkal lehetünk. Ha hagynak. Mert meghalni nem olyan könnyű. Biztos régen sem volt az. De ma annyira életben akarunk mindenkit tartani, hogy az már fáj. Ahogy annyira jót akarunk a gyerekeinknek is az iskolában, hogy az nekik is nagyon fáj.

A honnan jövünk, hová megyünk kérdéssel mindenkinek magának kell megbirkóznia. Eldönteni, hogy a félelem, vagy a bizalom vezeti ebben. És persze lehet hinni, ha az úgy megkönnyíti. Az, ami közte van, az életben, az viszont közös tevékenység. Egymásra utaltság és közös élet van. Ezt kell csupán megkönnyíteni. És nem okoskodni, mi lesz ekkor, vagy mi lesz akkor, ha ez vagy az nem csinálja azt vagy ezt... Szóval hátralépni, és megfigyelni. És örülni annak, ahogy kinéz az ablakon, ahogy magában dudorászik. Ahogy rád mosolyog, megfogja a kezed. Ahogy hülyeségeket kérdez, ahogy nem ért dolgokat. Ahogy összekever, nem emlékszik, kiönt, lever, gondot és munkát okoz, törődést igényel. Ahogy csüng a tekinteteden, ahogy te vagy neki az egyetlen biztonság és remény, ahogy nevet vagy sír, boldog vagy fél, úgy határtalanul. Gyerek, vagy öreg. Aki most jött és aki épp elmegy. A kettő között meg okoskodik. Hacsak, meg nem látta ebben a jövés menésben a kijáratot. 

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Szülő 2.0 oldalára!

Szólj hozzá!

Olvasóink történetei

  • Minta cikk 1.

    Minta cikk 1.

    "Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat."

    App Hungary
További történetek >>>
Hogyan szerettesd meg a sportot?
iskola, óvoda

Hogyan szerettesd meg a sportot?

A mindennapi tudatos mozgás, a sport, a testünk karbantartása nagyon fontos tudás. Fontosabb, mint első ránézésre hinnénk! Nem a versenysport, a látványos testépítés, hanem a test és lélek harmóniája. Ami nélkül nincs kiegyensúlyozott élet. Hogyan szerettesd meg? Szeresd Te is!

Laci doki rendelője
interjúk

Laci doki rendelője

A hétvégén baleset volt nálunk, csak egy kicsi, de egy csapásra megváltozott minden körülöttünk. Aztán szerencsés kimenetele lett, de megérintett, milyen nehéz lehet, ha baj van a gyerek egészségével. Sárvári Töttös Györgyi Szuperhős Szakszerviz című könyve a betegségben, kórházban lévő gyerekeknek és szüleiknek segít feldolgozni a traumát, átvészelni a nehéz időszakot. De felkészülni, más nehézségeket átvészelni is segít ez a mese, ami gyógyír a testnek, léleknek egyaránt. A Kolibri Kiadónál megjelent könyvről beszélgettem a szerzővel. Györgyi korábbi könyvéről, a Varázspálca Szakszervizről itt olvashattok.

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk
határon túl

10 dolog, amit gyerekeinktől megtanulhatunk

A szülő dolga a tanítás. Az életre való felkészítés. Segítenünk kell eligazodni az élet bonyolult és szövevényes rendszerében, tapasztalatainkkal praktikus és kivitelezhető megoldásokat kell átadnunk. De gondolunk-e arra, ahogy mi mit tanulunk mindeközben?

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!
ajánló

Ne sürgesd felnőni! Hagyjuk gyereknek lenni gyerekeinket!

A fejlett országokban született gyerekek jóval nagyobb súllyal születnek és a későbbiekben is magasabbak, fejlettebbek, gyorsabban érők lesznek, mit 60-80 évvel korábban született társaik. Hamarabb serdülnek, idősebbnek néznek ki és felnőttesebb játékokkal játszanak. Mit tehetünk mi, a szüleik, hogy lelassítsuk ezeket a folyamatokat? Kell-e tennünk ez ellen?

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat
Jövő Iskolája

Átlépni egy korszerűbb életbe, több mint akarat

Miközben omladoznak a régi iskolatípusok, és feszegetjük a retorikai határokat, gyakran ütközünk falakba. Saját falainkba. És szembesülünk azzal, hogy épp saját magunk miatt nincs haladás, modernitás, innovatív megoldások. Se az iskolákban, se otthonainkban. Miközben a szabad oktatást és a korszerű tudást követeljük, valójában 19. századi szerepekbe bújva az ajtót magunkra zárva régi mintáink szerint neveljük a gyerekeinket.